Káosz van Európában, és nem véletlen: épp ez Trump célja

Milyen őrült irányba kormányozza a világot Donald Trump? Miért szégyeníti meg európai partnereit a müncheni biztonságpolitikai konferencián az amerikai elnök helyettese? Miért hozzák helyzetbe Putyint még az ukrán háború tárgyalásai előtt? Miért hagyja magára Európát a szövetséges Amerika?

Az elsőre zavarosnak tűnő müncheni események valójában tiszta képet adtak arról, hogy mit akar Donald Trump. Ahhoz, hogy lássuk a tervet, nem kell mást tenni, mint hogy olyan könnyedséggel lépjünk át a diplomácia, a humánum és az erkölcs alapvetésein, ahogy azt az amerikai elnök teszi. 

Nem jutunk sehova, ha leragadunk azon, hogy miként engedhető meg hogy Amerika Ukrajna jövőjéről tárgyaljon úgy, hogy Ukrajnának másodhegedűs szerepet oszt az országot létében meghatározó egyezkedésen. Hogyan állhat ki egyik pillanatról a másikra egy komplikált háborúból az USA, a konfliktus legnagyobb donora? Hogyan képzelhető el tartós béke, ha Európát, amelynek a sorsáról szintén szó van, kizárják a tárgyalásokról? Hogyan alázhatja meg a Trump-kormányzat az EU-t a azzal, hogy az alelnöke nyilvánosan oktatja ki az európai politikai elitet, olyan politikusokat, akiknek jó része műveltebb, tapasztaltabb és vélhetően okosabb is, mint a szervilizmusával pozícióba került J.D. Vance? 

Felejtsük el azt az amúgy évezredes tanulságot, hogy a világpolitikában léteznek ideológiai és politikai szövetségek. Ha ridegen, egy üzletember szemével, csak az adatokat nézzük, akkor Európa valóban nem szuperfontos szereplője már a világnak. Gazdasági befolyása csökken, politikája széttagolt, katonai ereje pedig méretéhez képest viccesen kicsi.

Európa Washingtonból nézve már rég nem a menő nagybácsi, aki néha elővillant valami meglepő kincset, amit a világ távoli helyein gyűjtött, hanem egy reszketeg öregember, aki a dicső idők emlékében, és teljes szereptévesztésben él.

Csak röviden, annak, aki számára nem lenne nyilvánvaló: az európai gazdasági potenciál csökken, a népesség csak a migrációnak köszönhetően nem zuhan, az innováció pedig visszafogott. 

(Itt most mellékszálnak tűnik, pedig nem az, hogy Európa eközben mégis úgy szabályozza a big techet, mintha ő találta volna fel az internetet. Épp annak a big technek tartunk be, amelyik Amerikát a jelek szerint most éppen irányítja. Nézzük csak meg, kik álltak Trump mögött a beiktatásán, fizikailag és adományok tekintetében egyaránt.)

Van egy jó és egy rossz hírünk

Mielőtt még totális depresszióba sodródna az olvasó, azt is le kell szögezni: Európában nagyon is megvan a potenciál, hogy erős legyen, mert népessége jelentős, iskolázottsága, tudása még inkább, és nem hűltek ki a világkapcsolatai sem. 

Donald Trump viszont azt szűrte le az ingatlanbizniszben töltött évtizedeiben, hogy aki erőssé válhat, azt le kell nyomni. Ha innen nézzük, akkor sok minden világossá válik a politikája körül.