„Fogyaszthatóvá öregedtem” – Kasza Tibi-interjú

„Fogyaszthatóvá öregedtem” – Kasza Tibi-interjú

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Balla István-Németh Róbert

Zenész, műsorvezető, a nagybetűs celeb, a vicces fiú – sokaknak ez a képe Kasza Tiborról, nem is alaptalanul. Ugyanakkor ő ma Magyarországon a legbefolyásosabb közösségi médiaszereplő, Facebook-oldalának több mint 800 ezer követője van, videós tartalmait milliós nagyságrendben nézik. Stílusán lehet vitatkozni, de a Corvinus nagyelőadóját is megtöltötte, amikor ott tartott előadást. Szívére vette egy korábbi kritikánkat, azt is megkérdeztük tőle, miért.

hvg.hu: A Kasza Taxiról a minap megjelent írásunk után nagyon kiakadt. Ennyire nem bírja a kritikát?

Kasza Tibor: Abszolút bírom a kritikát, sőt el is várom. Ha az ember seggnyalókkal veszi magát körbe, az biztos út, hogy semmi ne legyen belőle. Én egyébként saját magamnak vagyok a legkeményebb kritikusa. Ne gondolja senki, hogy én nem látom magam időnként sz*rnak, vagy nem tudom, hogy beszédhibás vagyok. Sőt, tükröm is van, és mellé divatfotós is vagyok, tehát a saját külső adottságaimról is tökéletes képem van. A kritikákkal kapcsolatban azt figyelem, hogy van-e benne valami objektív, befogadható dolog, vagy csak egyszerű személyeskedés, bántó szándék van a mondatokban. Én ilyennek láttam a Kasza Taxiról szóló írást.

©

hvg.hu: Korábban azt is zokon vette, hogy Pásztor Anna beszólt egy dalára egy tévéműsorban.

Kasza Tibor: Ott az hangzott el erősen ironikus felhanggal, hogy a Crystal úgy hiányzott a magyar popzenének, mint egy falat kenyér, majd megdicsérte az előadókat, hogy idézőjelbe rakták a dalomat, azaz kvázi, mint egy viccet adták elő. Majd a tüzes dekorációt méltatta Anna – akivel amúgy tök jóban vagyok –, mondván, hogy azzal végre képletesen felgyújtották ezt a popzenei időszakot, amit képviseltünk. Én azt gondolom, hogy minden, amit csinálok, még a legrosszabbul sikerült dolog is, mindig jó szándékú. Semmit nem kibaszásból csinálok, és nem kibaszásból vagyok beszédhibás, nem kibaszásból vagyok nem szép. Nekem egy tízéves időszak volt a Crystal az életemből, a „saját gyerekem”, úgyhogy természetes dolognak tartom, hogy az ember szülőként megvédi a saját gyerekét. 19 évesen az Év zeneszerzője Artisjus-díjat legfiatalabb díjazottként vehettem át, valamit csak tudott az a Crystal. Ezt az egész ügyet Annával és a produkcióval nagyon szépen, kulturáltan lezártuk.

hvg.hu: Volt egy karikatúra-ügy is. Azon miért húzta fel magát?

K. T.: Ott disznóként ábrázoltak, mögöttem a böllér, aki azt mondta: „Fura egy jószág volt ez a Tibi, popsztárnak képzelte magát”, majd a hátamba döfte a kést. Kicsit soknak tartottam ezt is. Ma már röhögök az egészen. Sőt, meg kell mondjam, visszatekintve, én is elhűlve nézem a korabeli Kasza Tibit.

hvg.hu: Miért?

K. T.: Nem csak most, már akkor is láttam a hibáimat. Akkor az interjúk alatt sokszor azt éreztem, hogy ’hú, nagyon megy, nagyon jól nyomom, de jó fej vagyok’ – majd hazamentem, visszanéztem, és rémesnek láttam magam. Egy túlmozgó, túlbuzgó, hadaró, erőlködő fickót láttam. Le kellett lassulnom, és ez a korral jött meg: fogyaszthatóvá öregedtem. Pontosan tudom, hogy minden sikerszériával kapcsolatban csak egy dolog biztos: egyszer vége lesz. Ha ezt felfogod, a kamaszos pökhendiség elszáll.

hvg.hu: A 2000-es években Kasza Tibiról mindenki azt mondta, hogy zenész. Ma pedig már inkább egy szórakoztatóipari figura, és a nagybetűs celeb képe él a nagyközönségben önről. Mi történt a kettő között?

