Sörturista útra kel
Közeledik a sör világnapja. Augusztus első péntekén több száz országban ünneplik egymást és a sörkészítőket a habzó ital feltétlen hódolói. Vannak, akik ilyen tájt húzzák ki a bakancslistájukról álmaik sörvárosát. Nekünk is vannak tippjeink.
Jó, tudjuk, ha a sörturizmus szóba kerül, a legtöbben kapásból rá is vágják, hogy Prága, České Budějovice, Český Krumlov, aztán jöhet München, Dublin, London, esetleg Brüsszel. Az alább következő válogatás sem nélkülözhet klasszikus sörtúra helyszíneket, de olyanok is felkerültek a bakancslistánkra, amelyek nem feltétlen a kivételes sör minőség, hanem a sörfőzés történetének érdekessége miatt érnek meg egy látogatást.
Potosi – a csúcson
Kezdjük is mindjárt a világ legmagasabban fekvő sörfőzdéjével. A címmel a bolíviai Potosi dicsekedhet. A 4090 méterrel a tengerszint felett fekvő, 1545-ben alapított Potosi hírnevét persze nem elsősorban sörgyárának, hanem elképesztő gazdagságú ezüstbányáinak köszönheti. A közelében magasló Cerro Rico hegy gyomrából az évszázadok alatt negyvenötezer tonna ezüstöt bányásztak ki, az embertelen körülmények között dolgozó bányászok. A sörgyárat – micsoda meglepetés – két vállalkozó szellemű német, Fernando Neumeyer és Juan Valentin Vollmer alapította. A sörfőzde alapításáig a város, mint minden más termékből, így a sörből is behozatalra szorult. Kereslet pedig jócskán akadt a kétszázezer lakosú településen, melyet addig Bolívia legnagyobb sörgyára – a jelenleg az Anhauser-Bush csoporthoz tartozó – Cervecería Boliviana Nacional látott el sörrel.
A kezdeti lendület Vollmer halála után megtört és a sörgyár csődöt jelentett. De mit ad isten, a megmentő ismét egy német befektető, Hermann Wille személyében érkezett. A sörgyár 1933-óta a Wille család többségi tulajdonában áll, és nemrégiben adta hírül Carlos Wille vezérigazgató, hogy az évi nyolcvanezer hektoliter kapacitású üzeme bővítését tervezik. Jelenleg kétféle sört főznek: A 6 százalék alkoholtartalmú, világos Potosina Pilsenert és az 5 százalékos Malta-t.
Szamara – a Volga mentén
Az orosz sörgyártás kulcsfigurái éppenséggel osztrákok voltak, így aztán semmi csodálkoznivaló nincs a szamarai Zsigulevszkoje sörgyár és az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült sörgyári épületegyüttesek közötti hasonlóságon. Az orosz üzemet 1881-ben Alfred Vacano Ritter von Wellho osztrák vállalkozó és fia Erich építtette a Volga mentén, és néhány év alatt az ország legnagyobb sörfőzdéjévé nőtte ki magát. A Vacano családnak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy Oroszországban megkezdődhetett az ászok sör gyártása. Addig itt kizárólag ale típusokat főztek. Az import sörök viszont elsősorban Bajorországból érkeztek, a Dreher féle Vienna csak a szamarai sörgyár beindulása után lett népszerű. Apa és fia igen kiterjedt üzleti tevékenységet folytattak, erőműveket építtetek, a Volgán hajózási társaságot működtettek, kórházakat, iskolákat alapítottak és jótékonykodtak is.
Talán ennek is köszönhető, hogy az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, maga Lenin engedélyezte, Alfred az államosítás után is a sörfőzde ügyvezetője maradhasson. 1926-ban azonban Sztálin elől, már nekik is menekülniük kellett. Az államosított vállalat a Szovjetunió legnagyobb sörgyára lett. S köszöni, túlélte.
Krakkó – bőséges kínálat
Lengyelország vitathatatlanul leglátogatottabb és a sörturisták által is kedvelt városa, 2010-ben mindössze egy mikró sörfőzdével – CK Browarral – rendelkezett, ma tucatnyi üzem, jobbnál jobb söröket kínál.
