ETF-egyszeregy: Mindent is vehet ezekkel az alapokkal, de ennél a befektetésnél is észnél kell lenni

Miért vegyen valaki az S&P 500-as index ETF-jéből ahelyett, hogy maga vásárolna az ötszáz legnagyobb amerikai vállalat részvényeiből? Ilyen kérdés gyakorlatilag bármely hasonló alappal kapcsolatban feltehető, a válasz pedig kézenfekvő: rengeteg időbe és energiába kerülne részvényenként portfóliót igazgatni. Az ETF-ek alapkezelői ezt a rengeteg munkát – persze nem ingyen: évi 0,03–1 százalékos díj fejében – elvégzik. A kényelem vonzó lehet, de a bevásárlás előtt nem árt tisztában lenni az alapok sajátos működési mechanizmusával és a mögöttes eszközállománnyal (underlying assets).

Az ETF befektetési jegyei ránézésre olyanok, akár a részvények: szabadon lehet őket a tőzsdén adni-venni, folyamatosan frissülő árképzés mellett. A jegyzésig vezető folyamat azonban egészen más, mivel az ETF egy befektetési alap, nem pedig cég. Az alapkezelőnek az engedélyeztetés után be kell szereznie azokat a pénzügyi eszközöket (részvény, kötvény, kriptovaluta, árupiaci termék), amelyek megtestesítik az alap eszközértékét. Az eszközöket rendszerint egy, az alapkezelőtől különálló pénzügyi vállalkozás, az árjegyző bocsátja rendelkezésre, amiért cserébe kap egy csomag befektetési jegyet. E csomagot nevezik létrehozási egységnek (creation unit). Az árjegyző ezt követően a friss ETF-papírokat kiengedi a tőzsdére, ahol a befektetők beszállhatnak.