Varga Erika: Automatikusan működnek a „szalonrasszista” attitűdök

hvg.hu: Az Európai Parlament alelnöke, Járóka Lívia terjesztette fel a díjra. Nem érezte disszonánsnak, hogy a díjátadó ünnepség egybeesett a Sargentini-jelentés megszavazásával, amely a romák társadalmi helyzete előremozdításának a hiánya miatt is elmarasztalta a magyar kormányt?

Varga Erika: A Romani alapvetően nem politikai viszonyításban végzi a munkáját. Az én dolgom az, hogy szakmai együttműködéseket generálva segítsem a közösségemet. Európában és Magyarországon mindig is a periférián kezelték a romák helyzetét. Annak tudatában vagyok magam is, hogy máról holnapra nem lehet megváltoztatni a romákkal kapcsolatos általános gondolkodást, a romákkal kapcsolatos problémamegoldó mechanizmusokat. Úgy gondolom, hogy az egyik lehetséges út, ami pozitív folyamatokat tud generálni, az a roma kultúra presztízsértékének növelése. Csak az értékként való kezelés segíthet szembemenni az Európa-szerte tapasztalható folyamatokkal, a romákat érintő szélsőséges bánásmóddal.

Évszázadok óta sok rossz minta van a köztudatban, a köznyelvben, ami többnyire 90 százalékban előítéletes vagy keményen rasszista. Ezeket a mintákat automatikusan használják még olyan emberek is, akik egyébként elfogadóak, nyitottak.

Ha egy értéktelennek tartott kultúra, egy égből pottyant nép van az emberek fejében, akkor azt a népet lehet rugdosni, mert senki nem védi meg.

Stiller Ákos

hvg.hu: Mátészalkai kereskedő és földműves családból származik. Mennyire nyomta rá a bélyegét az életére a megkülönböztetés?

V. E.: Kiskoromtól kezdve éreztem, hogy probléma van a közösségem és saját magam megítélésével. Valahol a sejtjeinkben örököljük, zsigerileg érezzük a megkülönböztetést, a nem egyenlő esélyeket, azt, hogy másként kezelnek. Azzal együtt, hogy apai ágon elég tehetős volt a családom, ez nem jelentette sohasem azt, hogy ne kellett volna megbirkózni ostoba előítéletekkel, nehézségekkel. A 70-80-as években nagyapámnak 40-50 bikája volt, nagy gazdaságot vittek, kereskedtek, fuvaroztak. Hittek a tradíciók megtartó erejében, ami működőképessé tesz egy közösséget, tudást ad az élethez. Anyukámnak nagyon fontos volt, hogy a testvéreimmel tanuljunk. Az általános iskola első osztályától megtapasztaltam a cigányozást, a beszólásokat. Szerencsére harmadiktól volt egy belevaló, fantasztikus osztályfőnököm, aki megvédett. Budapesten végeztem a középiskolát, egyetlen romaként kiközösítésben volt részem. 19 évesen az utcán szkinhedek megtámadtak, csak azért, mert cigány vagyok. 

hvg.hu: Hogyan kezdődött a roma népismeret terjesztő aktivista tevékenysége?

V. E.: A közgazdasági technikum elvégzése után könyvelőként, vállalati tervezőként dolgoztam, majd fővárosi roma fiataloknak, köztük állami gondozottaknak segítettem a tanulmányaikban a roma identitásuk erősítése mellett. A mentorált fiatalok között volt például Csányi Sándor, aki ma sikeres színész, továbbá sokan a mai roma értelmiség vagy roma folklór képviselői közül, köztük Szilvási István vagy a Romano Glaszo, a Karaván Familia tagjai, akiknek a pályája innen indult. Közben férjhez mentem, a civil munkával, a roma népismerettel párhuzamosan kitanultam az ötvösmesterséget és beindítottam a saját ötvös vállalkozásomat.

Stiller Ákos

Mindig volt bennem egy ösztönös tenni akarás. A Petőfi Csarnokban nyaranta workshopokat tartottam, a XV. kerületi művelődési házban ötvös kézműves foglalkozásokat szerveztem roma és nem roma fiataloknak is. Vagy összepakoltam az ötvösműhelyemet, és levittem Beregszászra, Kántorjánosiba, Hajdúhadházra, a roma telepeken kézműves foglalkozásokat valósítottam meg. Manapság is sokat járok szakkollégiumokba és rengeteg roma fiatal értelmiségi csoport fordul meg nálunk, célom ezekkel, hogy a roma fiatalokat képessé tegyük arra, hogy karrierépítésük során identitásukat büszkén felvállalják. Szomorúan tapasztalom, hogy az oláh, beás és romungró fiatalok gyakran nem értenek szót egymással, mert másutt tartanak a kulturális, tradicionális értékek birtoklásában vagy elvesztésében. 

hvg.hu: Hogyan jött a civil munkából, az ötvösségből a ruhatervezés, a cigány viseleti hagyományok ápolása és újragondolása?

