hvg.hu: Miben különbözik a gyermekkori öngyilkosság a felnőttkoritól?

Balázs Judit: Először a hasonlóságokról beszélnék, mert ezekből van több. Mind a felnőttkori, mind a fiatalkori öngyilkosságok több mint kilencven százalékának a hátterében pszichiátriai betegség, legtöbbször pedig nem kezelt pszichiátriai betegség áll. Sok esetben a fokozott öngyilkossági rizikójú emberek nem jutnak el az ellátórendszerig, nem látja őket orvos, pszichológus, nem ismeri fel a környezet, hogy az illető valamely pszichiátriai betegségtől szenved. Előfordulhat, hogy valaki depressziós, de mellette még tud dolgozni vagy iskolába járni, sok plusz energiával, de elvégzi a munkáját. Így pedig sem ő, sem a környezete nem fedezi fel, hogy fennáll nála egy nem kezelt betegség, és nem jut el szakemberhez, pedig közben például rosszul alszik, fáradt, étvágytalan (vagy éppen túl sokat eszik), nincs kedve a barátaival találkozni, sportolni, koncertre eljárni, noha korábban szerette ezeket a dolgokat. A depresszió kezelhető betegség, de ha az, akinek ilyen problémája van nem jut el hozzánk, szakemberekhez, akkor nem tudunk rajta segíteni. Mi a kollégáimmal járunk ki középiskolákba – korábban EU-támogatott pályázat keretében, utóbbi időben önkéntes alapon - és képzéseket tartunk a diákoknak arról, miként ismerhetik fel magukon vagy egy társukon ha bajban van.

hvg.hu: Tehát az öngyilkosságok hátterében legfőképp a fel nem ismert depresszió van?

B. J.: Mindkét korosztályban az első helyen a depresszió áll. A második leggyakoribb probléma szintén mindkét korosztálynál a szerhasználat, ami az alkoholt és egyéb pszichoaktív szereket (drogokat) jelenti. A szerhasználat nagyon gyakran a depresszióval együtt fordul elő, és ez egy még nagyobb rizikójú állapot.

Bitter Hanna

hvg.hu: Ezek a felnőtteket és a gyerekeket is jellemzik. Milyen különbségek vannak a két korosztályban az öngyilkossági okokban?

B. J.: A felnőtteknél a harmadik leggyakoribb öngyilkossági rizikó a skizofrénia. Ez ebben szenvedők tíz százaléka öngyilkosságban hal meg. Fiataloknál, tizennyolc éves kor alatt pedig a viselkedészavarok állnak a harmadik helyen öngyilkossági rizikó tekintetében (a skizofrénia előfordulási gyakorisága ritkább ebben a korosztályban, jellemzően fiatal felnőttkorban kezdődik, tizennyolc éves kor alatt az esetek 15-20 százaléka indul). Mindezek miatt rendkívül fontos a pszichiátria szerepe az öngyilkosság-prevencióban, mert amit mi, pszichés betegeket ellátó szakemberek az „ügyhöz” tudunk tenni – és ez nem kevés -, az a pszichiátriai betegségek diagnosztizálása és kezelése, illetve az ezek tüneteiről, felismerési lehetőségeiről, a teendőkről szóló információ terjesztése.

hvg.hu: Családi vagy külső minták mennyiben járulnak hozzá a veszélyeztetettséghez?

B.J.: Az öngyilkosságnak vannak úgynevezett „elsődleges rizikói”. Ide soroljuk a pszichiátriai betegségeket, amelyekről előbb részletesen beszéltem. Szintén az öngyilkosság „elsődleges rizikói” közé tartozik, ha valakinél történt már korábbi öngyilkossági kísérlet, ez is növelheti az esélyét egy későbbi, befejezett próbálkozásnak. És ide tartozik, amire kérdez, hogy ha valakinek a családjában történt öngyilkosság – igen, ez is növelheti az esélyét az öngyilkosságnak.

A pszichiátriai betegségek jelentős részénél családi halmozódást tapasztalhatunk. Bizonyos esetekben adott géneket már be tudtak azonosítani, máskor nem. Úgy tűnik, azért nem olyan egyszerű a helyzet, mert nem csupán egy adott gén megléte a döntő, hanem bizonyos gének együttes előfordulása szükséges egy betegség kialakulásához. Nagyon érdekes, viszonylag új terület az epigenetika, ami azzal foglalkozik, hogy a szülőket érő környezeti hatások miatt az életük során szerzett tulajdonságokat hogyan örökíthetik tovább utódaiknak a gének anyagához, a DNS-hez kapcsolódó molekulák szintjén, és ezáltal milyen változásokat okozhatnak már az utódok génkifejeződésére.

