Furcsák a szegénységi statisztikák, a KSH még adós a magyarázattal
Látszik, hogy a leszakadás sokkal kevesebb embert fenyeget, mint korábban, ám aki egyszer beragadt a szegénységbe, az nem sok segítséget kap ahhoz, hogy visszakapaszkodjon. Több százezer ember szembesült a tartós munkanélküliség után új kihívásokkal: a lakhelyétől távol végez monoton munkát olyan fizetésért, amely csak a korábbi segélyénél magasabb.
Ritkán esik meg, hogy egy tudományos konferencia nyitóelőadásából már két héttel a rendezvény előtt botrány legyen. Most ez történt. A Hun-Ren Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) szegénységről szóló rendezvénye annak a tanulmánynak a bemutatásával kezdődött, amely felvetette, hogy a hivatalos szegénységi statisztikákban valami nagyon furcsa. Tátrai Annamária (ELTE Társadalomtudományi Kar) és Gábos András (Tárki) most megismételték: a 2018–2021 közti adatokban rengetegen kerültek a közvetlenül a szegénységi küszöb feletti jövedelmi sávba, miközben a küszöb alatti sávok foghíjasak maradtak, sőt a statisztika szerint az egyfős háztartások hetedének jövedelme hét tizedesjegy pontossággal ugyanannyi.
A KSH visszautasította a manipuláció vádját, és jogi eljárással fenyegette meg azokat, akik rontják az intézmény hírnevét, ugyanakkor adatrevíziót ígért. Arra viszont nem tért ki, hogy ha jó adatok kerültek be a statisztikába, akkor mi magyarázza a 2018-as hirtelen át- és a 2022 utáni, ugyanilyen gyors visszarendeződést.
Izgalmas változásra bukkant a statisztikában Koós Bálint és Tagai Gergely is, de amit ők találtak, abban szó sincs hibás adatoknak még csak a gyanújáról sem.