szerző:
Cs.H.
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Divattervezőként is arra ösztönözte a rajongóit, hogy vásároljanak kevesebb ruhát. Nem félt kifigurázni Margaret Thatchert, és tankon ülve látogatta meg David Cameront. Nem mellesleg a Sex Pistols-t ő öltöztette. 81 éves korában elhunyt az örök lázadó, Vivienne Westwood, most életének és művészetének néhány emblematikus pillanatával emlékezünk meg róla.

Munkáscsaládban született, Vivienne Isabel Swire néven az angliai Derbyshire megye egy kisvárosában, és bár már egészen fiatal korától kezdve vonzotta a divat, a varrás és különösképp az ékszerkészítés, a művészeti iskoláját mégis félbehagyta, mondván: „egy hozzá hasonló, munkásosztálybeli lány hogyan is tudna megélni a művészet világából”. Így aztán általános iskolai tanítónő lett belőle, és hozzáment egy porszívógyár gyakornokához, Derek Westwoodhoz. Csakhogy a szunnyadó tehetség előbb-utóbb akkor is utat tör magának, ha azt megpróbálják mélyen lefojtani: a fiatal Vivienne már maga varrta az esküvői ruháját, az ékszerkészítéssel pedig később sem hagyott fel.

Meghalt a punk nagyasszonya, Vivienne Westwood

A világhírű és korszakalkotó divattervező 81 éves volt.

Házassága Derekkel akkor ért véget, mikor találkozott Malcolm McLarennel, aki később a Sex Pistols zenekar menedzsere lett (McLaren tette a punk banda élére a későbbi frontember Johnny Rottent). A szerelem a londoni punk szcénában egyre otthonosabban mozgó férfival aztán mintha elég oxigént adott volna Vivienne Westwood addig csak takaréklángon pislákoló kreativitásának: a hobbi-ékszerdizájnerből néhány pillanat alatt kompromisszumokat nem tűrő divatikon és a punk nagyasszonya lett.

Szokták mondani, hogy a Sex Pistols megmutatta a világnak, hogyan szól a punk, Westwood pedig azt, hogy miként is néz az ki.

McLarennel közösen ők öltöztették a zenekar tagjait, kifejezetten a bandának terveztek ruhákat, a londoni King’s Roadon található kis butikjuk (mely előbb a Let It Rock, majd a Too Fast to Live, Too Young to Die és végül a Sex nevet viselte) a hetvenes évektől kezdve az akkori punk szubkultúra egyik találkozóhelyévé vált.

Vivienne Westwood a széles közönséggel ismertette meg a punk stílusjegyeit, neki köszönhetően került be a punk mint öltözködési stílus a mainstreambe. Ő volt az első olyan dizájner, aki az utcáról emelt be viseletet, szimbólumokat a divat szentélyébe; újragondolt és újrahasznált anyagokkal, kiegészítőkkel dolgozott.

Ebben az értelemben legalább annyira korszakalkotó divattervező volt, mint a női ruházatot kényelmesebbé tevő, a dzsörzét vagy a kis feketét feltaláló Coco Chanel.

Westwood a BDSM-szubkultúrából kölcsönzött láncokkal és csatokkal díszített bőrnadrágjaival, a biztosítótűkkel megrakott ruhadarabokkal („beépített romlottság", ahogy maga nevezte) azt üzente, hogy a divat tökéletesen alkalmas nemcsak az egyéniségünk, de a politikai véleményünk kifejezésére is, a tiltakozásra. Lételeme volt a lázadás, ám sosem ok nélkül lázadt.

 

Conchita Wursttal Bécsben
STARPIX / APA-PICTUREDESK

A punk számára az ellenállás kifejeződése volt, beintett a tabuknak, a fennálló intézményesült rendszereknek, mindennek, ami ortodox volt, a hatalomnak és a képmutató társadalomnak.

Egyik legprovokatívabb ruhadarabját 1977-ben akasztotta a kirakatba: a fehér pólón egy náci horogkereszt éktelenkedett egy fejjel lefelé fordított Jézussal a kereszten, II. Erzsébet királynő portréjának, egy „destroy" (vagyis: pusztít) feliratnak és a Sex Pistols dalszövegének a társaságában. A hírhedtté vált kollázzsal a dizájner az idősebb generációknak akart üzenni, miszerint „nem fogadjuk el az értékeiteket vagy a tabuitokat, és mindannyian fasiszták vagytok" – zárta rövidre később.

