Ezen a héten kedden négyórányi heves vita után 25 republikánus férfi lényegében betiltotta az abortuszt Alabama államban. Az Egyesült Államok legszigorúbb abortusztörvénye nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén sem biztosít kivételt – a terhesség megszakítása csak és kizárólag akkor jöhet szóba, ha az anya élete súlyos veszélyben van.

Idén eddig négy amerikai államban, Georgiában, Kentuckyban, Ohióban és Mississippiben hoztak törvényt, amely a magzat első szívdobbanásától, azaz körülbelül a fogantatástól számított hatodik héttől kezdve megtiltja az abortuszt.

AFP / Robin Utrech

Ezek a törvények nem légüres térben születtek. Az amerikai közbeszéd már régóta előkészítette a változást, érdemes hát megnézni, milyen narratívák, mítoszok és érvek játszottak közre abban, hogy ma nagyon sokaknak A szolgálólány meséje jut eszébe az amerikai valóságról.

Kinek a joga? Kinek a teste?

Amikor tavaly az abortusz-népszavazás kampánya zajlott Írországban, az egyik legismertebb ír író, Anne Enright erős cikkben ásott le a témáról zajló közbeszéd szemantikájába. Az írása erejét az adta, hogy a szavakon és kifejezéseken keresztül próbálta meg a feje tetejére állítani mindazt, ahogyan a terhességmegszakításról gondolkodunk és beszélünk. Az abortuszról zajló vita kifejezéseit, jelzőit, súlypontjait ugyanis az úgynevezett pro-life, vagyis az abortuszellenes életpárti tábor diktálja, és a pro-choice, vagyis az abortuszt támogató választáspárti tábornak ehhez kell igazodnia.

Márpedig a kifejezéseknek súlyuk van, ezért Enright a vitában megnyilvánuló egyensúlytalanságot próbálta meg korrigálni. Ennek érdekében két bevett szófordulat leváltását kezdeményezte. A terhes jelzőt a megtermékenyítettre cserélte le, hogy a kifejezés jelezze valamiképpen: ennek az állapotnak oka és okozata is van, nem csak úgy létezik. Másrészt a nem kívánt terhesség helyett a radikálisabban hangzó beleegyezés nélküli terhesség kifejezés használatát javasolta.

Mindemellett egy nagyon érzékletes gondolatmenetben a nemi erőszak példáján keresztül vezette le, hogy egy nőnek adott esetben mit jelenthet a beleegyezés nélküli terhesség. Ki használja egy nő testét és milyen jogon? – ez volt a kiinduló kérdése.

Ha egy embriót rögtön a megfoganása után teljes embernek tekintünk – márpedig az ír népszavazás kampányában és az amerikai törvények mostani szigorításánál is sokszor elhangzott ez az érv – akkor, mondja Enright, felvetődik a kérdés, hogy két ember mit tehet meg egymással és miért:

Milyen joga van egy másik embernek a testedben lenni majdnem egy éven át, véres, nehéz és fájdalmas módon távozni onnan a legintimebb szerveiden keresztül, majd hozzád fordulni élelemért, sőt szeretetért – talán életed egész hátralévő részében?

Nyilván a terhesség kilenc hónapjában egy embrióban, majd magzatban nem fogalmazódik meg a szándék, hogy ott legyen vagy bármiféle fájdalmat okozzon. De a szándék hiányából még nem következnek jogok – mondja Enright. Egy embriónak ugyanúgy nem lehet tulajdona egy másik ember testének a belseje, mint ahogy egy felnőtt férfi sem rendelkezhet egy másik nő testének a belsejével – a nemi erőszak esetében ezt például már nagyon világosan felismerjük és megértjük. A meg nem született kifejezést pedig Enright szerint nem lehet olyan értelemben az emberi lény szinonimájának tekinteni, mint amelyben egy anyát emberi lénynek tekintünk – ha pedig mégis, akkor az anya/nő jogainak is érvényt kell szerezni.

