Orosz függőségeink: Európa csendben műtrágyára vált a gázról, és minden vásárlással Putyin hadigépezete hízik
8 perc
2024.07.13. 09:00
A kontinens gyárai vergődnek, miközben az olcsó orosz műtrágya elárasztja az uniós piacokat. Nő a kitettségünk, gyengül az élelmiszer-ellátás biztonsága és a magyar kormány által unásig ismételt szuverenitás is. Moszkva közben nyíltan átállította az ágazatot az ukrajnai invázió finanszírozására.
Nehezebb lejönni az orosz gázról, mint gondolnánk. Bár az ukrajnai invázió miatt Európa java része – kivéve például Magyarországot – sikeresen leváltotta Moszkvát valamely más eladóra, a kontinensnek közben, fű alatt, lassan kiépül egy újabb gázalapú függősége Oroszország felé. Itt nem az épp szankcionált LNG-re gondolunk, hanem a műtrágyára.
Annak legszélesebb körben használt fajtáját, a nitrogénműtrágyákat ammóniából gyártják, annak előállítása pedig gázzal történik, de annyi kell belőle, hogy el is viszi a termelés költségének 70-80 százalékát. A helyzet már sokkal jobb, mint az ukrajnai invázió nyomán kialakult 2022-es gázárcsúcsok idején, de az elmúlt évek annyira meggyengítették az európai gyártókat, hogy a kontinens egyre inkább importra szorul. Az pedig most egyre inkább Oroszországból jön, és ez a folyamat odáig vezethet, hogy a nyugati cégek kikopnak a kontinensről.
Orosz térhódítás
Az Eurostat adatai szerint az Oroszországból az EU-ba érkező nitrogénműtrágya-mennyiség 2022-2023-ban nagyjából 30 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A 2021-es 1,9 millió tonna után egy évvel később 2,5 millió, majd 2,3 millió tonna orosz áru érkezett, de idén az első hat hónapban is kipakoltak már belőle az EU-ban 1,3 millió tonnát.
Az elmúlt két év mennyiségei önmagukban nem kiemelkedők, nagyjából hozzák az évtized átlagát, a 2021-es év volt a gyengébb az orosz import szempontjából. Közben viszont az elmúlt két mezőgazdasági szezonban összeurópai szinten csökkent a műtrágya-felhasználás – Magyarországon a legnagyobb mértékben –, vagyis az orosz import egyre nagyobb szeletét adja a behozatalnak. Az egyik olcsóbb nitrogénműtrágyából, a karbamidból például tavaly közel rekordmennyiségű érkezett az EU-ba, és ennek harmada Oroszországból jött. Az unió egyik legnagyobb agrártermelője, Franciaország pedig az összes műtrágyaimportjának 80 százalékát az oroszoktól szerzi be.
Az európai gyengélkedéssel szemben a korábban megrogyott orosz termelés egyre inkább erőre kap: 2021-ben még 59 millió tonna műtrágyát gyártottak (ez nemcsak nitrogénműtrágya, hanem minden egyéb is), de az ukrajnai megszállás első évében több mint 7 százalékot zuhant a termelés, az export pedig 15-öt. Majd 2023-ban már 9 százalékot kapaszkodott vissza a gödörből a gyártás, idén januárban pedig már arról beszélt az orosz ipari és kereskedelmi miniszter, hogy 2024 egészében várhatóan felülmúlják a 2021-es termelést, és 60 millió tonna műtrágyát gyártanak majd. Ebből 35 millió tonnát terveznek exportálni. Ez termelésben éves szinten 2,6 százalékos, kivitelben 4,2 százalékos növekedést jelent.
Európai leépülés
Az uniós gazdák az orosz termék függőjévé válnak, így az olcsó import tovább rombolja az EU-s műtrágyaipart. Két éve jóval rosszabb volt a helyzet, akkor az őrülten magas gázárak miatt az EU gyártókapacitásának 70 százaléka állt, még 2023 első félévében is 40-50 százaléka volt kikapcsolt állapotban – az arány mostanában “csak” 30 százalék, ezt viszont már elsősorban az váltotta ki, hogy az oroszországi tápanyagok az árelőnyük miatt kiszorították az uniós termékeket. Egyelőre nem látszik, hogy külső beavatkozás nélkül hogyan állhatna helyre a kereslet, mert az orosz exportőrök célzottan az uniós portékák árszintje alá áraznak.
A fejlemények miatt a műtrágyaágazat globális vezetői lassan már világvégét vizionálnak, drámai hangú nyilatkozatai szerint tulajdonképpen két folytatási lehetőség adódik az itt tevékenykedő társaságoknak: vagy földbe állnak, vagy kivonulnak az európai piacokról.
