Ásatások bizonyítják, hogy a mai Ferencváros területét már a bronzkorban is lakták, de az első biztosan létező település kicsit későbbre datálható. 1403-ból származik az oklevél, mely megemlíti a Pest déli határában meghúzódó falut, Szenterzsébetfalvát – röviden Szentfalvát –, melynek még külön temploma is volt. Bár a település nem Pesthez tartozott, de Pesttel együtt pusztult 1526. szeptember 14-én, amikor a mohácsi csata után érkező török hordák felégették a területet. A törökök elől a lakosság elmenekült és egészen 1686-ig, Buda visszafoglalásáig nem is tért vissza.
Ferencváros, a vendéglátó központ
Ám ezután a terület gyors felvirágzásba kezdett, többek között a német gazdálkodóknak köszönhetően. A kiépülő településen 1733-ban már külön bíróság működött és 9 kőházzal is büszkélkedhetett. A városrész ekkoriban leginkább Pest vendéglátóközpontja volt. Ha látni akarjuk a fejlődés tempóját, a legjobb, ha az írásos emlékekre vetünk egy pillantást – különösképpen azokra, amelyek a fogadókról szólnak. Az első, a Két nyúlhoz, 1749-ben nyílt meg, majd azt a követte – többek között – a Két oroszlán, a Négy sarokhoz, a Két medvéhez és az Arany oroszlánhoz. A környéken ekkor már sörfőzde is működött, ami kapóra jöhetett a kifáradt átutazóknak. Nem véletlen, hogy a kiépülő településen ennyi fogadó nyílt, itt állt ugyanis a fallal körülvett Kecskeméti kapu, amin keresztül a marhakereskedők érkeztek Erdélyből és az Alföldről, árujukat aztán a mai Kálvin tér környékén található Széna téren adták el. Szállásra és ellátásra pedig természetesen szükségük volt.
A fogadók közül kiemelkedő volt a mai Kálvin tér közelében található Két oroszlán, a kerület legidősebb épülete, amin napjainkban is ott díszeleg a két büszke – névadó – nagymacska. Az épület helytörténeti szempontból igencsak fontos: itt szállt meg például a híres ló, Kincsem, zsokéjával és tulajdonosával, a 18-19. században pedig az épület karanténházként szolgált. Ebben az időszakban több járvány is végigsöpört Pesten, így védekezésképp bevezették, hogy a Kecskeméti kapun belépő kereskedőknek néhány napig a Két oroszlánban kell megszállniuk, kivárva, hogy jelentkeznek-e rajtuk az éppen tomboló aktuális járvány tünetei. A városba érkezők a rendelkezést nem igazán tolerálták – 1831-ben dühükben szét is verték az épületet.
Ferencváros, azaz Franzstadt
Az egyre fejlődő városrész polgárai elérkezettnek látták az időt arra, hogy más pesti külvárosokhoz hasonlóan – mint Erzsébetváros, Lipótváros vagy Terézváros – otthonuk is saját nevet kapjon. 1792 december 4-től a Pestről délre fekvő terület már a Franzstadt nevet viselte az abban az évben trónra lépett magyar királyról, I. Ferencről megemlékezve.
I. Ferenc
Wikipedia
A polgáriasodás feltarthatatlanul zajlott: a XVIII. század végén a Ráday utcában német nyelvű elemi iskola működött, a Széna téri iskolában pedig 1803-tól már magyar nyelvű oktatásban is részesülhettek a tanulók. Emellett ekkoriban épült meg a mai Üllői és Soroksári út közötti pesti gyepen az első pesti lóversenypálya, amit aztán egészen 1890-ig használtak.
A dinamikus fejlődésnek a nagy pesti árvíz vetett véget. 1838 március 13-án a városra ömlő víz többek között a soroksári gátat is átszakította, percek alatt elárasztva és elpusztítva Ferencvárost. Az 529 épületből 438 összedőlt, 72 pedig megsérült, egyedül a Kálvin téri kőépületek álltak ellen az árnak. A fogadóknak ekkoriban új szerep jutott: itt szállásolták el a menedékkérőket.
