Dávid és Góliát harcától Izrael és a Hamász háborújáig – Gáza, az elátkozott övezet

A halottak, a sebesültek, a porig rombolt házak látványa fájdalmasan emlékeztet arra, hogy a Gázai övezet történelme a gyötrelem enciklopédiája is lehetne. Háborúk, belharcok, pestisjárványok, áradások és földrengések pusztítottak a területen, ahol Afrika, Ázsia és Európa találkozásánál karavánutak futottak össze. A terület birtoklása létfontosságú volt az ókori nagyhatalmak, így Egyiptom, a Hettita és az Asszír Birodalom számára, az a mondás járta, akié a Földközi-tenger keleti partvidéke, az ellenőrizheti Egyiptomból a levantei térséget, illetve fordítva.

De a terület már az ókorban híres volt kellemes klímájáról, napsütötte tengerpartjairól, halakban gazdag vizeiről. Az első ismert közösségek az i. e. IV. évezred végén jelentek meg a mai Gázavárostól délre néhány kilométerre az övezetet kettészelő vádi északi partján. A medret valamikor folyó vájta ki, de nem kizárt, hogy már az ókorban is csak a téli esős hónapokban telt meg vízzel. A torkolatnál mindenesetre természetes kikötési lehetőség volt, és a ma Tell esz-Szakan néven ismert helyen több mint ötezer éve az egyiptomiak hoztak létre kolóniát. Az egyiptomi települések többször elnéptelenedtek, ilyenkor kánaánita törzsek telepedtek meg a helyükön.

A Nílus menti birodalom mindig is befolyást gyakorolt az övezetre, amely ugródeszkaként szolgált Ázsia felé, de az Újbirodalmat megalapító III. Thotmesz fáraó már nem pusztán felvonulási területnek tekintette Gázát. Ezért i. e. 1468-ban elfoglalta az övezetet, amelyet a fáraók 350 éven át ellenőrzésük alatt tartottak.