JOEL ROBINE / AFP

A McLarennel való szakítása után is hű maradt a divatban képviselt értékeihez, és megmaradt a fogyasztói társadalom kritikusának is. Arra ösztönözte követőit, hogy vásároljanak kevesebb ruhát, és ne igazodjanak mások elvárásaihoz, majd mikor visszanyúlt a régi korok stíluselemeihez és a tradicionális darabokhoz, így a skótszoknyához, a fűzőkhöz, az abroncsszoknyákhoz, és az 1981-es londoni divathéten a kalóztematikájú show-jában az androgün megjelenés, a férfiak által is viselhető szoknyák mellé tűzte zászlaját, újabb határozott kinyilatkoztatást tett:

Vivienne Westwood semmilyen megkövesedett kánont nem hajlandó elfogadni.

Óriási, platformtalpú cipőiről is híres volt azonban, vagy talán inkább hírhedt, miután egynémelyik viselhetetlen darabjában estek-keltek a modellek a kifutón. A divattörténet egyik legszerencsétlenebb ilyen esése volt, amikor Westwood 1993-as show-ján Naomi Campbell lába bicsaklott meg a toronymagas lila cipőjében.

Westwood a fenntartható divat szószólójaként a kétezres években egyre gyakrabban hívta fel a kifutókon is a klímavészhelyzetre az emberek figyelmét, de gyakran részt vett az utóbbi időkben klímatüntetéseken is. Egy reklámban a zuhany alatt álló meztelen Westwood azt kérte az emberektől, hogy a Föld vízkészletének megóvása érdekében lehetőleg ne egyenek húst, legyenek inkább vegetáriánusok.

Sosem kizárólag divattervezőként, de politikai aktivistaként is tekintett magára. 1989-ben belement egy áprilisi tréfába, és az általa sokat kritizált akkori miniszterelnöknek, Margaret Thatchernek maszkírozva pózolt a Tatler magazin címlapján. A címlapsztori címe pedig az Ez a nő valaha punk volt lett – később a magazin főszerkesztőjét kirúgták a merész vállalásért.

Westwood egy másik brit miniszterelnöknek, David Cameronnak is nagy kritikusa volt. Egyszer egy csomag azbesztet küldött a Downing Street 10 szám alá, máskor tankon indult meg Cameron chadlingtoni otthona felé. Látványos performanszaival az ellen tiltakozott, hogy a brit kormány zöld utat adott a sok víz és vegyszer felhasználásával járó, kőzetrepesztéses olaj- és gázkitermelésnek. A környzetkárosító módszerről Westwood azt mondta, hogy Cameron „orosz rulettet játszik a britek életével" és tulajdonképpen ugyanúgy vegyifegyvereket használ a saját népével szemben, ahogy teszi azt a Cameron által is bírált Kadhafi líbiai diktátor.

Westwood a tankon
LEON NEAL / AFP

Politikai állásfoglalásnak is nevezhetjük Westwood részéről, hogy idén márciusban az általa nagyra becsült WikiLeaks-alapító, Julian Assange vőlegényszettjét és feleségének menyasszonyi ruháját is ő tervezte. Korábban egy kalitkába zárt kanárimadárnak öltözve protestált Assange elengedéséért.

 

Julian Assange és Stella Moris esküvője
WIKTOR SZYMANOWICZ / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP

Minden lázadás ellenére Vivienne Westwood nagyon is professzionális módon működtette független divatházát, amely az utóbbi időben már több száz szakembert alkalmaz. Híres vásárlói között tudhatta Theresa Mayt, Pharrell Williamst, de például András yorki herceg és Sára yorki hercegné második gyerekét, Eugénia brit királyi hercegnőt is.

PATRICK KOVARIK / AFP

És lehetett bármennyire rendszerellenes Westwood, a divatért tett szolgálatait még a királyi család is elismerte. Kétszer hívták meg a Buckingham-palotába: egyszer 1992-ben, amikor a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki, majd 2006-ban, amikor az angol királynő a legmagasabb női lovagi rangra, a Dame rangra emelte őt 2006-ban. Egyik alkalommal sem viselt alsóneműt. 1992-ben ezt akkor szúrta ki a publikum, amikor szoknyájában pörögni kezdett, 2006-ban azonban már ő maga árulta el, hogy nincs rajta bugyi. Ezt azzal magyarázta, hogy egyszerűen csak nem szeret alsóneműt hordani, amikor ruhát visel.

Fittyet hányt a társadalmi előítéletekre és a háta mögött összesúgókra, a rosszalló megjegyzésekre akkor is, amikor 30 évvel ezelőtt hozzáment bécsi tanítványához, Andreas Kronthalerhez. Az utóbbi időben már a nála 25 évvel fiatalabb Kronthaler vezette a munkát a Westwood divatháznál, aki a saját kollekcióinak bemutatóikor is, minden alkalommal egy csokor virággal köszönte meg feleségének az inspirációt, a szakértelmet. Az utolsó pillanatig együtt dolgoztak, nyilatkozta a férfi, amikor csütörtök este bejelentették Westwood halálhírét. „Vivienne-nel a szívemben fogom folytatni" – fogalmazott.

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!