K. T.: Mielőtt zenész lettem, színésznek készültem. Mindig volt bennem egy erős közlési vágy. Ehhez a zene volt az első kapocs. De engem az szórakoztat, ha sok mindennel foglalkozhatok. A zenészség egy ideig kielégített, de engem mindig is sok minden érdekelt: fotózás, videózás, szövegírás. És volt bennem egy félelem is, hogy nem fog-e újra eljönni az a szegénység, nélkülözés, amiben gyerekként éltem. Aggasztó karriereket láttam a nagy öregeknél. Ez annyira megijesztett, hogy valamit mindenképp csinálni akartam, például 15 évvel ezelőtt hamburgerest akartam nyitni. Tisztában voltam vele, hogy 45 évesen nem fogok plázamegnyitókon diszkószámokat énekelni, vagy ha igen, egy idő után megmosolyognak majd. És közben észrevette a piac, hogy van ennek a csávónak egy szórakoztató énje, hogy ez a csávó vicces. Egyszer behívtak a Morning Show-ba, és ez annyira jól sikerült, hogy ott ragadtam: lett egy állandó rovatom. Ez volt a nagy áttörés számomra a széles közönség felé, soha nem felejtem el Sebestyén Balázséknak, mit köszönhetek nekik.

hvg.hu: Volt tévéműsora is, ami viszont alaposan mellément.

K. T.: A Kasza! show első két adását egyszerre vettük fel. Izzadtam, küzdöttem, vért verejtékeztem. Szörnyű volt. Később néztem a műsort, és magzatpózban aludtam el aznap, olyan szinten rémített meg, amit láttam. Ha létezett volna olyan opció, hogy befeküdjek egy kő alá, és elmúljak, azt komolyan mérlegeltem volna. A későbbi évadokat már megvédeném, szerintem összeállt a műsor. A durva kritikák is elmaradtak. Persze, lehet, hogy az értelmiség nem kapcsolt oda.

©

hvg.hu: Gondolta volna, hogy valaha a Forbesban fog szerepelni, mint legbefolyásosabb közösségimédia-személyiség?

K. T.: Hát egy darabig biztos nem. Nagyjából egyszerre szálltam ki a Morning Show-ból (egyébként lehet, hogy most kicsit megújítva a rovatomat, visszatérek), és lett vége a Kasza! show-nak is. Ekkor kezdtem el tudatosabban a Facebookkal foglalkozni. Rájöttem, hogy nekem mennyire fontos a közlés, a szereplés. Amikor a Facebook elindította a live stream szolgáltatását, rögtön lecsaptam erre a formátumra.

hvg.hu: Nemrég a Corvinuson adott elő egyetemistáknak, ott azt mondta, a live stream zsákutca.

K. T.: Igen, ma már ezt gondolom. De akkor nagyon ígéretes dolognak tűnt. Leülsz, odafordítod a kamerát, és hajrá, öcsi. Mondjuk, egy reggeli kávé mellett ki tudtuk beszélni, hogy mi van, élőben jöttek a kommentek. Ez nekem nagyon feküdt, egy darabig kielégítette a közlési vágyamat. Kiderült, hogy van egy nagy, főleg fiatalokból álló csoport, amelyik erre nagyon vevő. Teljesen tudatosan kezdtem el szabadosan, időnként csúnyán beszélni, mert ez külön tetszett a fiataloknak. Aztán jött egy csomó ötlet, hogy mit lehetne ezzel kezdeni, de Zuckerberg gondolt egyet, valamit megváltoztatott, és ma már nem lehet nézőszámokat produkálni live-val. A 25 millió követőt számláló CNN-oldal 20 ezer nézőt tudott felmutatni, amikor streamelte Obama beszédét, ez irreális! Valószínűleg valami terve van ezzel Zuckerbergnek, amit még nem látunk, vélhetően majd fizetős kontingensek lesznek a csatornákra. Szóval valami megváltozott, én pedig áttértem a gyártott videós tartalomra. Közben pedig nyomom az egyéb tartalmakat napi 12-16 órában.

hvg.hu: Ezt úgy kell elképzelni, hogy állandóan ott a kezében a telefon, és ha jön egy vicces kép, bölcsesség vagy bármi, azonnal nyomja ki az oldalra?