Ugyan a lengyel sörpiac főszereplői is multinacionális cégek, de rohamosan nő az évi 20 ezer hektoliter kapacitás alatti kisebb sörfőzdék száma, melyekből már mintegy kétszázat tartanak nyilván. És még valami, amivel a lengyelek büszkélkedhetnek – ez két sörtípus a Baltic Porter és a Grodziskie. Előbbi típusból egész fantasztikus minőségűek, még a nagyüzemi főzésűek, míg utóbbi egy olyan felsőerjesztésű sör, mely vitathatatlanul lengyel eredetű és amelynek receptje és eredeti termelési módja szinte változatlan formában maradt fenn a huszadik századig. A sörfőzde-sörözőkben és a TAP-roomokban a helyi különlegességek mellett megkóstolhatjuk a BroKreacja vörös boroshordóban érlelt imperial stouját, a Twigg black IPA-ját, T.E.A. Time porterét, vagy a Tattoed Beer american amber ale-jét, hogy csak néhányat említsünk a választékből. Egyszóval bőséges a kínálat az óvárosi Rynek környékén épp úgy, mint a város legdübörgöbb negyedében, a Kazimierz sörözőiben.
Koppenhága – nagyok és kicsik
Évszázadok óta fontos kereskedelmi és kikötőváros. A kikötői romantikához pedig ugyebár hozzátartoznak a csapszékek.
Tekintve, hogy a dán főváros éghajlati viszonyai a legkevésbé sem kedveznek a bortermelésnek, a dánok elsősorban a sörfőzésben jeleskedtek mindig is. Koppenhága rögtön két világhírű sörgyárral is dicsekedhet a Carlsberg és a Tuborg nevét mindenhol ismerik a sörivók. Igaz a kettő már jó ideje egy, mivel a Carlsberg – mely a világ 10 legnagyobb sörgyártójának egyike – megvásárolta legnagyobb helyi konkurensét. A dán sörök szerelmeseinek azonban nem kell aggódni, a Tuborg Green és még további két tucat sör tovább öregbíti a márka nevét.
A Carlsberg sörgyárat 1811-ben alapító Christen Jacobsen, majd később fia Jacob Christian Jacobsen is, fontosnak tartotta, hogy támogassa Dánia gazdasági, tudományos és kulturális életét. Az 1876-ban létrehozott Carlsberg-alapítvány mind a mai napig odaadó támogatója a tudomány mellett a művészeteknek is. A tudós Louis Pasteur, Søren Sørensen és Nils Bohr is szerepelt a támogatottak között, ahogy olyan neves művészek is, mint Picasso, Gauguin, Monet, Giacometti vagy Henry Moore. Nem mellesleg a híres koppenhágai Glyptotek Múzeumot is a család sarja, Carl Jacobsen alapította a 19. század végén.
Egy koppenhágai sörkalandból természetesen nem maradhatnak ki a kis sörfőzdék sem. Különösen, hogy a városban jegyezték be 2006-ban a Mikkeler Bryggerit – a világ leghíresebb gerilla sörfőzőjét. A kifejezés olyan sörfőzőket takar, akik nem rendelkeznek saját üzemmel, ezért szabad kapacitású sörfőzdékben készítik el receptjeiket. A Mikkeller&Friends és a Mikkeller Baghaven két kihagyhatatlan hely, rengeteg sörcsappal és egészen különleges sörválasztékkal. A Baghaven ugyan a régi kikötőnél, egy elhanyagolt indusztriális környezetben található, mégsem csak a sörök remekek, hanem a kilátás is a városra. Az Amager Bryghus jó hírű, nagy sörfőzde, amely sörkóstolással vezetett túrákat is kínál. A Frederiksberg Bryghus az egyik legújabb sörfőzde, ahol szombatonként sörkóstolókat is rendeznek, vagy ajánlhatjuk a Flying Couch sörfőzdét, melynek termékeivel több helyen is találkozhatunk a városban. S ha mindez még nem elég, vagy ha nagyon heves a szél és csípős az idő, sincs ok az elkeseredésre, irány a Vesterbro városrész, mely nevezetes a nyüzsgő éjszakai életéről és rengeteg sörözőjéről.
