szerző:
Vándor Éva
Tetszett a cikk?
sport

A testét csak vonszoló Andy Murray azalatt a három meccs alatt, amíg versenyben volt Melbourne-ben, olyasmit művelt, amivel megőrjítette a nézőket, és örökre beírta magát az Australian Open történelmébe.

A 35 az új 25!

– viccelődött Novak Djokovic a bolgár Grigor Dimitrov ellen megnyert hétvégi meccse után, amikor azt kérdezték tőle, mit szól ahhoz, hogy a fiatalok megindították az offenzívát a nagyok ellen, és erre nem is kell jobb bizonyíték, mint hogy a hétvégi meccsek után a szerb játékos maradt az egyetlen Grand Slam-győztes, aki még versenyben van idén az Australian Open trófeájáért. A Djokoviccsal egyidős Andy Murray viszont mintha mindenkit arról próbált volna meggyőzni, hogy a 35 az új 75. A pályán és a pályán kívül is úgy mozgott, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet, szinte rossz volt nézni, ahogy egyik lábát a másik után teszi, ahogy a fájdalomtól újra meg újra eltorzult az arca.

MANAN VATSYAYANA / AFP

Csak épp közben csodát tett minden egyes labdamenetben, amit lejátszott Melbourne-ben. És most már az is biztos, hogy az idei Australian Open erről a paradoxonról marad emlékezetes.

A nagyoknak, úgy tűnt, nem is a fiatalok a legnagyobb ellenfeleik, hanem a saját testük.

A híresen magas fájdalomküszöbbel rendelkező Rafael Nadalnak egy sérülés miatt kellett feladnia az év első Grand Slam-tornáját, Djokovicot az oltatlansága ezúttal nem akadályozta a pályára lépésben, de jól láthatóan ő is izomsérüléssel küzd, és orvosi ellátásra szorult meccs közben. Andy Murraynek pedig minden oka megvolt, hogy az összeesés szélén álljon pályára. És bár a torna második hetében már nem fogjuk őt viszontlátni a melbourne-i pályákon, nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit a mostani játékával a tenisznek adott.

Andy Murray mozgásában természetesen nemcsak a 35 éve köszön vissza, hanem az a csípőprotézis is, amely, egy időben azt hihettük, véget vet a pályafutásának. Legalábbis erről győzködték az orvosok, akik közül eggyel az elmúlt napokban össze is futott, és nem titkolt elégedettséggel közölte vele, bizonyítéka van rá, hogy nem volt igaza.

Ez a bizonyíték három, egészen őrült és hihetetlen meccs volt az Australian Openen.

Először hívjuk segítségül a számokat. Murraynek, aki a ranglista első százának a második feléből indult el Melbourne-ben, nem kiemeltként eleve nehéz dolga volt. De az, hogy két ötszettes meccset fog végig küzdeni, és még a harmadikat is majdnem kihozza ugyanennyire, finoman szólva sem volt benne abban a 35 éves, csípőprotézises pakliban.

Már az első meccse a 13. kiemelt olasz Matteo Berrettinivel súrolta az öt órát, egész pontosan 4 óra 49 percig tartott, az utolsó percek ráadásul idegtépően drámaian alakultak.

A második körben a helyi hős Thanasi Kokkinakisszal már-már mitológiai dimenzióban játszott: nem elég, hogy 5 óra 45 percen át gyűrték egymást – ez a torna történetének, és Murray karrierjének is a leghosszabb meccse lett –, a mérkőzés hajnali négykor ért véget ezzel az elképesztő számsorral: 4-6, 6-7, 7-6, 6-3, 7-5 – Murray javára. A skót teniszező tehát 35 évesen, egy fémdarabbal a csípőjében vívta és nyerte meg élete leghosszabb meccsét, mégpedig 2-0-as szetthátrányból, sőt meccslabdáról fordítva – és úgy, hogy az „öreg testében” már benne volt az ötszettes meccs pár nappal korábbról Matteo Berrettini „fiatal teste” ellen. Az egyik labdamenetük teljes joggal indult virális útra a közösségi médiában:

Erre még John McEnroe is megemelte a kalapját, és azt mondta, Andy Murray „csillogóvá” teszi a teniszt. „Tudtuk, hogy Murrayben egy bajnok szíve dobog, ez kétségtelen, de ő most még mélyebbről szívta fel magát, mint azt valaha láttuk tőle, és azok után, amin keresztülment” – áradozott róla a 63 éves amerikai kollégája. És akkor még nem tudta, hogy mit fog művelni a harmadik fordulóban.