“Ha a politikusok nem lépnek, Európa gyártókapacitása eltűnik”
– mondta a helyzetről a Financial Times-nak Petr Cingr, Németország vezető ammóniagyártója, az SKW Stickstoffwerke Piesteritz vezérigazgatója. Nem volt derűlátóbb Svein Tore Holsether sem. A világ egyik legnagyobb nitrogénműtrágya-gyártója, a Yara International vezérigazgatója még áprilisban azt mondta, “Európa alva járva tart az orosz műtrágyafüggőség felé.” Lakatos Benjamin, a svájci központú MET Csoport energiavállalat vezérigazgatója pedig úgy fogalmazott: most jönnek az európai műtrágyaipar krízisévei.
Európa mostani, csupán 70 százalékos kapacitáskihasználtsága nagy problémát okoz majd – mondta Bige Zoltán, a Nitrogénművek stratégiai igazgatója beszélt lapunknak.
“Nem rövid, hanem hosszú távon. Az ipar ebben a környezetben nem tud beruházni, még a karbantartások is a minimumon vannak. Ezzel szemben Oroszország növeli kapacitásait, de az USA is. Ennek negatív hatásait évek múlva fogjuk tapasztalni, de az már késő lesz. Újabb függőségbe kerülünk.”
A speciális magyarországi helyzet
Bige szerint a hazai helyzet még rosszabb, mert az iparra ráterhelt költségek Európán belül is versenyképtelenséghez vezetnek. A szakember itt az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerre (ekr) a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek befizetett tagdíjukra és a szén-dioxid-kvóta adóra mutatott. Utóbbi két teher annyira látványos, hogy a Nitrogénművek az éves céges beszámolójában külön említést kaptak: az MSZKSZ-tagdíj a 2022-es 737 millióról 2023-ban 4,9 milliárdra nőtt, a szén-dioxid-kvóta adó miatt pedig tavaly 9,7 milliárdos pluszköltségük keletkezett. Ez a két tétel tonnánként 20 ezer forinttal emelte meg a műtrágyagyártásuk költségét.
A stratégiai igazgató szerint az MSZKSZ tagdíj aránytalan terhet ró a gyártásra, mert ők alapanyagként használják a földgázt, nem pedig a fűtőértékéért. A gázár és vele a műtrágya előállításnak költségeinek csökkenését persze Bige is üdvözölte, de rámutatott, hogy az MSZKSZ-adót nem a gáz árához, hanem a felhasznált gázmennyiséghez kötik fixen, így az nem lesz kevesebb akkor sem, ha most olcsóbban tudnak gázt venni.
Az MSZKSZ-tagdíj már eléri az árbevételünk 5 százalékát, a szén-dioxid-kvóta adó pedig akár 15 százalék feletti adót is jelenthet, egy olyan iparági környezetben, ahol az európai gyártók mind veszteségesek voltak 2023-ban – rendkívüli adók nélkül is. Egy ilyen mértékű adóval már tőkeelvonás történik, pont egy olyan iparágban, ami leginkább ki van téve a szénszivárgásnak (az iparágban egyszerűsítve így nevezik a szén-dioxid-szivárgást – a szerk.), és más tagállamokban nemzeti támogatásokkal segítik az ittmaradásukat.”
Bige szerint jelenleg Európában a magyar ipari nagyfogyasztók fizetik a legmagasabb rárakodó költséget a földgáz-molekuladíjra, ami az egyik legfontosabb versenyképességet meghatározó tényező. Az biztos, hogy a Nitrogénművek tavalyi éve nem sikerült jól. Az értékesítés nettó árbevétele az egy évvel korábbi 190 milliárd forintról 134,5 milliárdra csökkent, ebből 63,2 milliárd származott exportból. A társaság 2022-es, 32,6 milliárd forintos nyeresége pedig 22,5 milliárdos veszteségbe fordult.
Az, hogy a Nitrogénművek jelenleg termelni tud, Bige szerint elsősorban az elmúlt évek beruházásaival kialakított termékportfóliónak, a tulajdonosi elköteleződésnek és a dolgozóik szakértelmének köszönhető. A stratégiai igazgató szerint nagyon várják „az EU-elnökség adta lehetőségek eredményeit, de előtte érdemes lenne házon belül rendet rakni.”
Kivonulók
Vannak nagy nyugati társaságok, melyek már araszolnak kifelé az EU-ból. A német székhelyű BASF, miközben Oroszországban és Fehéroroszországban is folytatja a termelést, európai jelenlétét évek óta, lépésekben csökkenti, és most már az USA-ra és Kínára fókuszál, ahol alacsonyabbak a költségei. “Előbb-utóbb mindenki követi fogja őket, valószínűleg mi is” – mondta a Financial Times-nak Cingr. Cége épp az Egyesült Államokban folytat tárgyalásokat egy ammónia-csővezeték telepítésének lehetőségéről.
