A második világháború leghosszabb napja mellé a történelem egyik legtökéletesebb trükkje dukált

Fogolycserével szabadult a brit hadifogságból 1944 májusában Hans Cramer, a Német Afrika-hadtest utolsó parancsnoka. Búcsúzásképpen vacsorameghívást kapott korábbi ellenfelétől, George Patton tábornoktól, aki akkoriban éppen az első amerikai hadseregcsoport élén Délkelet-Angliában állomásozott. Úton a főhadiszállásra végeláthatatlan barakk- és sátorrengeteg mellett haladt el a Cramert szállító autó, a táborokban a katonák mellett megszámlálhatatlan mennyiségű hadfelszerelést, harckocsikat, repülőket láthatott: azt a sereget, amely – ahogy arra a beszélgetésben Patton is utalt – a franciaországi Calais-val szemben készülődött a partraszállásra. A német tábornok hazaérkezésekor sietett is beszámolni a csapatösszevonásról személyesen a Führernek.

Cramer és Hitler nem sejtették, hogy a történelem egyik legnagyobb átverésének estek áldozatul. A tábornok ugyanis nem Kentben járt, hanem onnan 150 kilométerre nyugatra, csak a brit kémelhárítás munkatársai kicserélték az útjelző és a városok nevét mutató táblákat. Más források szerint tényleg délkeleten találkozott Pattonnel, csak épp üres sátrak, felfújható tankok és fából készült repülők Patyomkin-táborával csapták be.

Akárhogyan történt is, ez csak az egyik apró, de fontos részeleme volt annak a hónapok óta tervezett és kivitelezett megtévesztő akciósorozatnak, amely azt akarta elhitetni a németekkel, hogy a szövetségesek a La Manche csatorna legkeskenyebb részén támadnak majd. A Bodyguard nevű hadműveletet előző év decemberében, a három szövetséges nagyhatalom vezetőinek teheráni konferenciája után indították el. Az angolszász katonai vezetők tudták, hogy csak akkor képesek megvetni a lábukat a francia partokon, ha a normandiai támadásuk hírére a Pas-de-Calais megyét védő 15. német hadsereg nem mer elmozdulni az állomáshelyéről, mert ott várja az „igazi” támadást.