2024. január. 22. 07:30 BrandChannel

Egy pszichoterápia éppúgy lehet életmentő, mint egy sürgősségi műtét

Bár sokáig tabuként kezelték, ma már elfogadott és gyakori dolog, hogy valaki pszichológushoz vagy más terapeutához fordul. Az, hogy ez kinél mikor következik be, változó, ahogy az is, hogy kinek milyen típusú és hosszúságú terápia válik be. Egy biztos: ha úgy érezzük, segítséget kell kérnünk, nem érdemes habozni.

Ha rosszul érzi magát, forduljon orvoshoz!

Számtalanszor halljuk ezt a mondatot: ha bármilyen fizikai diszkomfort-érzetünk, fájdalmunk támad, esetleg hosszabb kezelésre szorulunk egy betegség miatt, akkor az esetek döntő többségében szakorvoshoz fordulunk. Legyen bármennyire is kellemetlen és hosszadalmas egy adott folyamat, végig megyünk rajta a gyógyulás reményében. Felmerül a kérdés, hogy ha nem fizikai, hanem mentális vagy lelki fájdalmaink vannak, akkor miért nem tesszük ugyanezt? Ha egy láb eltörik, akkor begipszelik, hogy a csontok jól forrjanak össze. Ha a lélek sérül, akkor azt is jobb minél hamarabb – és félreértés ne essék – minél szakszerűbben összeforrasztani.

Az öngondoskodásról és annak fontosságáról egyre több helyen olvashatunk. Természetesen ez egy sokrétű fogalom, amely egyaránt vonatkozik a fizikai és a mentális jóllétünkre is. Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a meditáció, a családi és baráti kapcsolatok ápolása, a különböző hobbyk vagy szabadidős tevékenységek, a zenehallgatás vagy akár a filmnézés is ide sorolható. Minden olyan cselekedet vagy tevékenység, ami abban segít, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ha valaki egy adott ponton úgy érzi, hogy ebben a folyamatban másnak a segítségére van szüksége, mert egyedül már nem tud jól gondoskodni magáról, akkor erre van lehetőség.

Amíg néhány évtizeddel ezelőtt még a többség értetlenül, szinte döbbenten állt azelőtt, hogy valaki egy pszichológus segítségét kéri, manapság már meglehetősen gyakran előfordul az, hogy az emberek terápiára járnak. Azzal együtt, hogy ez egyre elfogadottabb, az egyes terápiás lehetőségek is egyre sokszínűbbek. Részt vehetünk „klasszikus” egyéni terápián, amikor a szakemberrel egy adott módszer szerint – pl. kognitív viselkedésterápia, hipnoterápia, imaginatív pszichoterápia, sématerápia stb. – dolgozunk együtt, de részt vehetünk csoportos terápián is, ahol az egyéni megélések mellett fontos a csoportban átéltek bensővé tétele is. Ezeken túl számos művészetterápiás módszer is létezik, ahol a képzőművészet, a zene, a tánc vagy épp az irodalom segítségével mozdítanak ki egy-egy elakadásból. A pszichológusok, szakpszichológusok és pszichiáterek mellett kérhetjük coach vagy mentálhigiénés szakember segítségét is.

Amikor a lélek és a test egyszerre jelez

Az, hogy kinek, mikor van szüksége segítségre, minden ember esetében eltérő, hiszen mindannyiunknak más a reziliencia-képessége. És hogy mit is jelent ez? A reziliencia a pszichológiai értelemben vett rugalmas ellenállóképesség: ahogyan van fizikai teherbíró képesség, úgy van lelki teherbíró képesség is, amivel alkalmazkodni tudunk a nehéz élethelyzetekhez. Ha valaki reziliens, akkor egy krízis, például egy baleset, súlyos betegség vagy anyagi csőd után képes felállni, túllépni a történteken, felépülni a körülmények hatásából és visszanyerni a lelki egyensúlyát. Ahogy minden képesség, így ez is eltérő az egyes embereknél: van, aki könnyebben lép túl bizonyos helyzeteken, de akad olyan is, akit jobban próbára tesznek a körülötte vagy éppen benne zajló események.

