A napokban töltötte a 74. életévét, játszott a Nemzeti Színházban, a 25. Színházban, Szolnokon, Miskolcon, Kecskeméten, Sopronban, majd a fővárosi Újszínházban. Önálló estekkel is fellépett, ő az egyik legismertebb előadója József Attila-verseink, és ő volt a Filmmúzeum csatorna hangja.

Aztán szinte teljesen eltűnt, szerepekkel nem kínálták.

„Napra pontosan emlékszem rá, mikor került bélyeg a homlokomra – mondta a Blikknek Galkó Balázs.

„Amikor népünk vezetői az Operaházban ünnepelték a sokadik alaptörvény beiktatását, az utcán pedig ezrek tüntettek 2012-ben, én az alkalmi színpadon verset mondtam, és elénekeltettem az emberekkel a Szózatot. Azóta persona non grata vagyok a hatalom szemében, és ezt lépten-nyomon éreztetik is velem. Ha olykor jelentkezem egy szerepre, vagy épp hívnak, eltelik néhány nap, majd üzennek, hogy bocs, mégsem rád gondoltunk. Színész vagyok, a sírig az is maradok, de ha nem ilyen igaz ember Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója, már semmi közöm nem lenne ehhez a gyönyörű hivatáshoz. Ott még három darabban van kisebb-nagyobb szerepem, de ezekből – sajnos – nem tudok megélni.”

Galkó Balázs nyugdíja 120 ezer forint, amiből nem tud megélni. Így aztán néhány hónappal ezelőtt a közösségi oldalán különleges felhívást tett közzé. Ebben leírta, hogy bármit elvállal. Bármit, amiből megélhet: versmondás, statisztálás, családi ünnep szervezését, gyermekfelügyeletet, kutyasétáltatást…

Mint mondja, hisz abban, hogy „megváltozik körülöttünk a világ, és a másfél millió honi éhezővel együtt egyszer én is jól lakom. S talán akkor még statisztának is jó leszek a színész diplomámmal. Mert most még erre a szerepre is alkalmatlannak találnak…”

Galkó 2015-ben súlyos betegségen esett át. Egyébként már korábban, 2012 előtt is próbált apróhirdetéssel munkát keresni. A 2010. februári Filmszemlén az alábbi szöveggel ellátott, „telefonszám letépkedős” hirdetéssel próbálkozott: „A képen látható hatvanéves, jó fizikai és szellemi állapotban lévő, sokoldalú, tapasztalt színművész munkát keres.”