CEU Üzleti Kar
CEU Üzleti Kar

A „Kína gazdasága 2018-ra megelőzi Amerikát” (Forbes), vagy „A kínaiak túl sokáig halogatták” növekedési modelljük módosítását (Soros György), illetve hasonló jellegű előrejelzéseket nap, mint nap hallhatunk a hírek között. Ezek gyakran igen ellentmondóak és zavarba ejtők, ráadásul az sem segít, hogy Kínáról közismert, az országukra vonatkozó híreket szigorú ellenőrzés alatt tartják.

Körülbelül egy évvel ezelőtt, nem sokkal MBA tanulmányaim befejezését követően elkezdtem közelebbről tanulmányozni a sanghaji pénzügyi világot, mivel egy ottani vagyonkezelő cégnél kaptam állást. Ha befektetőként a sanghaji környezetet választanám, három kérdést tennék fel magamnak. Bán Cecília írása.

Milyen cégek jegyzik magukat a Shanghaji Értéktőzsdén?

Kína befektetési szektora hihetetlenül zárt és szabályokhoz kötött: a befektetések 70%-a helyi lakosoktól kell, hogy származzon, ami azt jelenti, hogy főleg az ország lakosai fektetnek be kínai részvényekbe. A külföldi bankok – így például a Citibank és a J.P. Morgan – még mindig viszonylag jelentéktelen mértékű tevékenységet folytatnak, és nem különösebben nyereségesek. Összehasonlításképp: a kizárólag kínai tulajdonban lévő bankok 98%-os piaci részesedéssel rendelkeznek, és rendkívül sikeresek. A Forbes a világ 10 legnagyobb vállalatát felsoroló listáján például 4 kínai bank szerepel. Érdekes viszont megnézni, kik állnak e bankok mögött, és hogy Sanghajban milyen cégeket jegyeznek a tőzsdén.

A 12 legnagyobb kínai vállalat mindegyike állami tulajdonú, az ország gazdasági teljesítményének kb. 77%-át az állami vállalatok termelik. Az effajta állami óriáscégek igencsak jól ismertek a magyarok számára, hiszen korábban volt részük bőven a kommunista berendezkedésű üzleti tevékenységben: ezek a társaságok gyakran elavult technológiákat alkalmaznak, kevéssé profit- és fenntarthatóság-orientáltak, ám a leglényegesebb az, hogy gyakran nem is szakemberek irányítják. A „Guanxi” (a személyes kapcsolatrendszer) az, ami számít az igazgatók megválasztásakor; az érdemek és a képességek gyakorta nem számítanak. Ezen túlmenően e vállalatok többsége súlyos összegekkel tartozik az állami bankoknak, és az eladósodottság egyre csak nő. 

Mit ígér a jövő e vállalatok és részvényeik szempontjából?

Kína növekedése az 5 éves tervek teljesítését célul kitűző, kollektív erőfeszítésnek köszönhetően indult be. 2016-ban újabb 5 éves tervet hoztak nyilvánosságra, ami nem túl hiteles, ugyanis Kína hazai fogyasztásának növelését helyezi előtérbe. Köztudott, hogy Kína elsősorban olyan ipari termelő ország, ahol a versenyképesség az alacsony munkabéreken alapul. A munkabérek jelentős mértékű emelése nélkül viszont elképzelhetetlen, hogy a helyiek több pénzt kezdjenek el költeni.

Az állítólagos növekedés másik nehezen értelmezhető forrása pedig az innováció. Kína éveken át brilliánsan és olcsón másolta a nyugati technológiát és termékeket. A Világgazdasági Fórum GCI rangsorolása szerint viszont még mindig nincsenek kellően biztosítva a feltételek, hogy egy innovatív környezet alakulhasson ki az országban. Ha keveset hallunk a kínaiak szkeptikusságáról az 5 éves tervvel kapcsolatban az főleg azért van, mert egyre több újságírót hurcolnak meg nyilvánosan.

Hogyan tehet szert nyereségre egy külföldi Sanghajban?

Kína ipari termelő nagyhatalom, ahol jónéhány nyugati cég – mint például a Volkswagen és a Peugeot – a nyolcvanas években elképesztően sikeres vállalkozásokat hozott létre. Ebben az időszakban Magyarországnak viszonylag zárt volt a piaca, ezért a mai napig kevés, a technológiai ágazathoz tartozó sikeres magyar gyártó van Kínában. Kína ipari gyártó erejét és know-how potenciálját a közép- és kelet-európai országok még mindig nem aknázták ki a lehetséges mértékben.

Pedig vannak erre jó példák: érdekes kezdeményezésnek tűnik a lett asztal az Európai Kereskedelmi Kamaránál, ahol a lettek pont az efféle üzleti tevékenységeket igyekeznek ösztönözni. Egy másik, a magyarok által szintén kevésbé kiaknázott kezdeményezés a Sanghaji Gazdasági Zóna, amely adókedvezményeket biztosít például a kutatás-fejlesztéssel is foglalkozó vállalatoknak.

Azt látjuk, hogy a kínai befektetések egyre inkább külföldre – például Afrikába és Európába – irányulnak. Egyértelműen tapasztalható a tőkeáramlás, elég, ha csak a magyar állami bevándorlási kötvények sikerességét nézzük. Magyarországon is egyre több kínai résztvevő van, mint például a Borsodchem tulajdonosai vagy a Huawei. A kínaiak láthatóan érdeklődnek olyan tevékenységek iránt is, amelyek gyakran nem kapcsolódnak az eredeti üzleti profiljukhoz, ide tartozik például a mezőgazdaság, a szállítás vagy a vendéglátás.

Jómagam a kínai magántőke- és ingatlanbefektetésekben, vállalat-felvásárlásokban., illetve fúziókban látok lehetőséget Magyarországon nyereségtermelésre.

Ha azt nézzük, milyen volt Kína húsz évvel ezelőtt, sokan gondolni sem merték volna, hogy ez a parlagon heverő ország mára ekkora gazdasági dominanciára tesz szert. Vitatható, hogy ismét képes lesz-e arra, hogy a korábban még komolyabb és sürgetőbb társadalmi és gazdasági kihívásokat legyőzze ugyanolyan sikerrel. Egyelőre a rendszer alapjaiban válhat ingataggá, ha nem vezetnek be strukturális reformokat – például a munkás- és vállalkozói jogok érvényesítését, a gyárak egészségkárosító kibocsátásának csökkentését, és az egészségügyi rendszer reformját. Jelenleg Kínában a politikai helyzet a külföldieket arra ösztönzi, hogy legyenek taktikusak, tervezzenek rövidtávra és kockáztassanak. Viszont érdemes megfigyelni, hogy Magyarországon is egyre több a komoly szándékú sanghaji befektető.

A szerző Bán Cecília a CEU Business School egykori diákja.



Az oldalon elhelyezett tartalom a CEU Business School közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.