Ha beszélgettünk már valaha olyan emberrel, aki részt vett egy terápiás folyamatban, és feltettük neki a kérdést, mikor döntötte el, hogy segítséget kér, sokszor az a válasz hangzik el, hogy akkor, amikor úgy érezte, egyedül már nem bír továbblépni, elment a falig. Így volt ezzel Hanna is, aki hasonlóan számol be arról, mikor is keresett fel egy szakembert: „Akkoriban nagyon sok dolog történt egyszerre az életemben: hosszúra nyúló és évek óta tartó családi viszontagságok, munkahelyváltás és egy sikertelen párkapcsolat. Úgy éreztem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, és nem tudok a felszínre jönni. Egy közeli barátnőm akkor már egy ideje együtt dolgozott egy terapeutával, így végül bejelentkeztem hozzá én is. Addigra már nemcsak egy fokozódó fásultságérzet volt bennem, hanem egyre erősebbek lettek más tüneteim is: a szorongás miatti pánikrohamok, az álmatlanság, a koncentráció csökkenése”.

A terápiás folyamat – hogy néz ki és mikor van vége?

Hanna és a terapeutája a kognitív terápia módszere szerint dolgozott együtt, ami négyszemközti beszélgetések sorozatát jelentette. Az ülések alkalmával feltárták a páciens, azaz Hanna által megjelölt elakadásokat, az ezzel kapcsolatos gondolkodás- és viselkedésmódját, és azon dolgoztak együtt, hogy ezek megváltozzanak. „Kéthetente jártam az ülésekre – folytatja Hanna –, és már az első alkalom után azt éreztem, hogy egy kicsit letettem abból, amit eddig magammal cipeltem. A terápiás folyamat persze nem volt mindig könnyű, rendszeresen előfordult az, hogy egy ülés után hazamentem és egyszerűen elaludtam. Olyan érzés volt, mintha a maratoni távot futottam volna le. De idővel egyre könnyebb lett: amikor megtaláltuk közösen azt a dolgot, amely ennek az erősen depresszív állapotnak a valódi kiváltója volt, szinte egyik pillanatról a másikra kivilágosodott minden. Egyre energikusabbnak éreztem magam, azokban a helyzetekben, amelyek korábban az életem különböző területein gondot okoztak, egyre könnyebben vettem az akadályokat”.

Hanna nem egész egy évig dolgozott együtt a pszichológusával: „a terapeutám azt mondta, amikor lejárt az időnk, hogy ő úgy érzi, befejeztük ezt a terápiás folyamatot, és azt látja rajtam, hogy azokat a dolgokat, amiket együtt átbeszéltünk, már sikeresen tudom alkalmazni a mindennapokban”. Ezt követően még egy hónap és aztán három hónap múlva ültek le beszélgetni egy-egy alkalommal, aztán elköszöntek egymástól. „Ma már tudom, hogy életem egyik legjobb és legfontosabb döntése volt az, amikor felkerestem a pszichológust. Ha akkor nem így teszek, akkor lehet, hogy a mai napig ugyanolyan vagy talán még erősebb fásultságban lennék”.

A mentális jóllétünkre való odafigyelés épp annyira fontos, mint a testi egészségünk, sőt, ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a kettő szorosan összefügg. Ha fásultak, kedvtelenek, kialvatlanok vagyunk, vagy bizonyos dolgok miatt szorongunk, nagyon hamar megjelennek a fizikai tünetek is. Amikor pedig ezek ott vannak már a mindennapjainkban, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, mert a terápiás munkába tett energia sokszorosan térül majd a meg a jövőben.

Az oldalon elhelyezett tartalom a Remotiv extra forgalmazója a Phytotec Hungária közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.