„Az élet többet ér, mint az pénz. Jó, hogy a plazmáért térítést is kapok, de akkor is járnék, ha ez nem lenne” – mondja lapunknak egy rendszeres plazmaadó, Rostás László, de megkérdeztünk több veterán donort is, akik kapásból rávágták:

"hát persze, hogy a pénzért".

A határozott kijelentés nem elítélendő: hasznos dologra fordítják az idejüket és vérüket.

Bár az Európai Uniós jogszabályok szerint a vérnek nem lehet piaci ára, a fővárosi és a vidéki donorok is négyezer forint költségtérítést kapnak alkalmanként. A térítés nem a plazma ára, a kiesett időt és az útiköltséget kompenzálja a központ.

A Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezetének önkéntes véradásán

Horváth Szabolcs

Nem ritka, hogy a határmenti városokban élők inkább Ausztriában adnak plazmát: ott 25 eurót kapnak a donorok, a prémiumrendszer pedig lehetővé teszi, hogy ha már elértünk egy bizonyos számot, további juttatásokat is kapjunk pénz vagy ajándék formájában. Ez a lehetőség itthon is elérhető: a szokásos pénzt a központ néha plusz ezer forinttal, páros mozijeggyel, karácsony előtt ajándékkal, szilveszter előtt pedig egy üveg pezsgővel toldja meg.

Hogy megértsük, mi is az a plazmaadás, és mitől más, mint a véradás, magam is beálltam donornak.

A felvételi

Az interneten foglaltam időpontot, a 9. kerületi irodaház egyik liftje vitt fel a rendelőbe. A tágas, világos helyiségben leginkább fiatalokkal találkoztam, de volt néhány középkorú donor is. Néhányan várakoztak, néhányan már leragasztott karral ücsörögtek. Senki nem volt rosszul, ez némi megnyugvásra adott okot, pedig kissé izgultam, hogy nem esem-e hanyatt a tűtől vagy a vértől, esetleg mindkettőtől. Rövid várakozás után a recepciós felvette az adataimat, kaptam néhány tájékoztatót és egy kitöltésre váró tesztet, amely arról érdeklődött, van-e valamilyen ismert betegségem, készíttettem-e tetoválást a közelmúltban, utaztam-e külföldre mostanában.

Részt kellett vennem továbbá egy alkalmassági vizsgálaton is, ahol érvényes okmányok ellenében már mérlegre is állhattam: ha 52 kg felett és 130 kg alatt vagyunk, akkor megfelelünk a súlyhatárnak. A dolog itt még nem ért véget, következett a vénakontroll, ahol kiderült, alkalmas-e bármelyik karom a rendszeres szúrásra. A procedúra közben Fidler Gabriella, a német tulajdonú Plazmaszolgálat marketingasszisztense elmondja, nagyon sokan szeretnének segíteni, de nem mindenkinek olyan az anatómiai felépítése, hogy lehetővé tegye a plazmaadást.

Esetemben nem volt gond egyik feltétellel sem. A vitális paraméterek mérései (vérnyomás, hőmérséklet, hemoglobin szint) után vírusszerológiai és orvosi vizsgálatot is végeznek, ha azok eredménye negatív, túl vagyok a „felvételin”. Körülbelül egy hét múlva foglalhatok újra időpontot, ahol kiderül, alkalmas vagyok-e donornak. Izgalmas helyzet, nem vitás.

Ahogy a véradásnál, a plazmaadásnál is vannak kizáró tényezők, ilyenek a krónikus betegségek: cukorbetegség és epilepszia esetén például a rendszeres gyógyszerszint is lecsökkenhet a plazmalevétel során. Kezelt vérnyomás és -pajzsmirigybetegség mellett viszont lehetünk donorok.

Inni kell

A plazmaadás a megérkezéstől számítva 30-40 percet is igénybe vehet. A levett plazma mennyisége a testsúlytól is függ, egy hatvankilós hölgytől mintegy 600 milliliter plazmát vesznek le. A donorok súlyát az orvosok minden alkalom előtt megmérik, illetve általános hogylétünk felől is érdeklődnek. A rendszeres állapotfelmérés és laboratóriumi szűrővizsgálatok is a plazmaadás mellett szólnak, esetünkben például kiderült a kezeletlen magas vérnyomás, és meglepően részletes tájékoztatást kaptunk arról, hogy hová kellene fordulnunk a megoldásért, illetve milyen gyógyszereket kapunk majd.

Egy donor vérplazmát ad egy győri plazmaferezis-központban

MTI / Krizsán Csaba

Nem szerencsés viszont egy kiadós rántott szelet után plazmát adni: még a jelentkezéskor elmondták, hogy milyen ételeket ajánlott elkerülnünk a plazmavétel előtti 24 órában. A magas zsírtartalmú, és gyorsételeket, az alkoholt, a cukros szörpöket, a tojássárgáját és az olajos magvak fogyasztását például tartogassuk későbbre. A nagy alkalom előtt mi egy szelet teljes kiőrlésű kenyeret választottunk sonkával és túróval, illetve próbáltunk annyit inni, amennyi csak belénk fért: jó előre felhívták a figyelmünket, hogy legalább két liter folyadékot kell meginnunk a plazmaadás (ferezis) napján. De legjobb, ha már előző nap sokat iszunk, mert ezzel elősegítjük, hogy minél gyorsabban lejöjjön a plazma, amely 90%-ban folyadékot, 10%-ban fehérjét tartalmaz.