Mindezért fontos, hogy ha egy új betegünkkel leülünk beszélni, pontosan felmérjük a családi kórtörténetet is. Azt tehát, hogy a családjában milyen betegségek fordultak elő, beleértve hogy öngyilkossági kísérlet vagy befejezett öngyilkosság történt-e. Ha egy betegünknél fennáll depresszió, és tudjuk, hogy családjában történt öngyilkosság, akkor nagyobb az esélye, hogy ő is veszélyeztetett ebben a tekintetben, mint akinek a családjában sosem fordult elő öngyilkossági kísérlet / befejezett öngyilkosság. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek esélyek, nekünk, szakembereknek és a környezetnek fokozottan oda kell figyelnünk ezekre az emberekre, de egyáltalán nem biztos, hogy valaha is „baj lesz” ezen a területen.

hvg.hu: Azt akkor tévhitnek tekinthetjük, hogy az öngyilkossági kísérlet sokszor csupán segélykérés, rosszindulatúbb értelmezések szerint az érzelmi zsarolás eszköze?

B. J.: Jókedvében senki sem az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, hanem mondjuk elmegy kirándulni, megnéz egy jó filmet, kedvenc zenéit hallgatja. Ha valaki arra gondol, hogy öngyilkos legyen, vagy meg is próbálkozik azzal, akkor biztosak lehetünk benne, hogy bajban van, és igen, segítségre van szüksége.

AFP / Bisp / Lemoine

Sajnos az öngyilkosság témáját nagyon sok tévhit lengi körül. Ezek közül az egyik, hogy az illető „csak úgy próbálkozik, úgysem gondolja komolyan”. Ezeket az eseteket követheti egy újabb öngyilkossági terv, aminek a következménye befejezett öngyilkosság. Sőt, ahogy előbb elmondtam, annál, akinek volt már korábban öngyilkossági kísérlete, lényegesen nagyobb a rizikója egy következő, esetleg befejezett öngyilkosságra, mint akinél sosem fordult elő korábban ilyen kísérlet az életében.

Az is egy tévhit, hogy „aki mondja, az úgysem fogja megtenni”. Ezen emberek közül kikerülhetnek azok, akik később öngyilkosságot kísérelnek meg, vagy akár meghalnak öngyilkosság miatt. Ezeket a szóbeli jelzéseket komolyan kell vennünk.

hvg.hu: Lehet a szerint különbséget tenni, hogy valaki kisgyermekkorban, kisiskoláskorban, serdülőkorban vagy felnőttkorban kísérel meg öngyilkosságot?

B.J.: A kimenetel szempontjából sajnos nem. Minden esetet minden életkorban ugyanannyira komolyan kell vennünk, és körbe kell járnunk, milyen okok állhatnak a háttérben. Az élethelyzet más a különböző életszakaszokban. Kisgyermekkorban a szülők szorosan benne vannak a gyerekek hétköznapjaiban. Nagy kihívás ebben az időszakban a tanulásba belerázódás, az iskolás életben a gyermekeknek meg kell találniuk helyüket, illetve szociálisan is alkalmazkodniuk kell a helyzethez.

A serdülőkor egy nagyon szenzitív időszak a felnövekedés során, mert egészséges fejlődés esetén is sok a változás az ember életében, és ha minden rendben is van, akkor is rengeteg a bizonytalanság.  Megindul a leválás a szülőkről, a gyermek önállóbb lesz, újfajta kapcsolatot kell kialakítani családtagjaival. A kortársak szerepe, hatása pedig egyre nagyobb. Erre az időszakra eshetnek az első szerelmek és az első szakítások, csalódások is. Ki kell találnia a fiatalnak, hogy mi lesz az életben. Mindezek miatt a serdülőkor egy kiemelt időszak az öngyilkosságmegelőzés terén. A felnőttkor egy stabilabb időszak, bár új kihívások jönnek, pl. családalapítás, gyermeknevelés és munkában helytállás. A következő szenzitív periódus az öngyilkosságmegelőzés szempontjából az időskor, hiszen ekkor is sok a változás, csak az „ellenkező irányban”, mind serdülőkorban, így például nyugdíjazás, házastárs elvesztése, súlyos betegségek megtudása.

hvg.hu: Általában a különféle pszichiátriai betegségek serdülőkorban jelennek meg. Hogyan magyarázhatóak akkor a gyermekkorban elkövetett öngyilkosságok?