K. T.: Igen. És állandóan úgy nézem a világot, hogy mi az, ami a Facebookra jó lehet. Volt egy olyan időszak, amikor egy vicces mémmel az egekbe ment a nézettség. Ma már olyan szinten telített az ilyen típusú tartalmakkal a net, hogy ez kevés. Ráadásul mindenki mindenkitől lopja ezeket. De ezzel nekem nincs bajom. Egy ilyen mém, körülbelül 36 óra alatt kipörgi az életciklusának 99 százalékát. Ha utána elviszi valaki és kiteszi, hát tegye.

hvg.hu: Mennyire tud hátradőlni egy ilyen példátlanul nagy, több mint 800 ezres nézettséggel a háta mögött?

K. T.: Pont erről beszéltem a corvinusos előadásomon is, hogy ha valaki kapaszkodik az elsőségébe, az hülye. Nincsen elsőség a Facebookon, csak lépéselőny. Egyfolytában új dolgokkal kell előállni.

hvg.hu: Mi a következő lépés?

K. T.: Szerintem a következő nagy trend a Facebookon a virtuális valóság megjelenése lesz. Én most egy kincsvadászatjátékon gondolkodom ezzel a technikával.

©

hvg.hu: Ma már üzletileg is jövedelmező az oldala. Szorgalmasan rakja ki a Ripost cikkeit, a Telekom hirdetéseit. Most legutóbb egy wellness-szálló hirdetését láttam. Nyilván ezek mind jó pénzt hoznak.

K. T.: A wellnessvideó csak azért került ki, mert ott voltunk. De valóban, vannak partnereim, akikkel szerződéses viszonyban vagyok. A közösségi média fontos játéktérré kezd válni, hiszen a fiatalok már alig néznek tartósan tévét, miközben mindenki fent van a neten. Ez a generáció a buszmegállóban tévézik a telefonján. A Riposttal való médiaegyüttműködés azért fontos, mert olyan tartalmú anyagokat gyárthatunk közösen, amiket tartalomként én érdekesnek tartok a Facebookon.

hvg.hu: A Ripost-cikkek osztásába azért sokan belelátnak politikai elköteleződést. Mégiscsak egy Habony Árpád által fémjelzett, a kormány szekerét toló bulvárlapról van szó, amelyet az ön oldala népszerűsít.

K. T.: Egy időben nagyon sok HVG-cikket is megosztottam „szociális munkában”. Magazinná akartam ugyanis alakítani az oldalamat. Az volt a koncepcióm már két éve is, ha bármi történik a világban – kis túlzással – az oldalamról elérhető legyen. Ha jön egy halálos jégeső, ha lezuhan egy repülő, ha kijön a legújabb csodatelefon, akkor ezt nálam mind lássák a követők. Kirakom a privát dolgaimat, és a más oldalakról átvett anyagokat. Azt gondoltam, ha valamiben jó vagyok, akkor miért csináljam azt ingyen. Nagyon fontos számomra, hogy én döntöm el, mit osztok meg. Semmilyen beleszólást nem engedek. Én tudom ugyanis, mi lehet az érdekes a követőimnek.

hvg.hu: Azért sok minden nem derül ki a világról az oldaláról. A politikát például látványosan negligálja. Ez taszítaná az olvasókat?

K. T.: Azért nincs nálam politika, mert nem értek hozzá. Mivel nem értek hozzá, nem kívánok igazságosztó szerepben tündökölni. Ráadásul az ilyen tartalmakkal megoszthatnám a követőimet, elkezdődne egy acsarkodás, egymásnak ugrás. Az én oldalam egy szórakoztató magazin.

hvg.hu: Azért azt ön is tudja, hogy a Ripost behúzása önmagában is egyfajta politika, nem?

