„Nem szeretném áltatni magam, a döntésem, hogy nem akarok gyereket vállalni, természetesen egyfajta jelzés is volt a családom számára. Elutasítás, kinyilatkoztatás, első kísérletem arra, hogy megszabaduljak a tehertől, amelyet a nagyszüleim generációja rótt rám. (…) És kerítsen bár néha a mai napig is hatalmába a bánat amiatt, hogy végül sohasem lettem anya – mert ez úgy sajog, mint egy időjárásra érzékeny sebhely –, tudom, hogy ezt az utat nem spórolhattam volna meg magamnak” – Bettina Göring, Hermann Göringnek, a Harmadik Birodalom második emberének leszármazottja (testvérének unokája) rögtön a könyve elején kitér a vele kapcsolatban a legszélesebb körben elterjedt hírre.
