Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az olasz Repubblicának adott interjút Szerhij Perebijnisz, az az ukrán férfi, akinek a családját lebombázták Irpiny városában, amikor az orosz tüzérség egy hidat támadott. A tragikus esetről videó is készült, az utcán heverő holttestekről készült fotók bejárták a világot.
Russian forces fire on evacuees, leaving 4 people dead outside Kyiv.
A férfinak négy napjába telt, amíg eljutott elhunyt feleségéhez, fiához és lányához, ezalatt Oroszországon is keresztül kellett vágnia.
A lapnak azt mesélte, Donyeckben volt, oxigénpalackra kapcsolt covidos édesanyja házában, amikor Kijev külvárosában, Irpinyben a támadás történt. Feleségével, Tatjanával korábban megbeszélték, hogy a nő a gyerekekkel megpróbál kijutni az ostromlott városból, és a menekülésük közben Szerhij Tatjana telefonjának GPS-koordinátái alapján követi, merre járnak. Egy idő után a jel eltűnt a térképről, és 7. számú kórháznál bukkant fel újra. A férfi először nem értette, mi történt, aztán egy Twitter-bejegyzésből értesült a rakétatalálatról. Azután pedig meglátta a fotót is a családjáról. „Torkom szakadtából üvöltöttem, és csak egyvalamire tudtam gondolni: még utoljára látni és tisztességgel eltemetni őket” – mondta az olasz lapnak.
Mivel azonban Donyeck az oroszbarát szakadár „népköztársaságban” található, onnan nem lehet átlépni Ukrajnába, így Szerhij március 6-án az oroszországi rosztovi régió felé indult, keletre, hogy aztán nagyot kerülve Kijevbe jusson. Az orosz határőrök külön szobába vezették, kihallgatták, öt órán át ott tartották, majd egy másik ellenőrzőpontnál is gyanakvó ügynökök fogadták. Amikor elmondta, mi történt a családjával, fagyosak voltak és kétkedők.
Amikor Szerhij útnak indult, még csak az volt biztos, hogy két gyermeke, Alisza és Nyikita azonnal meghalt, Tatjana azonban még élt, ahogyan a remény is, hogy életben maradhat. Aztán miután Rosztovba ért, megtudta, hogy a Tatjana is elhunyt.
Onnan buszra szállt és Moszkvába utazott, ahonnan repülőre ült, hogy Oroszország legnyugatibb városába, a Litvánia és Lengyelország közé ékelt Kalinyingrádba jusson. Onnan taxival utazott a lengyel határhoz. Szerhij elmondása szerint minden ellenőrzéskor elmagyarázta, mi történt a családjával, mire visszakérdeztek: ki bombázta le őket? Amikor válaszolt, hogy az oroszok, közönyösséget mutattak a hatóság emberei. „Egyedül az orosz taxisok mutattak részvétet, elmondták, hogy ez nem az ő háborújuk” – emlékezett vissza a férfi. Azt mondja, végig megőrizte a nyugalmát, amikor az agresszor országán keresztül utazott.
Lengyelországon átjutva Leopoliba ment, onnan jutott Kijevbe. Összesen négy napig tartott az útja. Három napon át várt a központi halottasházban, hogy előkeressék családtagjai holttestét. „Megkértem az önkénteseket, hogy vigyenek a feleségemhez, hogy feloldjam az iPhone-ját, azon vannak a családi fotók. De nem sikerült a hideg hüvelykujjával feloldani. Csak élő emberekkel működik” – mondta Szerhij. Aztán átadtak neki három koporsót, felöltöztette a családtagjait, Kijevtől délre, egy kis falu temetőjében temette el őket. A velük elhunyt két kutyájuk egy állattemetőben fekszik már.
„Nem tudtam megvédeni őket, ez az igazság. Biztosak voltunk benne, hogy Putyin csak Donbaszba vonul be” – magyarázta. Azt is elárulta, kérték, hogy csatlakozzon az önkéntes haderőhöz, amiről még nem döntött, de a bosszúvágy dolgozik benne.
Azt mondja, elment Irpinybe is, oda, ahol a családját bombatalálat érte. Magához vette a bőröndöket is, ami náluk volt a menekülés napján. „Csak a két vérfoltos bőrönd maradt a családomból.”
Borítóképünk Irpinyben készült a lebombázott hídnál, de nem a cikkben szereplő férfit ábrázolja.