B.J.: Sajnos már gyerekkorban is megjelenhet számos pszichiátriai betegség, sőt van, ami mindig ebben az életkorban indul. Gondolok itt például az autizmusra (3 éves kor előtt), a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarra (12 éves kor előtt), de fennállhat  depresszió, viselkedészavar, szorongásos zavar. Ezeknek a felismerése és megfelelő kezelése nagyon fontos feladatunk.

hvg.hu: Egy előadásában egy esettanulmányon keresztül kiemelte a cyberbullying, az internetes zaklatás jelentőségét a tinédzserkori öngyilkoságok esetében. Hogyan függ össze ez a téma a fennálló pszichiátriai betegségekkel?

B.J.: Fontos beszélnünk az öngyilkosság úgynevezett „másodlagos rizikófaktorairől”, ahova a negatív életesemények tartoznak. Ilyen lehet serdülőkorban, ha a szülők válnak, új nevelőanya/apa lép be a fiatalok életébe, de a korábban említett szerelmi csalódás és a bullying (zaklatás) is ide tartozik. A bullying 21. századi formája az internetes zaklatás, korábban ez az iskolában zajlott, így viszont a nap bármelyik órájában és az egész világot elérően megtörténhet. Mondjuk, valakiről kompromitáló kép kerül ki a világhálóra. Fontos, hogy a társadalom tudjon arról, mi is a bullying jelensége, és a felnőttek – pedagógusok, szülők - leállítsák az ilyen eseményeket. Ha az öngyilkosság másodlagos rizikófaktorai, vagyis a negatív életesemények szövődnek az elsődleges rizikófaktorokkal, például depresszió is fennáll, akkor fokozott a kockázata az öngyilkosságnak.

AFP / BISP

hvg.hu: Hogyan tudja egy kívülálló, szülő, pedagógus a fiatalkori depresszió tüneteit felismerni? És ha sikeresen felismerte azokat, mit kell tennie?

B.J.: Mondok néhány példát, amikor arra kell gondolni, hogy egy fiatalnál esetleg depresszió áll fenn. Ha valaki vidám, mosolygós volt általában, de mostanában kedvetlen, szomorú, mogorva zsörtölődő, ingerlékeny, és nemcsak egy-két délelőtt vagy nap, hanem több napon át folyamatosan ilyen, akkor érdemes gyanakodni. Ugyanígy, ha valaki korábban szeretett eljárni társaságba, hétvégén programokat csinálni, sportolni, és megváltozik, befelé forduló lesz, nincs kedve azokhoz a dolgokhoz, amiket korábban szeretett. Vagy nincs ereje, energiája a hétköznapi dolgaihoz, amiket máskor könnyedén teljesített. Ha valaki elhanyagolja magát, pedig korábban adott a külsejére, ha nem tud koncentrálni, ha megváltozik az étvágya (akár többet, akár kevesebbet eszik,  mint korábban), ha alvási nehézségei vannak, ez mind mind árulkodó jel lehet. Az is feltűnő szokott lenni, ha alacsony valakinek az önértékelése, önmagát vádolja mindenért, vagy lelassult, energiátlan lesz, esetleg éppenséggel állandóan nyugtalanul járkáló.

Mindezek lehetnek a depresszió tünetei. A szülőnek, a pedagógusnak, illetve magának a fiatalnak nem kell eldönteni, hogy tényleg betegség áll-e a háttérben, ezt nekünk, szakembereknek dolgunk felismerni, szükség esetén kezelni. Az viszont fontos, hogy ha  a gyerekeknél ilyen tüneteket vesznek észre a szülők, a pedagógusok, illetve ha a fiatal önmagában vagy egy társánál, akkor forduljanak szakemberhez. A pszichiátriai betegségek kezelhetőek ,és ha egy depressziós beteg megkapja a szükséges kezelést, akkor újra lesz kedve élni.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.