Parttalan orosz jelenlét: a Kreml küldöttei Szíria új uránál kopogtatnak

Az orosz geopolitika több évszázados célkitűzése olyan meleg vízi kikötő megszerzése, ellenőrzése, amely nincs más államok által kontrollált szorossal és fojtóponttal elzárva a Földközi-tengertől, illetve a világtengerektől. A második világháború után meg is valósult az elképzelés, noha nem orosz, hanem többek között szír területen. A hidegháború után viszont a tartuszi maradt az egyetlen, posztszovjet térségen kívüli, orosz kézen lévő kikötő, amelyet 2017-ben fizetség gyanánt 49 évre Moszkva fennhatósága alá helyezett Basar Asszad, amiért Vlagyimir Putyin hathatósan támogatta a kormányerőket a szír polgárháborúban. A juttatást légibázissal is megfejelték Latakiában.

A két bázis az orosz erőkivetítési képesség egyik fő letéteményese, a közel-keleti, afrikai műveletek és földközi-tengeri katonai jelenlét fontos logisztikai csomópontja lett. Nem meglepő, hogy Asszad bukása és a december közepi Moszkvába menekítése után Oroszország megtartaná a számára nélkülözhetetlen támaszpontokat. Kezdetben a Kreml azt állította, párbeszédet folytatnak az Asszadot megdöntő lázadókkal, és azok vezetőjével, Ahmed al-Saraával, mondván, mindennek van ára, és azt meg is tudják fizetni. Az orosz diplomácia a pragmatizmus hangján szólt az új szír vezetéshez:

„Oroszország és Szíria barátsága nem rezsimhez kötődik”

– mondta Vaszilij Nebenzja ENSZ-nagykövet.

Szíriai frakciók és orosz bázisok

HVG, ISW

Az al-Saraa vezette átmeneti kormány számára persze minden diplomáciai, anyagi és legitimációs segítség jól jön, ám feltehetően emlékszik még arra, hogy az orosz erők két hónapja még az ő erőiket támadták, védve az Asszad-rezsimet. Ráadásul úgy tűnik,

az EU és az USA is a szankciók megszüntetése és a támogatással járó jó viszony minimális feltételének tekinti az oroszok kitessékelését Szíriából.

Al-Saraa igyekszik egyensúlyozni. Eleinte azt mondta, hogy az új orosz–szír kapcsolatoknak „foglalkozniuk kell a múlt hibáival”, majd kijelentette, hogy a bázisok helyzete „a jövőbeni tárgyalások kérdését képezi, és a végső szót a szíriai nép mondja majd ki”.

A jelek szerint az oroszok mégsem bíztak a szíriai nép ítélőképességében, már 2024 végén elkezdték összegyűjteni az erőiket a két bázisra. A közösségi médiában fotók és videók tucatja mutatta, amint hosszú sorokban állnak a bázisok előtt a katonai konvojok, s arról is érkeztek hírek, hogy megsemmisítik az el nem szállítandó eszközöket. A haditengerészet hajói a tartuszi kikötőből kifutva a parttól biztonságos távolságban horgonyoztak le. Az ítéletet mégsem a szíriai nép mondta ki, még csak nem is al-Saraa, hanem Riad Judi, Tartusz tartomány vámhivatalának vezetője, aki január végén közölte, Moszkva szerződést szegett. A két kormány 2019-ben írt alá szerződést arról, hogy a kikötő átadásáért cserébe az oroszok 500 millió dollárt költenek fejlesztésre. Az átmeneti szír vezetés szerint ez nem történt meg.

„A tartuszi kikötői befektetésről szóló, egy orosz céggel kötött megállapodást hatályon kívül helyeztük, a kikötő tevékenységéből származó összes bevételt Szíria érdekeinek megfelelően fogjuk felhasználni” – idézik a lapok és az orosz állami hírügynökség a helyi vámhivatal vezetőjét.

A nyilvánosságra került műholdképeken jól látszik, hogy az oroszok azóta megkezdték erőik kivonását. A bázisoknál már hetek óta gyülekezik az elszállításra váró hadianyag. A latakiai légitámaszpontnál szállítógépeket véltek felfedezni, noha a nehéztechnikát és a jelentős mennyiségű hadianyagot csupán hajókkal lehet mozgatni. Január közepére már több száz haditechnikai eszközt pakoltak a tartuszi kikötő mólójára, hogy meggyorsítsák a hajóra rakodásukat. A szerződés felmondásának másnapján, január 22-én be is futott a Sparta és a Sparta II, miután heteket várakoztatták őket a szíriai part mentén, mivel az új kormány nem adott engedélyt a kikötésre. Az orosz haderőhöz köthető két szállítóhajó amerikai szankció alatt áll, s még december 11-én hagyták el Kalinyingrádot.

Mostanra a műholdképek szerint elfogytak a kikötő mólójára hordott eszközök, hajókra pakolták őket. Az evakuációt végző konvoj ki is futott, és egyes képek szerint Gibraltárnál elhagyta a Földközi-tengert. Épp úgy, mint a korábban a térségben tevékenykedő dízel- és elektromos meghajtású, Kilo osztályú orosz tengeralattjáró, amely december másodikán surrant ki Gibraltárnál – számolt be a portugál haditengerészet. Ezzel elvileg eltűntek az orosz tengeralattjárók a Földközi-tengerről – igaz, az atommeghajtásúak helyzete ismeretlen, de a szaklapok valószínűtlennek ítélik, hogy ott lennének.

A Szíriában tartózkodó orosz erők létszáma viszonylag alacsony volt, ám az ott lévő eszközök modernek, a katonák pedig jól képzettek és harcedzettek. A 2024-es Military Balance becslése szerint négyezer katona, tíz harckocsi, 20 páncélozott harcjármű, négy önjáró rakéta-sorozatvető, 24 vadász- és bombázórepülő, 16 helikopter, valamint különböző partvédelmi rendszerek és egy Sz–400-as légvédelmi rakétarendszer is Szíriában volt. Ezen felül jellemzően tíznél több hadihajó is állomásozott a kikötőben.

A két bázis – különösen Tartusz – elvesztését megsínylik az orosz geostratégiai törekvések. Az erőkivetítő képesség csökken, ahogy a közel-keleti és afrikai műveletek logisztikai támogatása is nehezebbé válik. A térség több államában támogat különböző frakciókat Oroszország, vagy folytat hibrid műveleteket, míg a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban, Nigerben és Burkina Fasóban az orosz Afrika Hadtest (korábban Wagner-csoport) magánkatonai vállalat tevékenykedik.