Nem sokkal azelőtt, hogy nekilódultunk volna az egri dűlőknek, még abban a szerencsében is részesültünk, hogy belekóstolhattunk Kovács Nimród magángyűjteményébe. Szó szerint tessék érteni. Szűkebb borszakírói körben budai villájának borospincéjében bontogatta fel egymás után az olyan amerikai csúcspincészetek vöröseit, mint például a Kistler- vagy a  Kosta Browne. Meg évtizedes palackérlelésű burgundi és olasz nedűket, nem beszélve a másfél tucatnyi borból álló sort záró senior Château Lafite Rothschild szuper bordeaux-iról. Az estén azt is megtudtuk, hogy „a bort azért gyűjtjük, hogy előbb-utóbb megigyuk”, valamint hogy „nem mindig a legdrágább bor a legjobb.” Ezen a kóstolón mindenesetre kezdtük kapiskálni, mi inspirálta, miért és hogyan jutott el a borászata oda, ahol ma tart (médium szortimentjétől, a Monopole sorozattól felfele szinte valamennyi bora 90 pont vagy afeletti minőségű a nemzetközi visszajelzések szerint).

A titok egyik nyitja okvetlenül az, hogy nemcsak borszakírókkal kóstoltatja nemzetközi borgyűjteménye ékességeit, hanem szőlészeivel, borászaival, és a borkészítésben részt vevő munkatársaival is ugyanezt teszi néhány havi rendszerességgel. Így csapata empirikusan olyan nemzetközi kitekintést nyer, ami jótékonyan hat vissza a saját boraikra is. Meg aztán ezáltal Kovács Nimród is hűséges tud maradni az általa vallott egyik alap premisszához:” ha magyarázni kell a bort, az már régen rossz”.

Tény az, hogy nem sokat kellett magyarázni a borokat azon a dűlő- és pincekóstolón sem, ahova már Egerben invitált minket. A noszvaji Nyilasmár- és Nagyfai-dűlők szinte kizárólag a KNW birtokában vannak, így logikusnak tűnt, hogy ott a szőlők mentén kóstoljuk meg az onnan készült borokat.

 A helyi – noszvaji - Nomád Hotel által a szőlőben felállított svédasztal (nem akarjuk borzolni a kedélyeket, de a konyakos kacsamájpástétom volt a legszerényebb a kínált étkek között) kellőképpen ráhangolta a másfél tucatnyi újságírót a vertikális Battonage kóstolóra. A Chardonnay Battonage a KNW egyik zászlósbora, a finom seprőt felkavargatva készülő nemzetközi stílű bor 2013-as verziója vajas illatú, lendületes savú és ásványú tétel, 2012-es változatában pici elegáns füstösség tűnik fel, míg a 2007-es, immár 9 éves változat érett körtés, almakompótos illatú, selymesen lágy, hosszú lecsengésű tétel.

Aztán a Verőszala utcai pincében már sorban jöttek a vörösök, ahol nem is annyira a jelenlegi kereskedelmi tételek voltak az legizgalmasabbak, amikkel több borfesztiválon, kiállításon is lehet találkozni, hanem az NJK vertikális kóstolója.

 Az NJK a pincészet egyik csúcsbora, jelenlegi legfrissebb, 2009-es évjárata a Nagy-Eged-hegyről származik, ami talán Eger legjobb dűlője. Sokan felkaphatják a fejüket arra, miként lehetséges az, hogy egy hét éves tétel a legfrissebb e házasításból, de nincs min csodálkozni, az elegáns fahasználat, a minőségi alapanyag ugyanis megkívánja a hosszú palackérlelést. Nem véletlen, hogy a fűszeres illatú, szilvás-szedres ízvilágú bor még most is fiatalnak számít egy-két év múlva érhet felnőtté.  

Hogy a kicsiszolt stílushoz megérkezzenek, ha nem is rögös, de hosszú út vezetett. A pincében megkóstolhattuk az NJK korai elődjét, a Nimród II-őt 2000-ből. Az a bor már egy csöppet túl volt a csúcson, ami nem baj, hiszen a tétel már teljesen elfogyott. Hála például az egyik Rockefeller-sarjnak, aki egy évtizede több száz palackot vásárolt magának (reméljük, azóta mind egy csöppig megitta!). A tízéves NJK 2006 kakaós, feketeribizlis illatát szépen egészítették ki a fekete bogyós gyümölcsök és sima, gyönyörű volt a lecsengése. Ha még nem mondtuk volna, az NJK többnyire kékfrankos és francia fajták házasítása, a 2007-es évjárat pedig a borászat talán legelegánsabb tétele. Senki nem mondaná meg, hogy a bor közel tíz éves, illatában és ízében szépen érett, piros bogyós gyümölcsök, kis dohány és keserű csokoládé fedezhető fel, a mai napig élő, vibráló anyag.

Kóstolgatás közben a borásszal beszélgetni azért is jó, mert közben rengeteg egyéb élményanyaggal is dúsul az esemény. Példának okáért a márkaépítés kívülállóktól elzárt bugyraiba is betekinthet az ember. Mondjuk, ki gondolta volna, hogy a kezdetekkor egy rajzfilmfigura miatt kellett Amerikában Nimródról NJK-ra (ez a Nimród János Kovács rövidítése) változtatni a csúcs cuvée nevét? A Tapsi Hapsi sorozatban ugyanis a bugyuta vadászt Nimródnak hívják, és ez, hát, finoman szólva akadályozta az eladásokat. Az NJK azonban nagyon bejött. S nem csak az ütős marketing miatt.