Mi lesz, ha a maradék kapcsolatunkat is elveszítjük a Duna-parttal?
A Hajógyári-sziget hétvégente, pláne jó időben szinte teljesen megtelik, rengetegen keresik a kevés megmaradt dunai zöldterületet és partot Budapest szívéhez közel. Nemcsak az óbudaiaknak, hanem szinte minden budapestinek van egy kellemes emléke a Filatorigát környékéről, ebből is látszik, mekkora szükségünk van a zöldre meg a folyóra. Most azonban veszélyben a sziget, ha kiépül a tervezett árvízvédelem: a WWF Magyarország azért küzd, hogy ne csökkenjen a városi zöldfelület, és ne vágják ki az ártéri erdő fáit. Mindent megtesznek azért, hogy ne szűnjön meg az egyik utolsó természetes, nem kiépített budapesti Duna-parti rész. Cikkünket frissítettük az Országos Vízügyi Főigazgatóság döntése után.
*FRISSÍTÉS
A Pest Megyei Kormányhivatal honlapja szerint az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2020. szeptember 23-án visszavonta a Hajógyári-sziget árvízvédelmi fejlesztésére vonatkozó kérelmét. A közkedvelt városi park és az értékes ártéri erdő károsítása ellen az ügyben petíciót indító WWF Magyarország mellett budapesti lakosok és egyéb zöld szervezetek is tiltakoztak. A hatóság megszüntette az engedélyezési eljárást, amely 2020. június 11-én indult, és 105 napos ügyintézési határideje szeptember 24-én járt volna le.
„Jó döntést hozott az Országos Vízügyi Főigazgatóság, mert a Hajógyári-sziget árhullámoktól való bevédése nemcsak a sziget természeti értékeire lett volna káros, de összességében fokozta volna Budapest árvízi kockázatát is. A 21. század környezeti kríziseinek közepén ilyen árvízvédelmi kezelés már nem fogadható el” – nyilatkozta Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.
„A Hajógyári-sziget ügye is megmutatta, hogy mennyit számít a közösség ereje. Sem Budapest lakosai, sem a társadalmi szervezetek nem hagyják már szó nélkül a környezetromboló beruházásokat. A szeptember 17-én elindított petíciónkat egy hét alatt közel 10 000-en írták alá, akiknek ezúton is köszönjük, hogy kiálltak a sziget megóvása mellett” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.
Nem a mostani az első olyan beruházási szándék, amely természeti károkat okozott volna a Hajógyári-szigeten, ezért az online petíciót aláíró magánszemélyekhez 16 civil szervezet és csoport is csatlakozott, és részletes szakmai javaslatot nyújtottak be Budapest Főpolgármesteréhez az ártéri erdők védetté nyilvánítására vonatkozóan.
A kérelem visszavonása előtt a WWF szakértőinek a segítségével jártuk körül a témát:
Budapest és a Duna kapcsolata meglehetősen rapszodikus. Amilyen csodás fekvésű a főváros, olyan furcsa, mennyi kiaknázatlan lehetőség rejlik a part mentén annak érdekében, hogy valóban a gyalogosok és a pihenni vágyók élvezhessék a természetet, békés együttélésben a folyó növény- és állatvilágával. Most a Hajógyári körül szorul a hurok: szeptember 24-én zárul le az egyeztetési folyamat, és akár az is elképzelhető, hogy tényleg kiépül az árvízvédelem, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy több mint egy városligetnyi területtel szűkülne a Duna nagyvízi, az árvízi levezetésben szerepet játszó medre. Eltűnne három hektárnyi ártéri erdő az élővilágával együtt.
“A sziget nem lenne többé a Duna medrének a része, kivonnák az árvíz levezetéséből, többé nem kapna elöntést. Körbevédenék a szigetet, főként mobilelem fogadására alkalmas résfallal, illetve parapetfallal, ami tízméteres hatótávolságban fakivágással jár. Ez egyben a sziget legértékesebb ártéri élőhelyeinek elpusztítását és a helyiek által kedvelt természetes Duna-part átalakítását jelenti, mivel a védművek az értékes élőhelyek helyén létesülnének” – mondta Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértője. Hozzátette, hogy azt szeretnék, ha az ártéri erdősáv és a természetes Duna-part helyi védettséget kapna, és ilyen volumenű beruházásoknál a kezdetektől bevonnák a helyi lakosságot és a szakértőket.