Ahogy a Guardian újságírója fogalmazott: Murray talán soha nem érezhette még olyan öregnek magát, mint a spanyol Robert Bautista Agut elleni szombati meccsen, de ennek ellenére teljes mértékben hozta a karrierje egyik meghatározó hozzáállását:

úgy játszott, mint aki nem vesz tudomást arról, hogy épp legyőzik.

Négy évvel ezelőtt Bautista Agut volt az, aki szinte nyugdíjba küldte Murrayt, volt tehát valami jelképes abban, hogy ismét összekerültek az AusOpenen.

Ha csak a statisztikák felől nézzük, a tenisz történelmében senkinek sem sikerült megnyerni a harmadik fordulót, ha előző két meccsen több mint kilenc órát töltött a pályán. Murray pedig épp úgy mozgott, mint aki nem sokkal korábban hajnali négyig teniszezett egy Grand Slam-meccsen. Az viszont tényleg csodaszámba ment, hogy meg tudta nyerni a második szettet. Bautista Agut végül négy szettben legyőzte, de tisztában volt azzal, hogy az aréna nem őt ünnepli.

WILLIAM WEST / AFP

Sir Andy Murray sportemberi nagyságának az egyik fokmérője, hogy a tenisz modern történelmében nála senki nem fordított több meccset 0-2-es szetthátrányból – szám szerint tizenegyet. (Roger Federer, Boris Becker és Aaron Krickstein büszkélkedhet tízzel.) Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy egyetlen teniszező sem tért vissza az élvonalba egy olyan csípőműtét után, mint amin 2019-ben keresztülment, akkor talán érthető lesz, miért áradozik mindenki Andy Murrayről ezen az AusOpenen még úgy is, hogy nem jutott tovább a harmadik fordulóból.

És talán most tudatosul sokakban, hogy ez a 35 éves sportember milyen sokat is adott a tenisznek, annak ellenére is, hogy a reflektor fénye nem mindig találta meg.

A brit teniszezőnek fájdalmasan hosszú ideig kellett várnia az első Grand Slam-győzelmére, és ezt a várakozást érthető módon nehezen viselte, különösen, hogy többször is nagyon közel került a sikerhez. Ez a hosszú várakozás viszont épp elég volt arra, hogy kialakuljon róla az elképzelés, hogy Andy Murray nem egy bajnoktípus.

Aztán mindez szinte egy pillanat alatt megfordult, amikor 2012-ben hazai közönség előtt megnyerte a londoni olimpiát, majd rögtön a US Opent is, és még két további Grand Slamet. És végre örömében is sírhatott, a briteknek pedig lett egy teniszezőjük, aki ki tudott lépni a legendás Fred Perry árnyékából, és több mint hét évtizeddel később Grand Slamet tudott nyerni.

2013-ban a wimbledoni trófeával
ANDREW COWIE / AFP

Ugyanakkor Andy Murray karrierje kétségtelenül magán viseli a „mi lett volna, ha” fájdalmas mérlegelését. Mi lett volna, ha a csípője nem adja meg magát? Mi lett volna, ha nem akkor ér a karrierje csúcsára, amikor Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic is a saját karrierje csúcsát ostromolja? Ők hárman falként tornyosultak előtte, amikor egy-egy nagy siker kapujában volt, és talán senki nem hibáztatná Murrayt, ha azzal mentegetné magát, hogy „sajnálom, rossz időben születtem”.

