Iszonyatosan sokat fizetnek a világszerte lefoglalt orosz szuperjachtok fenntartásáért az érintett országok adófizetői

Az ukrajnai orosz invázió megindulása után a harctéri fejlemények mellett egy ideig a leginkább azok a háborúval kapcsolatos hírek árasztották el a világot, melyek az orosz oligarchák nyugati vizeken vagy kikötőkben tartózkodó szuperjachtjainak lefoglalásáról szóltak. A terv az volt, hogy a méregdrága hajókat – egyéb lefoglalt orosz javakkal együtt – valamilyen módon pénzzé teszik, a keletkező összegből pedig Kijevet támogatják a honvédő háborúban.

Két és fél évvel az invázió megindulása és a jachtok sorozatos lefoglalása után kimondható, hogy ez a terv javarészt besült. Elvétve lehet csak sikeres oligarchahajó-aukciókról olvasni, a hírek itt sokkal inkább arról szólnak, hogy sokadik nekifutásra is lehetetlen túladni a jachtokon, cserébe viszont egy vagyonba kerül a kötelező fenntartásuk a kikötőkben. És ezt az esetek többségében mind a lefoglaló állam fizeti – vagyis a lefoglaló állam adófizetői.

Nem olyan egyszerű az árverezés

Ahhoz, hogy egy állam árverésre bocsátson egy ilyen jachtot, először is minden kétséget kizáróan be kell bizonyítania, hogy annak tulajdonosa egy az adott állam vagy kormányközi szervezet szankciói alá eső személy. Amíg ez nem történik meg, addig a hajók, bár nem mozdulhatnak a kikötőből, valójában nem elkobzott, hanem befagyasztott javak.

Ez azt jelenti, hogy bár a vélt orosz tulajdonosok nem üzemeltethetik vagy használhatják azokat, a hajók technikailag nem tartoznak a befagyasztó kormányhoz sem, így külön engedély nélkül eladásuk sem jöhet szóba. A vélt orosz tulajdonosok nyilván nem adnak erre engedélyt, sőt, különféle trükkök bevetésével jellemzően azért harcolnak, hogy ne lehessen hozzájuk kötni a hajót, az illetékes bíróságoknak azt bizonygatják, hogy a jacht valójában valamely nem szankcionált szövetségesük tulajdonában van, így azt jogtalanul marasztalják az adott dokkban.

A történetek a lefoglaló nyugati államok szerint átlátszók, de a jog betűjét követve fel kell göngyölni őket. A gyanított, valós tulajdonosok pedig jellemzően adóparadicsomokba bejegyzett fedőcégekből szőtt hálók és magántőkealapok mögé bújnak, így a szándékos jogi gubancok kibogozása pláne sok időt és pénzt emészt fel. Mindeközben a törvény arra is kötelezi a lefoglalót, hogy tartsa fenn a hajót, mégpedig úgy, hogy annak a kényszerű állás során nem csökkenhet az értéke. Ez megdöbbentően sokba kerül.

Vagyonokat elemésztő parkolás

A jogi útvesztőkben tévelygés és az őrült összegekből biztosított hajófenntartás problémájára talán az Amadea luxusjacht példája a legszemléletesebb. Ezt a 106 méter hosszú, 300 millió dollár (mintegy 100 milliárd forint) értékű hajót még 2022 májusában fagyasztották be a Fidzsi-szigeteken, később San Diego kikötőjébe került.

Szulejmán Kerimov Amadea nevű lefoglalt jachtja Honolulu kikötőjében 2022. június 16-án

AFP / Eugene Tanner

Az Egyesült Államoknak folyamatosan fizetnie kell a karbantartásáért, a hajón a törvények szerint kötelezően jelenlévő legénység bérezéséért, élelmezéséért és például az üzemanyagért is. Utóbbira azért van szükség, mert a jacht ugyan nem mozdul, de a fedélzeti berendezések energiaellátását generátorokkal oldják meg, azokat pedig etetni kell, különben nem mennek a hűtőszekrények, és a legénységre rohad az étel, illetve nem működik a légkondi sem, ami itt nem a legénység kényelme miatt fontos, sokkal inkább azért, mert szellőztetés nélkül a hajóbelsőt ellepné a penész és csökkenne a hajó értéke.