Tetszett a cikk?

Ez a bizonytalan időszak sem tudta eltántorítani az embereket attól, hogy az igazukért harcoljanak, és hogy ünnepeljenek akkor, amikor ez a fojtogató év egy pillanatra levegőhöz engedte őket.

Azért volt valami jó 2020-ban is
Kapásból azt mondanánk - sokakkal egyetértésben -, hogy csúnyán elbaltázott év volt ez. De mi van, ha mégsem. Kizárt, hogy ne találjunk valami jót 2020-ban is. Olyasmit, amit személy szerint minket ért, de akár olyat is, ami mindannyiunkat. A hvg.hu csapatának év végi - vállaltan szubjektív - sorozatában azt keressük, mi az, amiért még akár jó érzéssel is gondolhatunk vissza 2020-ra.
Friss cikkek a témában

Ha felületesen pillantunk vissza, talán csak két dolgot veszünk észre ebből az évből: egyrészt olyan érzésünk lehetett, mintha 2020-ban megállt volna az idő, másrészt a túlélésért folytatott küzdelem teljesen eluralta az életünket. A kettő valójában ugyanaz. Számunkra, Európában élők számára valahol február végén, március elején akasztotta meg a járvány az időszámítást, felfüggesztett, idézőjelbe tett mindent, amiről azt hittük, hogy a „normális életvitelünkhöz” tartozik, áttolt szinte minden eseményt a jövő évre, meg az az után következőkre. Vesztettünk egy évet – gondolhatjuk –, mert a koronavírus elleni kapkodó, pánikszerű védekezés kiterjesztette territóriumát, és mindent maga alá gyűrt.

Ha azonban közelebbről vizsgáljuk meg a mögöttünk lévő időszak eseményeit, akkor észrevehetjük, hogy a pandémia elleni küzdelembe belefáradt emberiség többször is erős életjelet adott magáról. 2020 nemcsak szimplán reménykeltő, hanem egyenesen történelmi mozzanatokat is tartogatott. Én ezek közül két, a járványtól maximum csak közvetve függő közéleti történést, és bónuszként egy magánéleti eseményt emelnék ki; nekem ezek már elegendőek arra, hogy ne tekintsem teljesen semmisnek és nyomorúságosnak ezt az évet.

Ez a generáció már nem nyeli le

Vegyük például azt, hogy még ez a bizonytalan időszak sem tudta eltántorítani az embereket attól, hogy az igazukért harcoljanak, igazságot követelve utcára vonuljanak. A Covid-válság árnyékában korszakot meghatározó tettek születtek. Itthon és a tengerentúlon egyaránt.

Rég láttunk Magyarországon olyan tartós és kreatív kiállást, mint amit a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói művelnek már nyár óta. Ahogy korábban Hajdu Szabolcs, Péterfy Gergely és még sokan mások megállapították: bármi lesz is a diákság küzdelmének végeredménye, ez a generáció már nyert magának valamit. Megtanultak ellenállni a hatalomnak, hogy az a megkérdezésük nélkül, erőszakkal ne tuszkolhasson le egy nemkívánatos dolgot a torkukon. Eddig mind visszaköpték, amivel a kormány és annak emberei próbálkoztak.

©

Megtanulták, hogy nem szabad bedőlni az álkompromisszumoknak, hogy egy alapjaiban illegitim rendszert semmilyen látszatmegoldás nem tud felmenteni. Megértették, hogy mivel az ő életük, sorsuk forog kockán, nekik kell diktálni a feltételeket és nem fordítva. A Fidesz agresszív politikája – amit a CEU kapcsán is láthattunk – méltó ellenfélre akadt. Ezek hasznos tapasztalások, melyek talán ennyi idő eltelte után már beleivódtak a fiatalok emlékező sejtjeibe, és később, ha szükség lesz rá, újra tudnak belőlük építkezni.

Az egyetemfoglaló diákok tette nemcsak pár száz, közvetlenül érintett embert motivált, de megmutatták a széles nyilvánosságnak, hogy lehet ezt így is csinálni. Hogy most már így kell csinálni.

A mérleg pedig egyelőre úgy néz ki, hogy bár a hallgatókat sikerült a blokád fizikai feladására kényszeríteni, azért a céljuktól még mindig nem tudták eltántorítani őket. Az SZFE dolgozói október óta sztrájkolnak, és bár az egyetem újonnan kinevezett vezetése ez ellen jogi lépéseket tett, a Fővárosi Ítélőtábla háromszor is megállapította, hogy a sztrájk jogszerű.

A kuratóriumi elnök Vidnyánszky Attila azzal is bepróbálkozott, hogy érvényteleníti az SZFE idei félévét, azonban az oktatási ombudsman szerint jogsértő ez a fenyegetés. Az egyetem polgársága ugyanis igazolta, hogy a blokád ellenére az oktatás az intézmény falain belül rendben zajlott, így a fenntartónak semmilyen alapja nincsen a tanév akadályozására.

Igazságot a köztereken

Hasonlóan szép és történelmi jelentőségű kiállást láthattunk idén az Egyesült Államokban is, melynek egy tragikus esemény, George Floyd halála volt a katalizátora. A rendőri erőszak áldozatává vált fekete férfi értelmetlenül, de mégsem hiába halt meg: óriási tüntetéshullám alakult ki a nyáron Amerikában (a világ több pontján szimpátiatüntetésekkel támogatva), hogy egyszer és mindenkorra véget vessen az intézményesített rasszizmusnak és a rendőri brutalitásnak.

Floyd tragédiáját sok hasonló eset előzte meg, ahogy utána is több afroamerikaival szemben követtek el túlkapásokat, ám Floyd meggyilkolásának – egy videofelvétel révén – az egész világ szemtanúja volt, ami minden eddiginél nagyobb mozgósító erővel bírt. A Black Lives Matter új lendületet kapott és az amerikai történelem legnagyobb mozgalmaként teljesedett ki, miközben a világ ráébredt arra, hogy a faji megkülönböztetés, az azon alapuló erőszak és elnyomás kigyomlálását mélyen, a láthatatlan gyökereknél kell kezdeni.

©

Félelmetes, hogy még az ezredfordulót követően is el kellett telnie húsz évnek, hogy a régi rend szimbólumait elkezdjék felülbírálni. Az egykori rabszolgakereskedők, tábornokok, államférfiak és gyarmatosítás-, azaz elnyomáspárti gondolkodók szobrai még 2020-ban is dicsőítik azt a múltat, amelyben kisemmiztek egyes társadalmi rétegeket. Nagyon időszerű volt már, hogy elgondolkodjunk rajta, miért is van még helye ezeknek a szimbólumoknak a köztereken.

Ahogy 2017-ben a Me Too mozgalom is elindított egy lassan kibontakozó folyamatot, amely tartós változásokat generálhat a gondolkodásunkban, úgy az idei amerikai tüntetéseknek is ilyen elemi, a régi beidegződéseket újraszálazó ereje lehet.

A szobordöntések, az Uncle Ben’s névváltoztatása vagy egy bécsi patika nevének a módosítása mind azt jelzik, hogy kicsiben már megkezdődött az átalakulás.

Hogy lehet 2020 egyszerre a legrosszabb és a legnagyszerűbb év?

És akkor jöjjön a végére egy személyes élmény, egy happy end is. A világ előrehaladását kevésbé segítette, az én életemben viszont kétségkívül nagyon fontos eseménynek bizonyult a saját esküvőm. Ezzel valószínűleg azon kisebbséghez tartozom, akiknek ambivalens év volt 2020, egyszerre nyomasztó és gyönyörű. Persze, az amúgy is sok stresszel járó esküvőszervezést nem könnyítette meg a világjárvány. Sok bizonytalanság közepette, gyakorlatilag anyagi és egészségügyi kockázatokat vállalva kellett döntenünk a megrendezéséről.

Jól mutatja, hogy mennyire fogalmunk sem volt még a koronavírus-járvány természetéről, amikor március végén még azt hittük, hogy a májusi lagzit nem fogjuk lemondani. A rokonságból mindenki legyintett: elmúlik ez a járvány májusig. Aztán persze nem múlt el, mi pedig az utolsó pillanatban elhalasztottuk a dátumot. Nemcsak mi jártunk így, a házasulandó párok sorban fújták le a lagzikat, az esküvőipar megroppant, ceremóniamesterek, dekorosok, cateringesek, fotósok, DJ-k, esküvői zenekarok, ruhaszalonok estek el jelentős bevételektől, mentek tönkre.

A kérdés az volt, hogy meddig kell kihúzni esküvők nélkül. Májusban még egész másképp festett a pandémia jövője, mint amilyen ronda mostanra lett: úgy tűnt akkor még, hogy a nyár második felében már biztonsággal lehet lagzit csapni. Jöttek megint az ismert legyintések: „nem lesz itt már semmiféle járvány augusztusban”. Hát belevágtunk, de mérlegelni kellett. Túl fogják-e élni 2020-at azok a szolgáltatók, akikkel leszerződtünk, ha áttesszük az egészet jövő évre? Mennyit fogunk bukni a foglalókon, ha bizonytalan időre „felfüggesztjük” az esküvőnket? A nagyszülők, az idős rokonok megélik-e egyáltalán a jövő évet, ha esetleg 2021-re halasztanánk a nagy eseményt?

©

Utólag azt mondom, csupán mázlink volt, hogy augusztus végén meg tudtuk úgy tartani a mulatságot, hogy senki sem fertőződött meg. Amit tudtunk, megtettünk annak érdekében, hogy a kockázatot minimalizáljuk, fertőtlenítőket, maszkokat helyeztünk ki, azt kértük, hanyagoljuk az öleléseket, a puszikat, a ceremónia és a buli pedig a természetben, egy sátor alatt volt.

De, ha túlcsorduló érzelmekről van szó, az ember viselkedése nehezen kontrollálható. Nem lehet megtiltani a puszit, ha éppen mindenki egy időzített szeretetbomba.

Valójában tehát nem a mi odafigyelésünkön, a látszatintézkedéseinken múlt, egyszerűen szerencsések voltunk.

De még mennyire! Azt hiszem, nemcsak a házasságunkat ünnepeltük, hanem kicsit azt is, hogy végre együtt lehettünk. Hogy a szeparáltság után végre találkozhattunk, érintkezhettünk a családtagokkal, barátokkal. Hogy 2020-ban egy pillanatra fellélegezhettünk. Ünnepeltük azt, hogy egyáltalán ünnepelhettünk. Erre kell emlékezni, és ez már biztosan velünk marad ebből az évből.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Balla István Élet+Stílus

És még ezt is kibírta a közoktatás

A koronavírus felborította a közoktatás működését, egyik pillanatról a másikra kellett átállnia az iskoláknak a távoktatásra, diákoknak a távtanulásra. Nem mindenütt hatékonyan, de a pedagógusok jó része azért megpróbált megbirkózni a feladattal, a tapasztalatok pedig még akár jó irányba is változtathatják az egyszer majd újra offline módba kapcsolt iskolákat is.

A járványhelyzet miatt márciusban is igényelhető az egy hónapnyi ingyennet

A járványhelyzet miatt márciusban is igényelhető az egy hónapnyi ingyennet

Radar360: Kínai vakcinapara és egy videó arról, mi megy a kaszinókban

Radar360: Kínai vakcinapara és egy videó arról, mi megy a kaszinókban

Így lesznek szuperhősök a futárok

Így lesznek szuperhősök a futárok