A biológiai növényvédelem lényege, hogy az egészséges talaj hasznos, mikroszkopikus lakói (mikorrhiza gombák, talajbaktériumok, állati egysejtűek) kiszorítják, kordában tartják a betegségeket okozó kórokozókat, plusz nedvességgel, tápanyagokkal látják el növényeinket, vagy a bajban olyan anyagokat adnak át, ami növeli növényeink ellenállóképességét. Önmagukban azonban a talajoltó anyagok sem csodaszerek. Láthatatlan segítőinket ugyanis a rossz kijuttatás, a számukra is szükséges tápanyagok hiánya és még egy sor tényező könnyen elpusztíthatja. A sikerhez ezért szakértői útmutatással, Dr. Kotroczó Zsolt a MATE Budai Campus Agrárkörnyezettani Tanszékének docense segítségével átnézzük működésüket, a kerülendő buktatókat és jó gyakorlatokat.
Az egészséges növényekhez a kerti földet életben kell tartanunk
A kertészek és gazdák viszonyát a kerti talajjal a legutóbbi időkig egy furcsa kettősség jellemezte. Mindenki egyetértett, hogy alapvető fontosságú a talajok termékenysége – miszerint mennyire képesek azok elegendő vizet és tápanyagot a növényeknek biztosítani, amikor azok igénylik. A kerti vagy szántóföldet sokan mégsem tartották többre egy közegnél, ami megtartja a növényeket, hogy azokat ne fújja el a szél. A Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem Budai campusára (korábban Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) biológus végzettséggel érkező Kotroczó Zsolt szerint pusztán fizikai vagy kémiai megközelítéssel azonban nem nevelhetünk egészséges növényeket. A tápanyagok mennyisége vagy a nedvesség ugyanis nem minden, a talajban lakó élőlények biztosítják, hogy azok növények számára hasznos formában elérhetőek és felvehetőek legyenek.
„Víz, levegő, tápanyagok, gyakorlatilag számos talajon belüli folyamat és szinte az összes környezeti elem mozgásáért a mikrobák, a talajlakó élőlények felelősek. Az élő szervezetek haláluk után lebomlanak a talajban, az ottani élőlények a mineralizáció során ásványi anyagokká alakítják a szerves anyagaikat, melyekből a növények felépítik a saját szövetieket a napfényi energia segítségével, és ezzel újra olyan tápanyagokban gazdag szerves anyag keletkezik, ami a növény életciklusa után segít újraindítani a körforgást. Ez az elemek biogeokémiai ciklusa, amelyhez nélkülözhetetlenek a talajban lakó élőlények. Ma már szerencsére egyre többen foglalkoznak a talajbiológiával, egyre több iskolában tanítják, egyre több gazdálkodót, kertészt érdekel. Ez örömteli, hiszen ahhoz, hogy a növények éljenek, a talajnak is élnie kell. Az egyetemen a talajbiológiai kurzusom alapvetése, hogy a talajra egy összetett rendszerként kell tekinteni. Ahhoz, hogy a nedvesség, tápanyagok mozgásban maradjanak és a növények fel tudják venni azokat, a talajban élő szervezetek együttműködésére van szükség, amelyek aprítják, lebontják, a talajba keverik a szerves anyagot, a humuszt.”
Liofilizált talajoltó készítmény
Kotroczó Zsolt
Kerti talajunk tehát jobb esetben számtalan élőlény otthona. Egy hektáron, 30 cm-es művelési mélység estén nagyságrendileg 3900-4000 tonna, mintegy 800 afrikai elefánt tömegével egyenlő talajmennyiséget találni, amelynek minden egyes grammja, egy közepes borsószemnyi mennyiség nyújt otthont 100 millió baktériumsejtnek, gombáknak és egyéb egysejtűeknek.
Köztük találunk “vegyészmérnököket”, akik a növényi és állati maradványok lebontásának specialistái, akadnak “biológiai szabályozók”, olyan ragadozók, paraziták, akik az egyedszám kordában tartásával segítik a közösséget, vannak “ökoszisztéma mérnökök”, akik a talajszerkezet kialakulásáért felelnek. Minél teljesebb ez a hálózat, annál egészségesebb kertünk talaja is.