V. E.: Egyrészt családi indíttatásból. Az anyai ági nagymamám gyönyörűen öltözködött, a Mámim maga varrta a ruháit, a szoknyáit, a kötényeit és a blúzait. Mellette házat, kemencét, ágyat épített, ha kellett vályogot vetett, bármikor felhúzott egy szobát. Az ötvösség mellett mindig tettem apró lépéseket az üzeneteim átadásában, de rájöttem, hogy lópikulát sem ér, kevés a hatóerejük. Sokkal erősebb, intenzívebb programra van szükségem, ha eredményeket akarok. A Romani foglalkoztatási projektként indult el, az Országos Foglalkoztatási Alapítvány pályázatán nyertünk. 2010-ben kezdtük el készíteni az első ruhadarabokat. Sokkal gyorsabb tempóban jöttek a sikerélmények, mint ahogy terveztem. Az első felkérés a Bánkitó Fesztiváltól érkezett alig fél éves működés után, az akkori Gödörben mint a fesztivál promó rendezvényeként mutatkozhattunk be. A első saját szervezésű divatbemutatónkat pedig az Iparművészeti Múzeumban tartottuk, ahová több mint nyolcszázan jöttek el. Azóta számos hazai és külföldi divateseményen, kiállításon, fashion workshopon volt szerencsénk bemutatkozni és elmesélni a Romani misszióját.

Stiller Ákos

hvg.hu: Mi határozza meg, hogy tematikában és a hozzá kapcsolódó motívumokban, színvilágban milyen üzeneteket akarnak eljuttatni a Romani ruhákon keresztül?

V. E.: Az első négy évben hangsúlyosan a társadalmi misszióról beszéltünk, olyan témákat vetettük fel, mint az elfogadás, az alkalmazkodás készségének fontossága és a fiatal, modern roma identitás tematikája. Az utolsó négy év pedig már a fashion brand építéséről is szólt, ami idehaza szinte lehetetlen vállalkozás, hiszen nehezített körülmények között kell a kortárs divat és design brandeknek működniük, nehézkes a hozzáférés az erőforrásokhoz. Fontos számomra, hogy a kortársak becsülik és értik a munkánkat és hogy sok fantasztikus, megtisztelő partnerség jött létre ennek köszönhetően, de sajnos, olykor tapasztalom, hogy automatikusan működnek a romákkal szembeni rossz beidegződések, „szalonrasszista” attitűdök, amelyek néha megnehezítik a partnerséget.

Ott motoszkál a fejekben, hogy a Romani Design mégis csak egy cigány nő cigány brandje, cigány ruhái.

hvg.hu: Eddig legnépszerűbb kollekciója az Ikon, különösen a Frida Kahlo ihlette népviseletek. Miben érez rokonságot vele?

V. E.: Kahlo és művésztársai hozzám hasonlóan azért harcoltak saját korukban, hogy a mexikói kultúra önálló jogán váljon értékessé. Kahlo saját kulturális identitásának megtartásával és a tehuana népviselet öltözetébe való beemelésével szembement a gyarmati és hollywoodi szépségideálokkal. Kortársai értették és sokra becsülték a művészetét. Abban a szerencsében van részünk, hogy mi is számíthatunk a kortársainkra. A művészvilág számos, jeles képviselője csatlakozott a Romanihoz, és az általa képviselt értékek, üzenetek büszke hordozói. Ez számomra nagyon inspiráló. Mint ahogy nagyon motiválóak a saját közösségemtől, a roma fiataloktól érkező visszajelzések.  

hvg.hu: Színpadi, filmes munkák is megtalálják?

V. E.: A 2015-ös kollekcióhoz mi kértük fel először Gryllus Dorkát, hogy legyen Frida Kahlo, utána színpadon is megkapta a szerepet. Az előadás kapcsán szó volt arról, hogy a Romani Design esetleg tervezi a jelmezeket, végül megoldották mással. De a roma tematikájú előadásokhoz sem hívnak minket. Reméljük, ez változni fog, mivel fontos lenne a színházakban használt sokszor sztereotip romaábrázolás megváltoztatása.