szerző:
Vándor Éva

Egész télen a tavaszra vártunk, de úgy néz ki, egy alapos takarítás nélkül nem tudjuk élvezni.

Elsőre talán provokációnak tűnhet a húsvét előtti hajtásban a takarítás szépségeiről – vagy legalább is pozitív pszichés következményeiről – írni, de hiszünk benne, hogy még ebben a stresszes időszakban is a helyén kezelik a következő bekezdéseket.

Induljunk ki a velünk élő, olykor valóban nyomasztónak tűnő hagyományokból: a tavasz a megújulás ideje, és valamiért ennek a megújulásnak az előfeltételét az alapos takarításban látjuk. Ezt lehet persze a gumikesztyűt és a partvist eldobva szebben is mondani: megszabadulunk a régitől, hogy befogadjuk az újat.

©

Ezt a mottót a különböző vallások is közel érzik magukhoz, a zsidók pészach előtt, a keresztények pedig virágvasárnap és húsvét között vették a kezükbe a seprűt már évezredekkel ezelőtt is. De a sikálásnak és a törölgetésnek nemcsak vallási, hanem gyakorlati okai is vannak, ha a történelmi távlatokat vesszük: a télen csúcsra járatott gyertyák, petróleumlámpák, kandallók füstje mindenütt nyomot hagyott, így, hacsak nem akarták a tavaszt és a nyarat egy koromfátyol alatt tölteni, jobban tették, ha eltakarították a tél maradványait. A tavaszi nagytakarításnak ugyanakkor ma már nem feltétele sem a vallásosság, sem a petróleumlámpa használata, a hagyomány ezek nélkül is köszöni, él és virul.

A tavaszi nagytakarítás szemmel látható következménye általában a rendezett gardrób, a csillogó konyhapult és az ablak, amelyen a téli homály után végre ismét ki lehet látni. Még az is előfordulhat, hogy jobban elférünk a térben, mert egyszer csak nem kell kerülgetni a cuccokat, amelyek megmagyarázhatatlan módon újra meg újra kiszorítanak minket a saját életterünkből. Az érzékszervekkel feldolgozható változások mellett azonban lelki és mentális pozitívumokkal is számolhatunk: jobb lesz a hangulatunk, kevésbé leszünk stresszesek, sőt még a hatékonyságunk és a kreativitásunk is szárnyalni kezd egy tiszta, rendezett térben.

©


Több tudományos kutatás is levonta azt a következtetést, hogy a rendetlenség növeli a stresszt, mégpedig úgy, hogy külső ingerekkel túlterheli az érzékszerveket. Ráadásul a látvány további üzeneteket is közvetít az agyunknak: ha például papírok borítják be az íróasztalunkat, az folyamatosan emlékeztet arra, hogy elvégzetlen feladataink vannak.

Az talán nem meglepő, hogy különösen a nők kortizolszintje lesz krónikusan magas, ha folyamatosan rendetlennek látják az otthonukat, és mivel a stresszhormon nem hazudik, érdemes hallgatnunk rá. Emiatt napközben is jellemző rájuk a depressziós hangulat, fáradtabbnak érzik magukat, és sokkal nehezebben kapcsolnak ki egy-egy munkanap után.

A takarítás hiányát azonban nemcsak ezek a negatív érzelmi reakciók kísérik, hanem olyan következmények is, amelyeket általában inkább a lustaságunkkal magyarázunk. Például az, hogy minden jel szerint minél nagyobb a rumli körülöttünk, annál kevesebbet mozgunk.

A tiszta, rendezett környezet és az egészség közötti összefüggésekre egy, az Indianai Egyetemen kutató csapat kereste a válaszokat. Azt állapították meg, hogy az emberek otthonának a rendezettsége és a fizikai aktivitásuk között valóban van kapcsolat. Ennek lehet az egyszerű magyarázata az, hogy az amúgy is aktív emberek könnyebben veszik rá magukat a házimunkára, amely önmagában is fizikai aktivitással ér fel. De ha már tényleg itt ez az összefüggés, érdemes az egészséges életmód irányából is megközelíteni a takarítást, máris hasznosabbnak érezhetjük a porszívózást.

Ha ekkora fizikai, érzelmi és mentális főnyereménynek tűnik a takarítás, miért nem vagyunk oda érte úgy, mint Monica a Jóbarátokból?

Elsősorban azért, mert időbe és energiába is telik. És valamiért mindig akad valami fontosabb dolog, ami jobban megérdemli ezt az időt és energiát – legyen az sürgős munka, vagy épp pihenés.

Pedig a fizikai környezetünknek komoly hatása van arra, hogy hogy érezzük magunkat, vagyis a takarítás után nemcsak az otthonunk, hanem az agyunk is kitisztul. Ráadásul ilyenkor rá vagyunk kényszerülve arra is, hogy számba vegyük és elrendezzük a dolgainkat, hiszen ha ezt a lépést kihagyjuk, valójában takarítani sem tudunk. Igen, a tavaszi nagytakarításhoz a lomtalanítás is hozzátartozik.

A helyzet az, hogy a rendetlenség, a kosz, a felhalmozott lomok nemcsak fizikailag jelentenek kockázatot az egészségünkre – gondoljunk csak a porra, penészre és egyéb toxinokra –, hanem mentálisan is. A szorongásos betegségek szakértője, David Tolin kényszeres gyűjtögetők agyáról készített felvételeket, miközben válogatott kegyetlenségeknek tették ki őket. Dönteniük kellett például arról, hogy eldobjanak-e vagy megtartsanak egy tárgyat, de volt olyan is, hogy a tárgyaikat a szemük láttára semmisítették meg. A felvételek ilyenkor elképesztő aktivitást mutattak az orbitofrontális kéregben, ahol többek között olyan kognitív folyamatok zajlanak, mint a döntés. A lomok konkrétan lefagyasztották az agyukat. A kontrollcsoportnál viszont nem tapasztaltak hasonló stresszt a döntéseknél.

A rendetlenség általában nem orvosi eset, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne hatással az ember állapotára. Vannak, akik már attól nyomottnak érzik magukat, mert azt érzik, még azt az egyszerű feladatot sem tudják megoldani, hogy tisztán tartsák az otthonukat. Egy kiadós nagytakarítás ezért is dobja fel annyira az embert – mármint nem feltétlenül közben, hanem utána: segít kihúzni az elemeket a tennivalók listáján, amelyek a legrosszabb esetben nemcsak nappal, hanem még éjjel is ott zizegnek a fejében.

A tavaszi nagytakarítás talán más fénytörésbe esik, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak az otthonunkat szabadítjuk fel a kosztól, hanem a testünket, az elménket és a lelkünket is. És végül is a tavaszra vártunk egész télen, nem?

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!