K. T.: Nekem nem dolgom, és eszem ágában nincs, hogy mindenütt monitorozzam a tulajdonosi hátteret. A TV2-nél szereztem a tévés tapasztalataimat, a Class FM-en dolgoztam évekig, ezeknek a csatornáknak is firtathattam volna a tulajdonosi körét, nem ezen az alapon választok csatornát vagy üzleti partnert. Amíg nekem nem kell politizálni, amíg nem mondják meg, hogy melyik cikk fontos vagy nem fontos, addig mehet a Ripost. És fontos: nem exkluzív az együttműködés. Ha ma azt mondaná a HVG vagy bármely más lap, hogy csináljunk valami hasonlót, én nyitott lennék rá, vannak is új partnerek a láthatáron.

hvg.hu: Összességében mitől működik az oldala? Mi a sikere titka?

K. T.: Van egy napi rutin: kell megosztani mémeket, bölcsességeket, videókat, slágertartalmakat. De, mondom, látom, hogy a világ ezektől kezd megcsömörleni. Ezért kezdtem el a videós, gyártott tartalmakat csinálni, amikkel elképesztő nézettséget lehet elérni. Olyat, ami már konkurál tévés nézettségekkel. Attól a fanatizmustól működik az oldalam, hogy egyfolytában azon töröm a fejem, hogy mitől lenne más, mitől lenne jobb. Próbálok most már csapatot építeni magam köré, szerkesztőt, gyártásvezetőt stb. Nyilván a saját tartalmak középpontjában én állok, de például a Kasza Szimfóniákban már inkább a meghívott vendég viszi el a show-t. Nagyjából úgy tekintek az oldalamra közép- és hosszú távon, mint egy kábelcsatornára. Jövőre már szeretnék szinte minden nap új gyártott tartalmat kirakni.

hvg.hu: Ezek gyártását ön finanszírozza?

K. T.: Persze. A bevételeim egy jelentős hányadát visszaforgatom ezekbe. Ezeket a formátumokat még nem lehet eladni, most nekem kell még előre menni, de egy ponton majd megjelennek a sales house-ok, hogy tudnak hirdetést hozni.

©

hvg.hu: És tartalmilag mitől működik az oldal? Vicces? Sokakat érdeklő témákról van szó rajta?

K. T.: Valószínűleg megtaláltam egy olyan formát és tartalmat, ami tényleg széles kört érdekel. Aki itt van, tudja, mire számíthat.

hvg.hu: A Kasza Szimfóniák sorozat előtt, a meghívott énekessel beszélget egy kicsit. Ezeknek a hangnemét, témáját biztos, hogy rá kell ereszteni 800 ezer emberre? És ugyanez vonatkozik a Kasza Taxira is. Ennél finomabban nem tudtam kérdezni.

K. T.: Nem próbálok meg túlmutatni önmagamon. Csinálom, ami az erőmből kitelik. Ha volna időm és egy tíztagú stábom, biztosan még ütősebb dolgokat tudnánk csinálni. Most azt csinálom, ami abban a pillanatban ösztönösen viccesnek tűnik. Egy a fontos, nálam a sztárok valódi, hétköznapi arcát látják, ha valaki arra kíváncsi, hogyan viselkednek szépen a sztárok, arra továbbra is ott a tévé. Nem gondolom, hogy ezek miatt a beszélgetések miatt emelnek majd nekem szobrot. De szerintem a követőim ezt a fajta szókimondó, mindenen merünk röhögni típusú beszélgetést szeretik. Az a lényeg, hogy a buszmegállóban, az első percben felröhögjenek rajta, mert különben otthagyják azonnal.

hvg.hu: Kik a követői?

K. T.: A 66 százalékuk nő, és alapvetően a 18–44 korosztály.

hvg.hu: Mi lesz, ha a Facebook egyszer kipukkad?

K. T.: Ez simán benne van a levegőben. A jövő év nagy projektje lesz, hogy létrehozok egy nagy Youtube-csatornát. Az a tudás, amit az online marketingben szereztem az utóbbi években, akkor is megmarad, ha a Facebook megszűnik. Simán lehet, hogy elmegyek egy nagy céghez valami divíziót vezetni. Vannak tévés terveim is. És nekem azért még mindig az a legfontosabb, hogy zenész vagyok.  Most is folyamatosan koncertezek, abból is meg lehet élni. Ha kipukkadna máról holnapra a Facebook-lufi, nyilván durván leinnám magam, de nem esnék kétségbe.

Hozzászólások