Magasabb vízszint, nagyobb infrastruktúra
A folyószabályozások óta az ártéri területek több mint kilencven százalékkal csökkentek, így sem az árvízvédelem, sem a szigetet használó közösség nem engedheti meg magának, hogy több természeti kincset veszítsen. Ha három hektárral csökkenne az ártér, az a budapesti térségben az árvízkockázatot 6-9 centiméteres vízszintemelkedéssel növelheti.
“A többletkockázat a hatásvizsgálat szerint nem kompenzálható, ugyanakkor a Hajógyári-szigeten belül lehetővé teszi a fokozott beépítést, amely a későbbiekben újabb élőhelyvesztéssel járna, veszélyeztetné a sziget ökológiai folyosó szerepét” – magyarázta Samu.
Amennyiben mindez nem lenne elég, a WWF szakértője arra is felhívta a figyelmet, hogy klímavédelmi szempontból sem tesz jót egy ilyen beruházás. Romlana az érintett terület széndioxid-elnyelő képessége, kiszáradna az ármentesített talaj és csökkenne a klímaalkalmazkodási képesség.
Veszélyben a dunai élővilág
Egy védett természeti értékeket vizsgáló kutatás alapján hatvanhárom védett, ebből hat fokozottan védett állat- és növényfajt azonosítottak a területen, ennél viszont valószínűleg még több védett természeti érték található a Hajógyári-szigeten. Csak a madaraknál ötven fajt és négyszázharminc-négyszázhetven egyedet számláltak, jórészük pedig szintén védett. Rajtuk kívül meg kell említeni az ugyancsak védett denevéreket és a hód-, valamint a vidrapopulációt vagy a gazdag kétéltű és hüllő faunát a Dunánál.
Ami a növényeket illeti, elég, ha a Hajógyári gyönyörű nyárfáira gondolunk. Ádám Szilvia, a WWF regionális vizes csapatának munkatársa ráadásul azt is elárulta, hogy nemrég találtak a szigeten még nem ismert két orchideafajt (tallós- és széleslevelű nőszőfű). De szinte biztos, hogy egy alaposabb vizsgálat során még több védett faj kerülne elő.
“Egy élőhelycsökkenéssel járó beruházás nemcsak a védett fajok egyedeire lehet végzetes hatással, hanem az életközösség minden tagjára nézve. Egy városi viszonylatban kiemelkedően fajgazdag élőhely került veszélybe. Értékének megbecsülésekor talán nem is az itt élő védett fajok magas száma a mérvadó, hanem azt érdemes figyelembe venni, hogy ilyen jó természeti állapotú ártéri erdősávval más európai város nem büszkélkedhet” – szögezi le Dedák Dalma, a civil szervezet környezetpolitikai szakértője.
Vízi élet helyett szennyvíz
Hogy megértsük, mi forog kockán, Ádám Szilvia a Hajógyári felett, a Duna túlpartján lévő egykori Palotai-szigetet említette meg. “A partjánál még száz évvel ezelőtt is virágzó vízi élet folyt a híres Lidón. Ma az egykori sziget az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep alatt van mélyen eltemetve. Ehhez az első lépés egy árvízvédelmi töltés építése volt 1975-ben, majd a teljes harminc hektáros területet az árvizek szintje fölé töltötték.” Ádám azt is elmesélte, hogy a néhai sziget 1895-től egy időben a vízbázis kutaknak köszönhetően jelentős szerepet töltött be a főváros vízellátásában.
Ivóvíz-szolgáltatás és strand helyett ma viszont szennyvizet tisztít. Senkinek eszébe sem jut ott vízre szállni.”
1948-ban itt létesült az első fővárosi csáposkút, amelynek háborús bunkert idéző képe ma is látható, és a néhai sziget északi csúcsára emlékeztet. A Palotai-sziget mellékága összetett, de teljesen mesterséges beavatkozások következményeként beindult folyamattal töltődött fel, ezzel a meder szélessége helyenként közel a felére csökkent, ami önmagában is megemelte az árvízszinteket. Ádám Szilvia elmagyarázta, hogy a Hajógyári-sziget bevédése tovább fokozná ezt a folyamatot.
Akkoriban az újpestiek a Palotai-sziget körül végbement változásokat úgy élték meg, hogy elvették tőlük az ő Dunájukat és szigetüket. Ne kelljen ezt az érzést még több budapestinek is megismernie.”
A borítókép forrása: Samu Andrea / WWF Magyarország
A tartalom a WWF Magyarország megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével valósult meg. A cikk létrehozásában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
