Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A legtöbb zsonglőr kettős stratégiát alkalmaz: az egyik célja, hogy elérje a kívánt hatást, a másikkal pedig elvonja a közönség figyelmét arról, ami valójában történik. Nos, a Kreml ugyanezt csinálta – írja Zizek –, amikor a napokban bejelentette, hogy 47 államot Oroszország ellenségeinek listájára tett, mivel azok neoliberális felfogása minden bizonnyal fenyegeti a hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékeket valló embereket.
Nem tartozik ide ugyanakkor az észak-koreai, afgán és iráni kormány. Vagyis Putyin immár a látszatára sem ügyel, hogy támogatja a többpólusú világot. Azaz, ha más értékrendet követsz, akkor ellenség vagy. Akik viszont kivívták az orosz vezetés elismerését, azok szemében a felvilágosodás a végső rossz. Ily módon a viszály metafizikai-vallási szintre emelkedik, ám ha a vallás bekerül a politikába, akkor már nagyon közel van a halálos erőszak veszélye.