Murray ereje részben abban rejlik, hogy ebből az egészből képes viccet csinálni – tavaly a Laver Kupán, ahol a nagy négyes összeállt, hogy méltó módon búcsúztassa a visszavonuló Roger Federert, például így poénkodott az Instagramon a közös fotójuk alatt:

itt van a nagy hármas és egy bohóc.

Az egymás között 63 Grand Slam-trófeán osztozó hármas volt a legnagyobb akadálya annak, hogy Andy Murray feltornázza a maga három GS-címét is: nyolc döntőbe kerülése végződött azzal, hogy vagy Federer vagy Djokovic állta az útját. Már amikor nem egy sérülés tett keresztbe neki.

Ugyanakkor Murray valamilyen varázserőnek köszönhetően képes felülemelkedni a fizikai határain. 2019-ben ugyanitt, az Australian Openen vallott sírva arról, hogy éveken át iszonyatos fájdalommal játszott, és a visszavonulást fontolgatta. Akkor még a többiek is komolyan vették, és lényegében elbúcsúztatták.

Négy évvel később a műtétnek köszönhetően összerakta ugyan magát, de közben a lehetőség, hogy megszilárduljon a Nagy Négyesként emlegetett formáció – Federer, Nadal, Djokovic ÉS Murray –, elúszott, a történelemkönyvek a Nagy Hármas uralkodásaként emlegetik az elmúlt évtizedeket. Persze senki sem mondta, hogy a sport nem kegyetlen.

Andy Murraynek azonban még ebben a kivételes sporttörténeti korszakban is sikerült három Grand Slam-győzelmet, két olimpiai győzelmet nyernie és világranglista elsőséget elérnie. A helyével tisztában volt, a 2008-as US Open döntőjének elvesztése után mondta, hogy

sírni tudok úgy, mint Roger, kár, hogy játszani nem tudok úgy, mint ő.

2008, US Open
TIMOTHY A. CLARY / AFP

Andy Murray nemcsak azzal üzent hadat a sztereotípiáknak, hogy nem szégyelli a sírást, hanem azzal is, hogy feministának vallja magát. Néhány éve arról írt, hogy ha a női egyenjogúságról van szó, nem tudna a női teniszezők szemébe nézni, ha nem emelné fel a szavát az ügy érdekében. Murray már azzal falakat rombolt le, hogy egy nőt – az egykor világranglista első Amelie Mauresmót – kért fel korábban az edzőjének. Kiáll a melegjogok és az azonos neműek házassága mellett, 2020-ban pedig támogatta a Black Lives Matter mozgalmat.

Murray túlélője egy iskolai lövöldözésnek: 1996-ban a bátyjával, Jamie-vel ott volt a dunblane-i általános iskolában, ahol a 18 éves Thomas Hamilton tüzet nyitott, és 16 gyereket, valamint egy tanárt megölt, mielőtt végzett magával. Murray 8 éves volt akkor, az osztályával épp a tornaterembe tartottak, ezért menekült meg. Akkor még túl fiatal volt, hogy felfogja, mi történt, később azonban felszólalt az iskolai lövöldözések ellen.

Négy évvel ezelőtt, amikor még úgy tűnt, eljött a visszavonulás ideje, a méltatói sem tudták figyelmen kívül hagyni, hogy Murrayben nincs meg Federer kecsessége, Djokovic sokszor lehetetlen rugalmassága vagy Nadal terhebírása,

de egyikőjüknek sem volt olyan nagy szíve, mint a skótnak.

És az is biztos, hogy a tehetsége és az ereje utolsó cseppjét is kisajtolta minden egyes pontért. A pályán soha semmit nem tartalékolt magából.

Nemrég arról beszélt, hogy amikor a pályán kiül a világfájdalom az arcára, ő valójában akkor a legboldogabb „belül”. Dühöng, ordít, felesel saját magával – a tenisz már elfogadta, hogy Andy Murray ilyenkor van elemében. Az idei Australian Open után pedig azt is jegyzőkönyveznie kell, ahogy Sir Andy Murray a tenisz legnagyobb hősei között van.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Megnézem az ajánlatokat
tenisz sport Andy Murray Melbourne AusOpen Roberto Bautista Agut Australian Open csípőprotézis