Azok az üzemek, melyek nem nyitnak újra, lehetőséget adnak Oroszországnak – és akár szövetségesének, Fehéroroszországnak is – arra, hogy tartós kulcspozíciót vívjon ki magának Európában. “Senki sem tudja, hogy Putyin mit tenne,” ha ekkora befolyást szerezne az európai élelmiszer-termelésre – mondta Cingr. Tim Benton, a Chatham House élelmezésbiztonsági szakértője szerint a kialakult helyzet kemény kérdéseket vet fel:
“Milyen kockázatot jelent az élelmiszer-biztonságunkra nézve? És kell-e emiatt kockázati prémiumot fizetnünk, hogy ösztönözzük a helyi ipart, hogy azokat az időket is túlélje, amikor globálisan nem versenyképes?”
Bige is keményen fogalmazott:
“Az, hogy Európa igyekszik csökkenteni orosz földgáztól való függőségét, ugyanakkor növeli a mezőgazdasága és azon keresztül az élelmezése függőségét, egy ilyen globális, háborús „hangulatban” megengedhetetlen.”
Az orosz agráriumot és a műtrágyaipart a nyugati államok nem szankcionálták, mert ez az álláspontjuk szerint megborítaná az élelmiszer-biztonságot, növelné a globális élelmiszerhiányt, hiszen Oroszország a termények és tápanyagok kivitelében is a világ egyik legnagyobb tényezője.
“Ez a megközelítés téves, hiszen az orosz műtrágya azért érkezik Európába, mert ez a legvonzóbb piac az árszint, a fizetőeszköz és a kereslet miatt. Amennyiben korlátoznák az importot, az megtalálná a helyét más régiókban, ahol nagyobb szükség van rá, ezzel javítva a globális élelmiszer-ellátás helyzetét. Nehéz megérteni, hogy ez miért nem vállalható politikailag”
-mondta lapunknak Bige. Hasonlóan vélekedik a Fertilizers Europe érdekvédelmi szervezet, mely szerint az ellátásbiztonsági kockázatokat a nyugati államok messze túlbecsülik. A szervezet uniós védővámok kivetése mellett érvel, azzal, hogy az oroszok úgy is simán átirányíthatnák a termékeiket más piacokra, az EU cégei viszont ilyen intézkedések mellett talpra állhatnának. Mivel európai gyártókapacitásból van elég az uniós kereslet kielégítésére, ilyen helyzetben nőne a globális műtrágya-kínálat, ami várhatóan lenyomná az árakat is.
A hadiipar trágyázása
Más visszásságai is akadnak annak, hogy az EU kezd belecsúszni az orosz műtrágyától való függésbe. Az egyik az, hogy ezen “békés” iparág bevételei is Vlagyimir Putyin hadigépezetét etetik. Ráadásul, mivel az orosz gyártók odahaza fityingekért kapják a nitrogénműtrágyák alapjául szolgáló ammónia előállításához szükséges gázt – előnyük ebből a szempontból az európai gyártók számára behozhatatlan – a hasznuk is magasabb, mint a nyugati társaságoké, vagyis Moszkva többet tud belőle lefölözni, és a hadiiparba átcsorgatni.
Ez nem spekuláció, hanem teljesen nyíltan történik: 2023 október elsején Oroszország akár 10 százalékosra is rúgó exportvámot vezetett be a műtrágyákra, a háború finanszírozásának kimondott céljával. Emellett Oroszországban is él az extraprofitadó, melyből az orosz pénzügyminisztérium szerint tavaly összesen 3,15 milliárd euró folyt be az államkasszába – 600 milliót a műtrágya-kereskedelem adott bele. Így tehát minden tonna műtrágyával, melyet uniós tagállam vásárol, közvetlenül az orosz haderő is jól jár.
Mindezek után még meg kell említeni, hogy az orosz műtrágyagyártásnak jóval nagyobb a szénlábnyoma, mint az európainak. Az ammóniatermelés az unióban nagyjából 60 százalékkal alacsonyabb üvegházgáz-kibocsátással jár, mint amennyit az orosz üzemek eregetnek. A Fertilizers Europe szerint, ha az európai gazdák végképp az orosz termékek függőivé válnak, akkor sokkal nehezebb lesz szénmentesíteni a kontinens mezőgazdaságát. És ha a megnyomorodott versenyképesség miatt nem lesz pénz zöld fejlesztésekre, akkor még nehezebb lesz elérni a 2050-re kitűzött klímasemlegességet is.