Adatvédelmi paradoxon: Ellentmondásosan és veszélyesen viselkedünk a közösségi médiában
Hiába félünk, hogy a munkáltatóink vagy a HR-es a kelleténél többet tud meg rólunk a netről, hiába rettegünk az adathalászoktól, valójában semmit nem teszünk védelmünk érdekében. A kutatók ezt a jelenséget hívják adatvédelmi paradoxonnak.
A szociálpszichológusok évtizedek óta tudják, hogy a hozzáállásunk és a viselkedésünk közti kapcsolat komplex és sokszor ellentmondásos – és ez ugyanúgy igaz mind az online, mint az offline életmódunkra. Vagyis nem mindig van egyértelmű összefüggés gondolkodásmódunk és cselekedeteink között. Még akkor sem, amikor nyugtalankodunk online biztonságunk miatt: sosem elég nagy az aggodalmunk ahhoz, hogy digitálisan absztinensé, de legalábbis sokkal körültekintőbbé váljunk.
Nézd meg legfrissebb állásainkat a Jobline.hu-n:
Lehet, e cikk olvasása közben is valamennyire aggódsz online magánéleted miatt, mégis alacsony a valószínűsége annak, hogy olyan intézkedéseket hozol, amelyekkel véded online intim szférád. Még a munkahelyen történő böngészés után is csak kevesen távolítjuk el a sütiket a böngészőből, ellenőrizzük rendszeresen a számítógépünket, vagy töröljük ki a böngésző előzményeit.
Egy közelmúltban végzett kutatás feltárta, hogy még azok a felhasználók sem jelentkeznek le a közösségi média oldalaikról, akik bizalmatlanok az ott található adataik biztonságával kapcsolatban. Ez a tendencia persze nemcsak az online jelenlétünkre igaz: a legtöbb ember például azt mondja, hajlandó lenne kevesebbet keresni, ha érdekesebb lenne a munkája, mégis nagyon kevesen tesznek is ezért. A nagy kérdés tehát nem az, hogy mit tervezünk tenni online magánéletünk védelmének érdekében, hanem az, valójában mit teszünk ezért.
Ennek a kérdésnek a megértéséhez 166 meta-analízis nyújt segítséget, amely 34 ország 75,269166 résztvevőjének a megkérdezésével készült. Az analízisek az úgynevezett magánéleti paradoxonra hívták fel a figyelmet, vagyis arra, hogy az emberek aggodalma a magánéletük iránt ritkán fordítható át proaktív viselkedésbe. A korábbi tanulmányokkal ellentétben a meta-analízisek kimutatták, hogy azok, akik jól informáltak voltak az adatvédelemmel kapcsolatban, sokkal kevesebb online szolgáltatást igényeltek, erősebb biztonsági beállításokat határoztak meg, és kevesebb személyes adatot tártak fel. Ugyanakkor a közösségi média használata terén valóban létezik egy adatvédelmi-paradoxon, hiszen még az aggodalmasabbak is gondatlanul viselkednek, cenzúrázatlan vagy nem megfelelő önmegjelenítést vállalnak, sok digitális tartalmat hoznak nyilvánosságra, hatalmassá növelve ezzel digitális lábnyomukat. Becslések szerint a Facebook tartalmak közel 40%-a nem biztonságos, mivel az alapértelmezett beállítások szerint osztjuk meg. Úgy tűnik tehát, hogy semmilyen adatvédelmi aggodalom nem teszi óvatosabbá a közösségi média felhasználókat.
Csak másokkal történhet baj?
Az adatvédelmi paradoxon egyik lehetséges magyarázata az úgynevezett harmadik személy elfogultsága, amely szerint még ha potenciális kockázatot is látunk a közösségi média használatában, mégis azt hisszük, hogy ezek a kockázatok nem vonatkozathatóak ránk, csak másokra. Ez azonban nemcsak online viselkedésünkre igaz: a kockázatos tevékenységekről – mint például a túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás – is azt gondoljuk, hogy ránk nézve nem jelentenek veszélyt, miközben tudatában vagyunk, hogy másokkal viszont történnek ilyen dolgok.
Egy másik magyarázat szerint az adatvédelmi paradoxon egy egyszerű kockázat-jutalom értékelés. Legtöbbünk nem érzi magát biztonságban online, de az ingyenes webhelyek használatának és a személyes adatok nyilvánosságra hozásának észlelt előnyei meghaladják az érzékelt kockázatokat. Tanulmányok szerint a legtöbb ember közösségi hálózatokat használ arra, hogy azokat az alapvető pszichológiai igényeket kielégítsem, mint értékeinek és identitásának megjelenítése, valamint a szórakozás. Ha a fogyasztóknak választásuk van, hogy olyan ingyenes applikációkkal játszanak, amelyeknek használatáért cserébe hozzájárulnak személyes adataik megadásához, inkább ezt választják, mint a fizetős oldalakat.
Mindent megmondanak rólunk online viselkedésünkből
Mivel az emberek aggodalmából magánéletükkel kapcsolatban nem válik viselkedési forma és óvatosság, elég könnyű elképzelni egy olyan jövőt, amelyben minden, amit online teszünk, nyilvános hírnevünk részévé válik. Digitális lábnyomunkat már használhatjuk a legmélyebb karakterjegyek feltárásara: egy 2013-as, 58.000 Facebook felhasználó megkérdezésével készült tanulmány szerint megbízhatóan kikövetkeztethető a nem, a faj, az életkor, a vallási és politikai nézet, az intelligencia szint, az alkohol és cigarettahasználat csakis a Facebookon tanúsított viselkedésükből, mint ahogy az is, hogy elváltak-e a szüleink. A kutatók olyan személyiségjegyeket is meg tudnak jósolni, mint az extraverzió, a lelkiismeretesség, a nyitottság, az érzelmi stabilitás vagy az barátságosság.
Még a szavak is, amelyeket kimondunk a Twitteren, a dolgok, amelyeket „lájkolunk”s a Facebookon, a weboldalak, amelyeket meglátogatunk, meglehetősen részletes pszichológiai profilt adnak rólunk, és ennek kihasználása nem korlátozódok csakis a marketing világára. A biztosítás, a pénzügyi szolgáltatások, a társkeresők vagy a HR ipar is érdeklődik ezek iránt az adatok iránt. Az ár azonban, amit az ingyenességért cserébe fizetünk, számos veszélyt tartogat a hackeléstől kezdve a diszkrimináción át egészen egy Orwell-i állam kialakulásáig.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!
Az oldalon elhelyezett tartalom a Jobline.hu közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