Hogy eleget ittunk-e, azt megkérdezi a recepciós, a vizsgáló orvos és még az asszisztens is, lehazudni nem lehet, különben a gép sípolni, piros fénye pedig világítani kezd, ha útközben elakadna vagy túl lassan jönne a vérünk. Nincs mese tehát, ha nem ittunk eleget, nem segíthetünk, az adás előtt pedig meg se próbáljuk pótolni az otthon elfelejtett vizet, mert garantáltan össze fog veszni a húgyhólyagunk a nyugodt hangulatunkkal. Tapasztalatból beszélek.

Visszakapjuk a vérünket

Miután nekivetkőztem, kényelembe helyeztem magam a donorteremben: a világos szobában sorban és minden oldalon találhatóak ágyak, de szigorúan úgy, hogy a plazmaadók a nővérek számára mindenfelől hozzáférhetőek legyenek, ha netán rosszul lesznek. Páran váltanak egy-két szót, de leginkább telefonoznak és olvasgatnak a donorok. A sima vérvételnél megszokott tűszúrásnál semmivel nem volt fájdalmasabb a mostani. Keringésem eggyé vált a csövekkel, már kúszott is fel a vérem a steril csatornán át. Újabb állomáshoz ért a ferezis: a gép a vért egy centrifugális erő hatására kettéválasztja, azaz olyan gyorsan pörgeti, hogy a plazma kicsapódik. Gyűlt a belőlem vett sárgás, kissé habos folyadék egy külön kis flakonba, jómagam pedig visszakaptam a sejtes elemeket, a vörös vértesteket. Közben szép lassan csöpögött a szervezetembe a nátriumkloridos sóoldat, hogy hamarabb pótlódjon az elvesztett folyadékmennyiség. Közben egyébként nézhettem tévét vagy használhattam wifit a netezéshez. Megpróbáltam egy kicsit szundikálni is, de amint lehunytam a szemem, érthető okokból azonnal ott termett egy nővér: nem akartam többször ráijeszteni, így inkább szorgosan pumpáltam a piros szmájlis labdát.

A levett vérplazma három nap alatt termelődik újra, ezt a szervezet folyadék- és táplálékbevitellel pótolja, így adni is háromnaponta lehet, de maximum 45-ször egy évben, ezt rendeletek szabályozzák.

Mire jó ez?

A plazmát mesterségesen előállítani nem lehet, a humán plazmából pedig kórházi készítmények, gyógyszerek készülnek. A hemofíliában (vérzékenységben) szenvedő betegeknek hetente 2-3 alkalommal kell vénás injekciót kapniuk, így pótolva a véralvadási faktort. Egy beteg heti gyógyszeradagjához körülbelül 25 plazmaadóra van szükség.

Magyarországon legalább 400 ilyen betegről tudunk, így ellátásukhoz több mint félmillió donor kell. De plazmából készült gyógyszerre van szüksége az immunvédekezési zavarral született betegeknek is. E csoport egy hónapra elegendő adagjához 10 plazmaadó szükségeltetik, 300 immunhiányos beteg részére pedig körülbelül 40 ezer donor kell.

MTI / Krizsán Csaba

Felmerül a kérdés, ha ilyen jó üzlet a hosszú távú plazmaadás, akkor nem pártol-e át az amúgy is egyre kisebb számú véradói bázis. (Véradásért ugyanis csak egy 500 forintos étkezési utalvány, egy csoki és egy kis ásványvíz jár, ráadásul ott nem kapjuk vissza a levett mintegy 4-4,5 fél deci vérünket.) Szerettük volna megkérdezni erről az Országos Vérellátó Szolgálatot, de választ nem kaptunk.

Fidler Gabriella szerint viszont a két dolog megfér egymás mellett. Az idén április 1-én hatályba lépő kormányrendelet szerint annak, aki plazmát akar adni, teljes véradáson is részt kell vennie évente legalább egyszer. Ha ennek nem tesz eleget, plazmát sem tud adni.

Körülbelül negyven perc után újra pittyegett a gép, jelezte, hogy készen vagyunk. Miután egy nővér leszedte rólam a steril, eldobható eszközöket, egy másik pultnál már várt is a négyezer forint. A plazmaadás nemcsak a pénztárcánknak, a lelkünknek is valóban jót tesz. Bár egy kissé úrrá lett rajtam a fáradtság, ez rövid idő alatt elmúlt, nem tört rám komolyabb rosszullét, sem a folyamat után, sem később.

Mellékhatások: igen vagy nem?

Ha rákeresünk az interneten a plazmaadásra, rögtön hozzáteszi a Google a „veszélyei”, vagy „káros mellékhatásai” szavakat is. Rostás idén már nem adhat plazmát, mert elérte a felső határt, ő maga a véradásokon is gyakran részt vesz. Nem volt rosszul soha sem plazma, sem véradás után.

Fidler szerint nincsen tudományos alapja annak, hogy a hosszú távú plazmaadás betegségeket okozhat, ennek ellenére előfordul, hogy a ferezis után elájul a donor, például akkor, ha éhgyomorra jön vagy vérnyomásgondja van.

Ő csodálkozva nézi azokat az embereket, akik sokadszorra jönnek, olyan természetességgel, mintha a moziban a filmre várnának. „Nyilvánvaló, hogy a tűszúrás egy kis fájdalommal jár, de a rosszullétek 90 százalékban az első alkalomnál történnek, amikor még izgulnak a friss donorok. Ezért cseréltük le az asszisztensek ruháit is színesre, hogy minél barátságosabb legyen a környezet" – fűzte hozzá.