Bűnösök és áldozatok szemszögéből is bemutatja a csecsenföldi háború borzalmait Nino Haratisvili új regénye

„Háború volt, és abban mindenkire más szabályok érvényesek” – bizonygatják maguknak, egymásnak, és ha a lelkükben is mélyen elásott titok a világ tudomására jutott volna, akkor az egész emberiséget erről győzködnék a Csecsenföldön 1995-ben háborús bűnt elkövetők. Ezzel hárítottak el minden felelősséget még 21 évvel később, 2016-ban is, amikor a borzalmas eseteknél szintén jelen volt társuk felelősségre vonást készített elő mindannyiuk, így önmaga számára is. Ő Alekszandr Orlov, akit a művészet és az irodalomtudomány érdekelt, de hadiözvegy anyja mundérba kényszerítette, mintha a fiát is siratni akarta volna. Megpakolta az afganisztáni harcok egyik hőseként nyilvántartott néhai férje tengerészzsákját, és azzal indította útnak Csecsenföldre az akkor még Malis (azaz Kicsike) becenéven emlegetett fiát.

A szurdokban történt szörnyűség után Alekszandr följelentette magát, mit sem törődve azzal, hogy a gyereküket váró nagy szerelme ugyanazzal akarta lebeszélni erről, amivel katonatársai 2016-ban is védekeznek: háborúban nem érvényesek a civil élet erkölcsi szabályai. Katonatársai, Andrej Sujev ezredes és a parancsnoksága alá rendelt Borisz Petrusov meg Ivan Jurics fellélegezhetett, amikor egy gyilkosságot követően ejtették az Alekszandr őszintesége okán emelt vádat. A közlegény Aljosa pedig már semmit sem szólhatott, mert önként vetett véget az életének, agyonlőtte magát.