Az Andok hegyvonulatának jelentős részével büszkélkedhető dél-amerikai ország területének mintegy hatvan százaléka az Amazonas-medencében terül el. A terület biológiai sokféleségének köszönhetően Peru 25 ezer növényfajnak és a világ második legnagyobb madár populációjának (1800 faj) ad otthont. Ráadásul Peru azon öt ország egyike a világon, ahol a bolygó legnagyobb számú emlős (515 faj) és hüllő (418) fajai élnek.

Az elmúlt egy évtized alatt több mint 1200 új fajt fedeztek fel az Amazonas-régióban, köztük a tűzpiros fejű és kék lábú mini méreg dárda békát (Ranitomeya amazonica), az ibolyakék napfénykolibrit (Heliangelus viola) és a nyolcfogú „tirannoszaurusz piócát” (Tyrannobdella reina). „Az ilyen felfedezések többsége azonban nem a hagyományos és gyakran költséges tudományos expedíciók sikereit jelzik. Legtöbbször olyan munkások bukkannak rá a ritkaságokra, akik a különböző feltárási helyszíneken dolgoznak az olaj-, bánya-, vagy fakitermelő-vállalatok megbízásából” - mondta el Michael Valqui, a WWF perui részlegének amazonasi programvezetője.

„Az ilyen felfedezések egyszersmind óriási veszélyt is jelentenek, hiszen az új fajnak valószínűleg az egyetlen természetes élőhelyét bolygatják fel” - tette hozzá a szakember. A világ egyik legnagyobb erdőségének (700 ezer négyzetkilométer) otthont adó országban a természeti erőforrások kiaknázása is gőzerővel folyik. Peru területének mintegy 16 százalékán folynak ilyen típusú munkálatok.

Ugyanakkor az ország vezető helyen áll a természetvédelmet illetően. Területének 15 százaléka élvez teljes védelmet. „A célunk a 30 százalék elérése” - mondta Antonio Brack környezetvédelmi miniszter. A környezetvédők ettől függetlenül nagyon aggódnak a biodiverzitás jövője és a védett határokon kívül élő fajok életben maradása miatt.

Több faj tűnik el a világon, mint amennyit felfedezünk - figyelmeztetett Ernesto Raez, a Limában működő Cayetano Heredia Egyetem Fenntartható Fejlődési Központjának vezetője. A 2004-es év adatai szerint összesen 21 Peruban élő faj tartozik a veszélyeztetett kihalófélben lévők kategóriájába, köztük a rövidfarkú csincsilla (chincilla brevicaudata) és a hegyes fülű denevér (Tompoeas ravus).

A természeti és történelmi kincsek megőrzésével együtt járó akaratlan pusztítás legjobb példája a szintén kihalás szélén álló Lima gekkó (Phyllodactylus sentosus) esete. Az apró éjszakai gyíkfajta ugyanis előszeretettel húzza meg magát a főváros közelében lévő ősi indus sírok legsötétebb zugaiban. A terület megőrzéséhez szükséges régészeti munkálatok azonban egyszersmind az állatok élőhelyeinek elpusztításával járnak együtt.