Ferencváros, a gyárközpont
Az árvíz fordulópontot jelentett a város és a városrész életében. Ekkor kezdett el kiépülni a ma ismert Ferencváros. Az árvizet követően vezették be először Magyarországon az első építési szabályrendeletet, mely arra volt hivatott, hogy megakadályozzon egy újabb árvízkatasztrófát. A szabályzat nagy gondot fordított a biztonságos építkezésre, az egészségügyi követelményekre és a városszabályzásra is. A Szépítő bizottmány a lebomló házak helyén szabályozott utcákat hozott létre és új tereket alakított ki – ilyen volt az ekkor kiépített Bakáts és a Ferenc tér –, de ekkor jött létre a Gát utca is. Az újjáépülő városrész más újdonságokat is tartogatott: új üzemeket és gyárakat, ami új szereppel is járt. Évek alatt Ferencváros igazi gyárközponttá vált.
Az 1850-es években felgyorsult az iparosodás folyamata, főként a Soroksári út mentén, de a Lónyay utcában is üzemek egész sora nyitott ki. Ekkor Középső-Ferencvárost már vasútvonalak egész rendszere hálózta be. De új házak, bérkaszárnyák is épültek a gyárakkal együtt, hogy otthont biztosítsanak a munkáscsaládoknak. Erre szükség is volt: ekkor már 8280-an lakták a területet.
A piac, a szeszgyár és a szalámigyár miatt már ekkor is élelmiszeriparáról volt híres a környék. 1834-ben a Ráday utca 32-ben nyílt meg Magyarország első pezsgőgyára – a tulajdonos, Prückler ötven évvel előzte meg a nagyöreg Törleyt. 1815-ben itt üzemelt az első bőrgyár, kellemetlen szaggal árasztva el a környéket, 1850 környékén pedig dohánygyár is működött itt. Az irodalomkedvelőknek fontos érdekesség lehet: a Pál utcai fiúk ennek a gyárnak az ablakaiból lopták a gittet. 1892-ben a Soroksári út mentén nyitotta meg kapuit a máig üzemelő Zwack-gyár.
Az ipari fejlődés nem a véletlen műve volt. Az időszakban óriási örömmel fogadtak minden külföldi vállalkozót a környéken, aki új szaktudást, technológiát és persze tőkét hozott a környékre. Közülük kiemelkedő volt a norvég származású Gregersen, aki a magyar építőipar területén az egyik legjelentékenyebb vállalkozóvá nőtte ki magát a 19. században.
Ferencváros, Budapest gyomra
1872-ben másik fontos létesítmény is megnyitotta kapuit: Magyarország első közvágóhídja. Ebben az időszakban a húsipar még magánvágóhidak kezében volt, ami egyre nagyobb problémát jelentett Pest számára. A fejlődő városnak egyre több húskészítményekre volt szüksége, emellett higiéniai szempontból is szabályozni kellett a húsipart. A központi vágóhidakon ezt állatorvosok és szakemberek biztosíthatták. A marhavágóhíddal (illetve egyéb élelmiszeripari létesítményei miatt) Ferencváros végképp a főváros gyomrává vált, a ferencvárosi húsipar pedig világhírre tett szert.
Mit hozott a millennium?
Az 1896-os millenniumi ünnepségek keretein belül átadták a Ferenc József hidat – ma Szabadság híd –, a Budapest egyik jelképévé vált Iparművészeti Múzeumot és Központi Vásárcsarnokot, a Ferenc körút átadásával pedig a Nagykörút is teljes hosszában megnyílhatott. De történt még egy fontos esemény ebben az időszakban: ekkor alakult meg az ország legismertebb tornaklubja, az FTC, a Bakáts tér 14. alatt. Ferencváros már három fő részre tagolódott: a polgári Belső-Ferencvárosra, a gyárnegyed jellegű Külső-Ferencvárosra és a munkások lakta Középső-Ferencvárosra. Az 1900-as években a lakosság már 70.000 volt, ezeknek az emberek a nagyrésze bérkaszárnyákban lakott.
Az 1900-as években Magyarország a második legnagyobb malomiparral büszkélkedő nemzet volt, ez pedig nagyban volt köszönhető Ferencvárosnak. A Soroksári út mentén öt hatalmas gőzmalom működött. Az első 1866-ban nyitotta meg kapuit, utána pedig nem volt megállás. Az itteni (malom)ipari létesítmények közül kiemelkedő volt az Elevátor-ház, mely egyszerre szolgálta a vasúti és víziúti gabonakereskedelmet.
