Az élsportra költött százmilliárdokkal párhuzamosan a hobbisportolók száma egyértelműen csökkent az utóbbi években Magyarországon. Az évtized első felében az embereknek még 38 százaléka focizott, úszott, konditermezett vagy hódolt valamilyen más efféle szenvedélynek, újabban viszont a többé-kevésbé rendszeresen sportolók számaránya nem több a népesség harmadánál – derül ki az EU legutóbbi (2018-as), a sportolást és a fizikai aktivitást feltérképező kutatásából.
A magyar lakosság hetede (14 százalék) havonta legfeljebb kétszer-háromszor nyúl edzőcipőért vagy más sportfelszerelésért, míg a többség – 53 százalék – szigorúan a „csak semmi sport” álláspontra helyezkedik. Alig több mint fél évtizede az utóbbi mutató 44 százalék volt idehaza, ami akkor még megfelelt az uniós átlagnak.
Az EU egyelőre 28 tagállama között akadnak azonban még kényelmesebbnek tetsző nemzetek is. Az olaszoknak és a románoknak például közel a kétharmada, a portugáloknak, a görögöknek és a bolgároknak pedig több mint a kétharmada tartja magát következetesen távol mindenféle sportlétesítménytől. A másik végletnek az acélosabb finnek és svédek számítanak: náluk csak minden hetedik személy nem sportol. Ugyancsak elég magas a testgyakorlók aránya a belgák, a dánok és a szlovének között. Az amatőr testedzők körének nagysága leginkább Horvátországban, Litvániában és Lettországban hasonlatos a magyarországihoz.
A sportolni vágyók rendelkezésére álló szervezeti és infrastrukturális feltételekre ugyancsak kíváncsi volt az EU. A válaszokból az derült ki, hogy Magyarországon az érintettek 5 százaléka edz csak valamilyen egyesület létesítményében, s további 6 százalék jár a mindenki előtt nyitva álló konditermekbe, sportpályákra.
Ezek az arányok a legalacsonyabbak közé tartoznak az EU-ban. Hollandiában ezzel szemben gyakorlatilag minden negyedik, Németországban pedig minden ötödik ember tagja valamilyen sportkörnek. Magas a regisztrált testedzők aránya Franciaországban és Dániában is. A fizetős sportlétesítmények iránt viszont Olaszországban a legnagyobb a kereslet. Ott a testgyakorlóknak nem kevesebb, mint a 27 százaléka jár ilyen helyekre, miközben Franciaországban például csak 8, Görögországban 5 százalék a hasonló mutató.
A magyarországi szabadidős sport legfőbb bázisának a munkahelyek, sőt az érintettek privát otthonai számítanak. Tíz hazai „sporttárs” közül hat otthon gyúr, további kettő pedig vállalati keretek között jár le mozogni. A munkáltatók által támogatott amatőr sportmozgalom nálunk, valamint az észteknél a legizmosabb az Eurobarometer szerint.
Arra a kérdésre, hogy ki miért űzi, hajtja, izzasztja magát, idehaza sokan azt válaszolták, hogy egészségügyi megfontolásból, illetve a jó kondíció érdekében. A legutóbbi felmérés alkalmával a legnagyobb mértékben ugyanakkor azok száma emelkedett, akik fizikai teljesítőképességük javításáért „kínozták” magukat. Pusztán a testedzés öröméért itthon csak minden kilencedik hobbijátékos sportol, míg Franciaországban például minden második.
A jelenleginél intenzívebb testgyakorlásnak az időhiány a legfőbb akadálya a hazai érintettek szerint. Érdekes módon ugyanez volt a leggyakoribb válasz pár gazdag államban, például Belgiumban, Dániában és Írországban is. A magyarok motiváltságával a jelek szerint nincs különösebb gond, az semmivel sem alacsonyabb az uniós középértéknél. Az uszodák, a sportpályák és az edzőtermek viszonylag magas belépődíjai viszont sokakra jelentős visszatartó erővel hatnak.
