Változások kellenek, különben elfogy a dubaji vagyon

Alapvetően három lehetőség közül választhatunk, ha vállalkozást akarunk alapítani az Emírségekben. Van a helyi típusú, azaz mainland cég, a free zone, azaz a szabadkereskedelmi zónában alapított vállalkozás, valamint a klasszikus offshore. (Ezekről részletesen itt olvashat). Talán a legjobb kondíciók eddig a szabadkereskedelmi zónákban voltak, viszont ez most változhat, mert a mainland cégek nagy átalakulás előtt állnak.

A jelenleg érvényben lévő szabályozás úgy fogalmaz, hogy a mainlandnél egy helyi embernek legalább 51 százalékos tulajdonrészt kell adni. Persze megegyezhetnek abban, hogy a nyereségből nem a többségi tulajdon arányban kapja meg a részét, de ez akkor is bizonytalanságot okozott a külföldi cégnek. (Közben viszont az országnak biztosíték volt, mert jobban ellenőrizhették, ráláttak ezekre a cégekre). Emellett sokakat visszatántorított az is, hogy így nem tudták teljes egészében a saját üzletpolitikájukat vinni, együtt kellett élniük azzal, hogy nem ők az urai a saját cégüknek. Ugyanis hiába viselkedik kirakatemberként vagy csendestársként a helyi tulaj, ha ő úgy ébred, hogy el akarja adni a céget, akkor nem lehetett mit tenni. Ez a bizonytalanság fog megszűnni azzal, ha ezt a kikötést eltörlik, és életbe lép az a törvény, miszerint már nem kell helyi embert többségi tulajdonosnak megtenni.

Ehhez a jelenlegi struktúrához nagyon hasonló működik Kínában is, ám mivel a világ termékgyártásának jelentős része ott koncentrálódik, nekik nem kell változtatniuk. Továbbra is egy kínai cég vagy egy helyi személy lehet a külföldi alapítású vállalkozás többségi tulajdonosa. Mivel Kínához hasonló gazdasági súlya nincs az Emírségeknek, és érezhető, hogy lassul a működő tőke beáramlása, változtatni kellett. „Többek között azért is, mert Hongkong és Szingapúr nagyon komoly versenytárs az ázsiai régióban” – mondja Karácsony Balázs, Crystal WorldWide szakértője. „Három pénzügyi központot elbír a régió, van jövője az Emírségeknek, de sok múlik most azon, hogy ezt a változtatást milyen gyorsan, mennyire jól tudják átvinni.”

Azért érdemes tisztázni: attól még nagyon messze vannak, hogy koldusbotra jussanak, de ők nem egy-két évre terveznek előre. Bár a mainland cégek átalakítása egyelőre még csak tervezet, ha bevezetik, nemcsak a külföldi befektetőknek teremt lehetőséget, de biztosíthatja a jóléti állam fenntartását is. Az egész világon trenddé kezd válni, de Dubajban még inkább jellemző, hogy az állam van az állampolgárért.

Bővülő lehetőségek

Az új szabályozás egy másik, fontos változást is hoz majd: bővül a vállalkozások gazdasági lehetőségeinek köre. Eddig ugyanis, ha az egész országban akart valaki a szolgáltatásával vagy termékével megjelenni, akkor vagy belement ebbe a tulajdonmegosztásba azaz mainland cégbe, vagy mind a kb. negyven kereskedelmi zónában alapított egy-egy céget, igen komoly költségért. A pénzügyi szolgáltatók mellett most a médiával, a luxuscikkekkel, vagy akár a kozmetikumokkal foglalkozó vállalkozásoknak is lehetőséget teremtenek. Sőt valószínűsíthető, hogy a már működő mainland vállalkozások megpróbálják kivásárolni a helyi tulajdonost, vagy legalábbis a többségi tulajdonrészét csökkenteni.

Előfordulhat, hogy lesz mozgás a szabadkereskedelmi zónákból is. A befektetőknek mérlegelnie kell, mert a helyi cég fenntartása drágább. Igaz, a költségek jelentős részét a helyi ember tiszteletdíja adta, amely most kikerül a rendszerből. „Mivel sem a mainland, sem a free zone cégek esetében nincsen társasági adó, ezért nagyobb kedvezményre már nem számíthatnak a cégek. Igaz, a szabadkereskedelmi zónákban a helyi emír adómentességet biztosíthat 15 évig abban az esetben, ha mégis bevezetnék a társasági adót.” – teszi hozzá Karácsony Balázs.

Változik a letelepedés is

Még egy jelentős változást helyeztek kilátásba az Emírségekben, mégpedig a letelepedéssel kapcsolatban. Eddig 2, illetve 3 évre lehetett megkapni a letelepedési engedélyt, attól függően, hogy milyen státuszban volt egy cégben az adott személy. Ezt most 5, illetve 10 évre bővítik. Ennek a változtatásnak a célja, hogy bizonyos magas hozzáadott értékű szakmák képviselői minél több időt ott töltsenek (például oktatók, tudományos mérnökök, kutatók). Az 5 éves letelepedést pedig kifejezetten a helyben tanuló diákoknak találták ki. Azaz, itt is a tőkebevonás a cél, csak éppen a tudást, az eszmei tőkét akarják becsábítani, illetve megtartani. Azért legyen világos: véglegesen nem akarnak odaköltöztetni senkit, de próbálják vonzóvá tenni az országot.