Elevátor-ház
Fortepan/ FERENCVÁROSI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY
Ferencváros – ahol nehéz volt élni
Az 1900-as évek elején Ferencváros fejlettebb és nyüzsgőbb volt, mint valaha, de túl sokan lakták. A lakásviszonyok óriási problémává váltak, és bár a munkáslakótelepek építésével jobb lett a helyzet, a javulás csak átmeneti volt. Az első világháború után megannyi ember menekült a városba, hogy itt találjon munkát és kezdjen új életet. Hamarosan a tömegek miatt Külső-Ferencváros a nyomornegyedek központjává vált, ilyen volt a Zita a Gyáli úton és a Mária Valéria-szükséglakótelep az Üllői úton.
A második világháború óriási pusztítást végzett a városrészben. A szövetségesek számára a terület gyárai és számos pályaudvara fontos taktikai célpontnak számítottak, így Ferencváros a légitámadások középpontjába került. Több mint kétezer lakás sérült meg, 556 pedig teljesen megsemmisült. Emellett súlyos károkat szenvedett el a Fővámház, az Iparművészeti Múzeum, a Szent László és Szent István kórház és a Kálvin téri református templom. Az ikonikus malomépületet, az Elevátor-házat pedig a háború után le kellett bontani. Ferencváros aztán néhány évvel később, 1956 után is komoly károkat szenvedett, miután a forradalom fontos helyszínéül szolgált.
Ferencváros, a barátságos lakónegyed
Az ipari virágzás ekkortájt már meg is szűnt a területen, bár olyan legendás gyárak, mint a Stühmer-csokoládégyár és a Zwack-gyár továbbra is kereskedelmileg fontos helyre emelték Budapest egykori gyomrát. A következő időszakban a városvezetésnek leginkább arra kellett koncentrálni, hogy Ferencváros élhetőbb legyen lakói számára. És ez olyannyira jól sikerült, hogy a városrész évtizedek alatt elért egy újabb állomást: barátságos lakónegyeddé vált.
Nagy harcok árán 1957-ben lebontották a Mária Valéria-szükségtelepet, és elkezdték a József Attila lakótelep kiépítését. 1966-ig 7101 lakás készült el, 1980-ban pedig további 899 lakást adtak át.
József Attila lakótelep
Fortepan/ FERENCVÁROSI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY
A 70-es és 80-as években számos további munkáslakótelepet bontottak le, és felszámolták a Vágóhíd utcai lakótelepet is. Ám a területen ezek után is megannyi rossz állapotú lakóház maradt. 1980-as években el is kezdődött ezek rehabilitációja, mely átnyúlt egészen a 2010-es évekre is.
Metrodom City Home L-M
Bár Ferencváros olyan ütemű virágzást már nem élhetett át, mint a kiegyezés idején, mikor üzemek sokasága nőtt ki a földből a Duna mentén, ettől függetlenül a városrész a közelmúltban is számos új épületnek örülhetett. 1992-ben kezdték el építeni a Lágymányosi hidat, amit 1995-ben adtak át – 2011-től a Rákóczi híd nevet viseli. 2002-ben emellett nyitotta meg kapuit a Nemzeti Színház, 2005-ben pedig a Művészetek Palotája, Budapest legfiatalabb többfunkciós kulturális létesítménye. A Müpa és a Nemzeti Színház együttese nemcsak egy új kulturális negyedet teremtett Ferencvárosban, de a két épület is hamar szimbolikussá vált. 2014-ben a Groupama Arénát avatták fel. És persze az egykori gyárak helyén megannyi újabb és újabb modern irodaház és lakópark nőtt ki a földből, kereskedelmi központtá téve a városrészt, mely ismét megannyi polgár modern munkahelyévé és otthonává vált.
Metrodom City Home L-M tetőterasza
Ennek legjobb példája lehet a Metrodom City Home lakópark, mely Ferencváros legnagyobb egységes arculattal rendelkező lakóparki projektje. Egy új, színes városnegyed, mely nemcsak új társasházakat foglal magába, hanem új utcákat, üzleteket, megannyi zöldterületet, illetve egy zárt, a lakók által használható parkot és játszóteret. A környéken emellett ez az első olyan lakópark, aminek a belső kertjében dísztó áll, illetve egy többfunkciós tetőterasz is az itt lakók rendelkezésére áll. Az már régóta egyértelmű, hogy Ferencváros hosszú történelmének új fejezete a modern, XXI. századi lakhatásról szól. A Metrodom pont ezt kínálja, tökéletesen beírva magát nemcsak a városrész jelenébe és jövőjébe, de történelmébe is.
A borítókép forrása: Fortepan/ FERENCVÁROSI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY
Az oldalon elhelyezett tartalom a Metrodom megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
