Ha gyorsan osztogatni kezdene a kormány, elfelejtenék a választók az elmúlt három évet?
Közeledik a választás, itt az idő, hogy a kormány valahogy jónak mutassa a gazdaság helyzetét. De van ennek bármi értelme?
A keszthelyi Libás Strandon pecázó Szeles Zsolt horgára ponty helyett egy 5 kilogrammos teknőst akadt, amelyről kiderült később, hogy egy aligátorteknős. A hüllőt más néven harapós teknősnek is nevezik, utalva ezzel arra, hogy az állat akár az emberre nézve is veszélyes lehet, így a férfi rögtön vízirendőrt hívott, ám az – Szeles elmondása szerint – nem foglalkozott az állattal. Végül a hüllő kénytelen volt a horgásznál éjszakázni egy raklappal befedett lemezkádban, másnap pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) természetvédelmi őréhez került a teknős – írja a Pecaverzum.
A lap megkereste Both Zoltán vadállatbefogót, aki elmondta, hogy már az ország több pontján is találkozott aligátorteknőssel, de Balatonból előkerült egyeddel még nem volt dolga. Ugyanakkor a Pecaverzumnak többen is arról számoltak be, hogy az elmúlt hónapokban nem először fordult elő, hogy az ember aligátorteknőssel találta szembe magát a tóban.
„Ez hatalmas probléma, Magyarországon nincs természetes ellensége. Egyetlen őshonos fajunk a mocsári teknős. Az ékszerteknősök jelenléte a természetes vizekben is aggasztó, de azok nem nőnek meg több tízkilósra, és nem harapják le a kisgyerekek lábujját” – fogalmazott Both.
A Wikipédia szerint az aligátorteknős az Amerikai Egyesült Államok nagy részén és Kanada területén fordul elő. Ugyanakkor a felelőtlenül szabadon engedett terráriumi példányok Európa-szerte, így hazánkban is felbukkannak időnként. Mivel meglehetősen nagy tűrőképességű fajról van szó, ezért a szándékosan betelepített vagy tudatlanságból szabadon engedett példányai idővel hatalmas károkat okozhatnak a helyi ökoszisztémákban. Egyes ázsiai régiókban már inváziós fajként tartják számon. Európa nagy része, így Magyarország is kiváló élőhelyet nyújthat a fajnak, mivel az éghajlat kedvező a szaporodásához, a szóba jövő őshonos zsákmányállatok pedig nincsenek felkészülve az aligátorteknőssel szemben, a természetes ragadozók hiánya is tovább rontja a helyzetet.
A Turista Magazin két évvel ezelőtti cikkében Babocsay Gergely, a Mátra Múzeum muzeológusa, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztályának elnöke azt nyilatkozta, hogy az aligátorteknősök egy bizonyos mérettartományig mindent megesznek, ami mozog a vízben, a halaktól kezdve a békákon és a mocsári teknősökön át a kis vízimadarakig és az úszó kisemlősökig. Mint fogalmazott, emberre azért nem feltételnül támad az állat, az ember ugyanis túl nagy a számára. "Inkább tartanak tőlünk, ennek ellenére valóban elképzelhetőek balesetek, amikor megharaphat valakit a vízben. Arra, hogy megharap valakit, sokkal nagyobb esély van akkor, ha valaki mondjuk megpróbálja megfogni az állatot. Ha az ember belenyomja a kezét a szájába, akkor valóban el tudja harapni egy-két ujját vagy el tudja törni a kézfejét" – fogalmazott.
Az ország több részén is találtak már aligátorteknőst, de Babocsay Gergely azt mondta, nem tudják, mennyi aligátorteknős élhet a hazai vizekben, mivel nagyon rejtett életmódú faj. Nem ül ki napozni, mint például a mocsári teknős, őshazájában is leginkább akkor kerül szem elé, amikor a nőstények elindulnak tojást rakni.
Korábban már bukkantak szabadon mászkáló, több mint tízkilós aligátorteknősre Zala megyében, Piliscsabán egy 50 centis állat harapott meg valakit.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