Bécs - szomszédolás
A tradiciókról itt nem is érdemes szót ejteni, annyira ismertek. De az talán kevésbé, hogy erre felé is erősen fújdogáltak a sörforradalom szelei. Az első modernkori „Kleinbrauerei” a döblingi Fisher Brau 1985-ben nyitott és sikerén felbuzdulva, kezdték meg további kis főzdék – Salm, Weiden, 7 Stern, Medl – a működésüket. Ezek akkoriban még szinte kizárólag láger söröket mértek. Persze az „igazi bécsi sör” – a schwechati és az ottakringi is – a láger volt mióta világ a világ. Épp ezért forradalmi áttörés jelentett az 1516 Brewing Company 1999-es megnyitása, ahol már bátran szakítottak a bécsi hagyományokkal és előbb import ale-kel majd később már saját főzésű újhullámos sörökkel is jelentkeztek.
A nagy fellendülés azonban, akárcsak nálunk, a 2010-es évek elejétől indult meg, amikor sorra kezdték meg működésüket a kis sörfőzdék, és mostanra számuk Bécsben elérte a húszat. Ezek a craft trendjét követve bőségesen használják a brit és amerikai komlókat, főzik a népszerű stoutokat és portereket, de készülnek gyümölcssörök és az újabban divatos savanyú sour-ale -ek is.
Az országban 280 sörfőzde működik ebből 130 az utóbbi évtizedekben indult vállalkozás. 2018-ban az osztrákok fejenként 107 liter sört ittak és ezzel már másodikak a csehek mögött. Igaz Ausztriában is legfeljebb a fogyasztás 2 százalékát adják az újhullámos sörfőzdék, de jelentőségük egyre nő és ma már nem csak a helyi kedvenccel, a Märzennel köthetünk szoros barátságot Bécsben. Természetesen valamennyi bécsi sörfőzde rendelkezik saját sörözővel, de több tucatnyi úgynevezett taproom, azaz sokcsapos söröző is várja a sör szerelmeseit. A régi klasszikus bécsi bejzlivel, amit leginkább hangulatos kocsmának neveznék, egyre ritkábban találkozunk, de a több mint kétezer vendéglátóhely szinte mindegyikében biztos kapunk rendes sört. Túl sokat gyalogolnunk sem kell, a belvárosban, a Ringen belül található a legtöbb söröző, de ha Ottakringbe, vagy Liesingbe szeretnénk eljutni, a kiváló tömegközlekedéssel ez sem lehet akadály.
Sopron – hazai tájakon
Akár Bécs felé jövet-menet, akár csak mert maradnánk sörhabos honunkban, érdemes bekoccintani magunkat Sopronba, ami különleges a magyar városok sorában. Nem csak a „leghűségesebb” cím okán, hanem mert az egyetlen Magyarországon, ahol a bor és sör évszázadok óta egyaránt fontos szerepet tölt be. Sopronban már a középkorban is jócskán akadtak sör- és borkimérések. Egy 1523-ban született tanácsi rendelet, a záróráról rendelkezik. Ennek értelmében este nyolc után a város falain belül tilos volt a sör kimérése. A zárórát a „Bierglocke” azaz a sörösharang, megszólalása jelezte a sörisszáknak, mely a francikánus – ma az egyik kötelező látnivaló - a Kecsketemplom tornyában lógott, és minden este nyolc órakor jelezte a sörözés végét a város falain belül. A bormérést este kilencig engedélyezték, de „azután senki se legyen a bormérésekben sem” – állt a szigorú határozatban. A bor egyébként is előnyt élvezett a sörrel szemben. Sokáig tilos volt a soproni belvárosban sört mérni. Azt csak a város falain kívül, az elővárosban engedélyezték. Itt állt a város sörfőzőháza is. Az itt főzött sört aztán részben helyben, másrészt sörmérési joggal rendelkező polgárok kapuik alatt mérték ki. Ezen változtatott egy későbbi rendelet, mely a sörkimérést a városi sörházon kívül megtiltotta. Ezzel újabb nehézséget szereztek a sörkedvelő soproniaknak, ugyanis a belső városkapukat már a záróra előtt bezárták, így a mulatságba belefeledkező iszákosok, csak az őr megvesztegetése után, a zárt városkapu melletti kiskapun át, térhetek vissza a város falai közé.
Manapság már ilyen nehézségekkel nem kell számolni, és ha megszomjazunk, ellátmányban nem lehet hiány. Nem mellesleg itt található az ország egyik legnagyobb sörgyára, amelyet eredetileg 1895-ben Lenck Gyula és a Brünni Serfőzde Részvénytársaság alapított, ma pedig a holland multinacionális sörgyártó, a Heineken tulajdonában van.
(Cikk a HVG Gasztro&Utazás nyári különkiadványból)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
