Egészségről, szorongásról és a belső biztonságról – 2. rész: Megjósolható-e a veszély?
9 perc
2024.02.03. 13:30
Miért érzünk gyakran bűntudatot, ha betegek vagyunk, és hogy lehet ezt feloldani? Miként termelhetnek újabb aggodalmakat a divatos diéták és a boldogságtréningek? Hogyan befolyásolja a testképünk az önértékelésünket? Jó ideje velünk van az általános elbizonytalanodás, de a koronavírus-járvány, a klímaválság és a háború fenyegetése miatt különösen felerősödtek a szorongásaink és az egzisztenciális félelmeink. Aggódunk az egészségünk, a gyógyszerek és élelmiszerek kockázatai, valamint a nehezen kontrollálható stressz miatt. Mindez jelentős hatást gyakorol a viselkedésünkre, az egészségünket befolyásoló szokásaink és függőségeink kialakulására. Csabai Márta, a hazai egészségpszichológia meghatározó személyisége nemzetközi kutatások, társadalmi-kulturális példák, továbbá médiatartalmak pszichológiai elemzése alapján feltárja, hogyan kezeljük az egészségünkkel és a testünkkel kapcsolatos félelmeinket. A HVG Könyvek által megjelentetett kiadványból több részletet is közlünk.
Szorongásaink csökkentésének egyik eszköze, ha képet alkothatunk a potenciális veszélyek természetéről, a kockázatok jellegéről és mértékéről. Ez viszont bonyolult kihívások elé állít bennünket, és sokan már a legegyszerűbbnek tűnő lépéseknél elakadnak. Vegyük a következő példát: első hallásra nem tűnik bonyolultnak az állítás, hogy a halálesetek körülbelül 40 százaléka az életmóddal kapcsolatos tényezőknek tulajdonítható.
Csakhogy Gerd Gigerenzer német professzornak, a rizikóelmélet vezető nemzetközi szakértőjének kutatása szerint ezer személy közül a válaszadók egyharmada nem tudta, mit jelent a 40 százalék, azaz melyik a helyes válasz a következők közül: a) 4-ből 1, b) 10-ből 4, vagy c) minden 40. személy.41 Az emberek jelentős része kevésbé tud százalékokban gondolkodni, mint természetes arányszámokban, és legalább ilyen fontos, hogy a hétköznapi kockázatbecsléseinket a matematikai tudáson túl számos egyéb tényező is befolyásolja.
De mit jelent a rizikó, és miként alakult ki a tudományos vizsgálata? Nem egyértelmű az eredete, de elvileg az arab gazdagság vagy jó szerencse fogalmakhoz kapcsolódik. Mások a görög rhiza (gyökér) vagy a latin resegare (rövidre vágni) szavakkal hozzák összefüggésbe. A középkorban hajózási kifejezés volt, és arra vonatkozott, hogy valaki közel hajózott egy sziklához, azaz veszélyben volt, tehát kockázatot, rizikót vállalt. Általánosan elterjedtté csak a 19. században vált, amikor a statisztika is megjelent a bűnözők, a prostitúció és a betegségek regisztrálására, valamint osztályozására szolgáló eljárások között.
Rájöttek, hogy a „deviáns elemek” kategorizálásával fel lehet tárni, milyen szintű kockázat rejlik az emberi viselkedésben. Ez ágyazott meg annak, hogy később, a 20. század elejétől kezdve elkezdtek tudományosan foglalkozni a társadalmi szabályok, a véletlen és a természeti elvek összefüggéseinek vizsgálatával. Korábban a véletlennel mint befolyásoló faktorral nem számoltak, azt az emberi hatókörön túli tényezőként tartották számon. A statisztika, a valószínűségszámítás megjelenése lehetővé tette a pontos jóslatokat és magyarázatokat, másfelől viszont megmutatta a bizonytalanság és a kockázat természetét is.