Anne Enright érvelését azért idéztük, mert az a politikai közeg, amelyből a mostani szigorú abortusztörvények megszülettek az Egyesült Államokban, épp abból táplálkozott, hogy a magzat jogait helyezte előtérbe, és a nő jogairól igyekezett nem tudomást venni.

Nők az abortuszt legalizáló írországi népszavazás után

PAUL FAITH / AFP

Morális előny a sejteknél

A meg nem születettek képzeletbeli jövője és személyisége olyannyira lefoglalta az életpárti tábort az elmúlt évek, évtizedek vitáiban, hogy a mai érveikben a magzatok már morális előnyt élveznek azoknak a felnőtt nőknek az életével szemben, akiknek a testében fejlődtek. Ezért volt feltehetően felesleges néhány demokrata női szenátornak olyan kérdéseket intézni a szigorítást támogató republikánus férfi politikusok felé, mint hogy tudják-e milyen megerőszakolva lenni, vagy kihordani egy gyereket. Az életpárti vitában egy nő lényege a méhére zsugorodott, és a családot, a szeretetet, az ártatlan babákat szlogenként használó abortuszellenes nyelvezet az évtizedek alatt védekező pozícióba kényszerítette a nőket, akik valamiféle kontrollt szerettek volna a saját testük felett. Az évek során pedig kialakult az a faék egyszerűségi életpárti kontextus is, hogy a baba jó, a nem kívántan teherbe eső nő rossz, ezért bűnhődnie kell.

Ezért alakult úgy, hogy ha szóba is kerül az abortusz, a legtöbbször a bűntudat, a sajnálkozás és az önvád hangsúlyozásával beszélnek róla, mint egy olyan döntésről, amelyet roppant nehéz meghozni, és ami egy életen át nyomasztja a nőt. A mostani szigorítás után indult be az interneten egy olyan vallomáshullám, amely egészen más fénytörésben ábrázolja az abortuszt: mint a legjobb, legfontosabb, legfelelősebb döntést, amelyet egy nő egy adott helyzetben hozhat. A Twitteren a #youknowme hashtag alatt vallanak a nők a saját abortuszaikról, hogy jelezzék: itt az ideje felszámolni az ezzel kapcsolatos szégyent.

1 in 4 women have had an abortion. Many people think they don't know someone who has, but #youknowme. So let's do this: if you are also the 1 in 4, let's share it and start to end the shame. Use #youknowme and share your truth.

— Busy Philipps (@BusyPhilipps) 2019. május 15.

Szavakból tettek

Hogy mennyire az életpárti tábor nyelvi eszköztára a meghatározó az amerikai abortuszvitában, azt jól jelzi, hogy még a reprodukciós jogokat támogató politikusok is nagyon ügyelnek arra, hogy milyen szavakat használnak. Így fordulhatott elő, hogy még az elnöki üvegplafon áttörésére vállalkozó Hillary Clinton is szomorú, sőt tragikus választásnak nevezte az abortuszt.

Donald Trump nemcsak a retorika, hanem az intézkedések szintjén is jelentősen csökkentette a nők reprodukciós lehetőségeit. A családtervezés az elnök politikájában terhességet és szülést jelent, ezért ahol tudta, csökkentette a hozzáférést az abortuszhoz. Így jött létre a beszédes Védd az életet nevű rendelkezés, amelynek értelmében a női betegeket és betegségeket kezelő, valamint családtervezéssel foglalkozó egészségügyi intézmények nem hajthatnának végre művi terhességmegszakítást, és nem küldhetnének pácienseket abortuszt végző klinikákra sem. Trump megtiltotta azoknak a tengerentúli szervezeteknek a támogatását is, amelyek abortuszhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak. Mike Pence alelnök pedig kijelentette:

Addig nem nyugszunk, amíg nem állítjuk helyre az élet kultúráját Amerikában.

Az 1973-ban az abortuszt legalizáló törvény óta egyébként minden évben megrendezik a March for Life (Menet az életért) elnevezésű tüntetést, amely a legnagyobb abortuszellenes megmozdulás az Egyesült Államokban.

ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

A férfiak tudnak valamit

A reprodukciós folyamatokat (úgy is, mint szex), rengeteg tabu, titkolózás, ebből fakadóan pedig nagyon sok félinformáció, sőt tudatlanság övezi. Ennek fényében különösen lenyűgöző az a magabiztosság, amellyel a szigorítást pártoló amerikai törvényhozók, véleményformálók a témában megnyilatkoznak.

Hogy csak az e heti alabamai szavazást megelőző vitát idézzük: a törvényt előterjesztő egyik republikánus szenátor, Clyde Chambliss például élen járt a tudatlanság magabiztos képviseletében, amikor kijelentette, hogy orvosi képzettsége nincs, ezért nem tudja, a nők hogyan és mikor lesznek tisztában azzal, hogy terhesek, de abból, amit olvasott és hallott, úgy gondolja, egy bizonyos idő után ez kiderül. (Ez a tudás nyilvánvalóan kifejezetten hasznos információ lenne akkor, amikor törvényileg a terhesség hatodik hete után tiltaná be az abortuszt).

Chambliss többször beszélt arról, hogy a nők képesek véget vetni a terhességüknek még az előtt, hogy tudnák, hogy terhesek (feltehetően az esemény után tablettára gondolt, amelynek azonban semmi köze az abortuszhoz), és arra az esetre is volt javaslata, ha egy nő nemi erőszak vagy vérfertőzés áldozata lenne. Az reméli, hogy „a most elfogadott törvény hatására minden fiatal hölgyet felvilágosítanak majd a szülei, hogy ilyen helyzetben segítséget kérjenek, mégpedig azonnal”. Mármint nem abortuszt, hanem mentális és orvosi segítséget.

Az évek során több életpárti politikusnak is voltak hajmeresztő kijelentései, amelyekből nehéz volt más következtetést levonni, mint hogy fogalmuk sincs arról, hogyan működik az emberi test. Todd Akin 2012-ben republikánus képviselőként beszélt arról, hogy a megerőszakolt nők nem esnek teherbe, mert – ahogy a doktoroktól hallja –„a női testnek megvan a módja arra, hogy ezt az egész dolgot kizárja”. Akin ezzel a sajátos anatómiai érveléssel indokolta azt, hogy miért ragaszkodik az abortusz tilalmához nemi erőszak esetén is.

Stephen Freind republikánus képviselő is megpróbálta elmagyarázni a női test működését 1988-ban, és ő is arra jutott, hogy a megerőszakolt nők nagyon ritkán lesznek terhesek, mert az erőszak ideiglenes meddőséget okoz náluk, az ilyenkor átélt trauma hatására ugyanis olyan váladékot termel a szervezetük, amely megöli a spermákat. James Leon Holmes ügyész 1980-ban azzal érvelt az abortusz alkotmányos tilalma mellett, hogy nemi erőszakból olyan gyakran lesz terhesség, mint ahányszor Miamiban havazik. Chuck Winder szenátor pedig a visszaélésektől tartva azzal érvelt, hogy a nők indokolatlanul is nemi erőszakra hivatkoznának, csak azért, hogy abortuszhoz jussanak.

A szigorítást megszavazó 35 fős alabamai szenátusban mindössze három női szenátor ül. Linda Colman-Madison tett egy kísérletet arra, hogy elmagyarázza Clyde Chambliss szenátornak, miért is esik nehezére meghatározni, hogy egy nő mikor tudja, hogy terhes. „Önök, férfiak, azért nem tudják, amit nem tudnak, mert soha nem voltak terhesek. Nem tudnak teherbe esni, soha nem is voltak azok, nem tudják, milyen terhesnek lenni, nem tudják, egy nő min megy keresztül, amikor terhes.” Clyde Chambliss erre csak annyit tudott mondani:

Szenátor, nem tudom, vagyok-e annyira okos, hogy terhes legyek, ezért aztán inkább elfogadom a mennyei atyánk bölcsességét.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: