Féláron ehetünk és még jót is teszünk másokkal – erre készítettek appot magyar fiatalok
Olcsón ehetünk jókat, az éttermek kevesebb veszteséget könyvelnek el, és még a Földdel is jót teszünk, erre alapított vállalkozást és fejlesztett applikációt egy magyar csapat. A Munch alapítóival beszélgettünk, és kipróbáltuk az alkalmazásukat.
Még a villamoson megnézem, délután négy körül, hol juthatok valami olcsó fogáshoz a Nyugati környékén. Az applikáció által kidobott lehetőségek közül kiválasztom az egyik kávézót, rábökök az ajánlatára, kifizetem, és már mehetek is a meglepetéscsomagért. Az adott helyen felmutatom a telefonomon, hogy én vagyok a megrendelő, megkapom a kis dobozom, ezt jelzem az applikáción.
Így jutottam féláron egy nagyon finom szendvicshez és két sütihez.
Így lettem munchos.
A szendvics-süti kombó egyébként lehetett volna valami étterem meleg étele, vagy pékáru-összeállítás, esetleg cukrászdai finomságok. A csaknem egy éve működő kezdeményezést négy magyar egyetemista, Zwecker Bence, Zsoldos Botond, Wettstein Albert és Perepelica Kirill álmodta meg. Az azóta egyre népszerűbb, applikációra és weboldalra épülő rendszer lényege az, hogy a pékségek, cukrászdák, vendéglők egy adott idősávban – jellemzően a zárás előtti órákban – olcsóbban adják ételeiket azoknak, akik az applikáción keresztül bejelentkeztek rá. Elvileg tehát mindenki jól jár: mi olcsón vesszük meg a vacsoránkat, a pékség/kávézó/cukrászda/étkezde nem kell, hogy kidobja a másnapra megszáradó árukat, és kicsit amiatt is jobban érezhetjük magunkat mind, hogy megkíméltük a környezetet, tettünk valamit a fenntarthatóságért.
A „munch piccselése”
„A gimi melletti pékségben üldögélve láttuk, ahogyan a tulaj záráskor két nejlonzacskónyi megmaradt péksüteménnyel indult a kukához. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha ezeket az amúgy még tök jó kajákat megmentenénk, és olcsón hozzájuthatna, akinek szüksége van rá” – emlékszik vissza az egyik társalapító, Zsoldos Botond arra a pillanatra, amikor bevillant neki valami, ami a startup elindításához vezetett. Már corvinusos egyetemista volt, amikor kiderült, hogy ehhez hasonlón töri a fejét három társa is. A Munchot (a munch angolul rágcsálást, majszolást jelent) végül közösen alapították, közösen fejlesztik, maguk is szinte minden nap így étkeznek. És számukra ez egyben üzleti vállalkozás: a kiközvetített ételek után jutalékot kapnak.
Wettstein Albert már az első közös találkozójukon mutatott egy kezdetleges alkalmazást a többieknek, amelyet ételmentésre használhattak. Sőt már aznap a Király utcában az egyik étteremben – ahogy azt Botond mondta – „piccselte a munchot”. A startupok nyelvén ez annyit tesz, hogy megpróbálta eladni az ötletet a helynek, és az étterem azóta is partnerük, mellé azóta csatlakozott az ország mintegy tucatnyi városának több mint 200 helye (hotelek, éttermek, pékségek, cukrászdák, kávézók, bárok). Most épp a Balaton környékén próbálnak bővülni.
A vállalkozásban jelenleg mintegy tízfős csapat dolgozik különböző munkaidőben.
Kaland és pénztárcakímélés
Az applikációt eddig nagyjából 60 ezren töltötték le, ők böngészhetnek a helyek által felajánlott ételcsomagok között. A Munchba bekapcsolódó helyeknél szigorú követelmény, hogy jó minőségű, friss ételt adhatnak csak, de azért van, aki csalódott a kapott csomagban. „Ilyenkor beszéltünk az adott étteremmel, és többet nem fordult elő” – mondja Botond, aki szerint az eddigi 30 ezer tranzakciójukból 1–2 ilyen eset történt.
Előre nem tudható, hogy mit kap a csomagjában az ember, hiszen az az utolsó pillanatban dől el, mi az, amit aznap nem tudnak eladni, és megmarad. Az alapítók szerint ez a rendszer külön bája, hogy zsákbamacska, hogy mit kapunk 40–50 százalékos kedvezménnyel.
A munchos társadalom elsősorban a 18–35 éves fiatalokból áll, de vannak idősebbek is, akadnak olyan „szupernagyik”, akik nemcsak a weboldalt, hanem az appot is használják. A legjobban természetesen Budapesten, és főleg a belvárosban pörög az ételmentés, de egyre népszerűbb a nagy egyetemi városokban is.
A Földnek is jó
Az ételmentés ötlete nem a Munchcsal született meg Magyarországon, látni különböző helyeken, hogy zárás előtt olcsóbban adják a termékeket a boltok, van, hogy rászorulók juthatnak hozzá egyes éttermek kínálatához, de például az Élelmiszerbank nagy tételben juttatja el az üzletláncok még jó, de már a szavatossági ideje végén járó termékeit a szegényebb rétegekhez. Ebbe a trendbe illeszkedik a Munch is.
Az ételpazarlás tényleg komoly probléma. A kutatások szerint az ételek mintegy harmada kárba vész, és ez a kidobott ételmennyiség felel a kibocsátott üvegházhatású gázok tíz százalékáért – mondja Belayane Najoua, a Munch PR-ese. Mindez úgy, hogy közben rengeteg ember éhezik, és a legbosszantóbb – teszi hozzá Wettstein Albert –, hogy a Magyarországon szemétbe dobott étellel már megszüntethető lenne az itthoni éhezés.
A NÉBIH 2019-es adatai szerint évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszer kerül a kukába Magyarországon, ami a környezetnek okozott károk mellett azt is jelenti, hogy kárba vész az a rengeteg értékes munka és alapanyag, amely az élelmiszer előállításához szükséges. A szemétbe kerülő ételek 12 százaléka a vendéglátóhelyeken termelődik, 50 százaléka a háztartásokban.
Segítség a rászorulóknak is
Ezeken az arányokon próbálnak tehát segíteni az ételmentők, így a Munch-közösség is. Azokat az ételeket pedig, amelyek így sem kelnek el, szeretné a MunCsapat eljuttatni a rászorulóknak. Ennek módja még kidolgozás alatt van, többek között az Élelmiszerbankkal is együtt dolgoznak. Volt már egyébként kísérleti projektük ez ügyben, amikor a hajléktalanszállókra juttatták el a maradék élelmiszereket. Ezt díjazta nemrég az idén 17 éves nemzetközi társadalmi innovációs díj, a SozialMarie zsűrije is.
„Kísérletezünk, próbálkozunk, alakul a koncepció, amellyel nagyságrendekkel több ételt tudunk menteni a rászorulók javára. Hogy végül nyugdíjasoknak, gyerekeknek, nagycsaládosoknak vagy hajléktalanoknak fogjuk ezeket eljuttatni, azt meglátjuk” – mondja Albert, aki azt is hozzáteszi, hogy "a nagy rendszereket nem tudjuk megváltoztatni, de ha kicsiben csinálunk valamit, ami jól működik, azt el lehet vinni más városokba, országokba is." Azt is elárulta, hogy ezzel kapcsolatban hamarosan nagy bejelentésekkel rukkolnak elő.
Játék játékosoknak
A lágymányosi Enter Bár tulajdonosa számára nem volt kérdés annak idején, hogy csatlakozzanak a Munchhoz. „Mi egy tematikus, társasjátékos, videojátékos bárt csinálunk, nyitottak vagyunk a techirányú újításokra. Tetszett nekünk az is, hogy a kezdeményezésnek fontos a fenntarthatóság, a zsákbamacskás jelleg pedig kifejezetten kapcsolódik a mi játékos tematikánkhoz” – sorolja Palkovics Péter, miért is kapcsolódtak be az elsők között a Munchba.
A járvány alatt, magyarázza a tulajdonos, megjósolhatatlan volt, hogy mikor, hány ember keresi fel őket, mint ahogy az is, hogy mikor döntenek úgy, hogy be kell zárniuk, ki lehet nyitniuk. Általában kora délután már látják, hogy milyen ételek maradnak meg, ezeket teszik fel a rendszerbe. Ha mégis elkelne minden, vagy több maradna a vártnál, időközben tudják módosítani a felajánlást.
„Van a munchosok között, aki már csak hobbiból is az olcsóság miatt keresi ezeket az ételeket, van, akinek a pénztárcája nem is engedhetne meg mást. Én azokat kedvelem leginkább, akik kalandból próbálgatnak ki dolgokat, élvezik, hogy rátalálnak egy-egy jó helyre. Sokan így fedeztek fel minket, és azóta visszajáró vendégeink” – jellemzi Palkovics a közösség tagjait, és rámutat egy újabb szempontra is: nemcsak közvetlenül bevételt mentenek ugyanis így, hanem népszerűsítik magukat. Könnyen, gyorsan terjed ugyanis a híre a jó helyeknek. „Nem a Munchot értékelik úgy általában a vendégek, hanem az adott hely kínálatát, a kiszolgálást” – mondja erről Fundelius Péter tulajdonos.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
