1990. június 10-én a British Airways 5390-es járata Birminghamből Málagába tartó járata a szokásos háromórás út helyett csupán bő fél órát töltött a levegőben. Az ok igazán szürreális volt: a pilótafülke egyik szélvédője kiszakadt a helyéről. Ezzel gyakorlatilag egy időben az utastér és a pilótafülke között lévő ajtót is kitépte a nyomáskülönbség, a légáramlás pedig szinte mindent mozdítható kisebb-nagyobb tárgyat – például egy tűzoltókészüléket is – kiszippantott, valamint a pilóta Tim Lancestert is felkapta, és ha a lába nem akad bele a műszerfalba, minden bizonnyal fejjel előre kirepül a gépből. A nagy csattanásra Nigel Ogden légiutaskísérő is felfigyelt, a pilótafülkébe lépve pedig az a látvány fogadta, hogy Lancester felsőteste kilóg a gép szélvédőjén. Ogden természetesen egyből odasietett és megragadta a pilóta derekát, hogy valahogy a repülőben tartsa.

Miközben az életéért küzdöttek, a robotpilóta kikapcsolt, a gép pedig vészesen zuhanni kezdett. Ekkor vette át az irányítást a másodpilóta, Alistair Atchinson, akinek szerencsére Lancesterrel ellentétben be volt kötve a biztonsági öve. Atchinson vészjelzést adott le, a légi irányítók pedig arra utasították, hajtson végre kényszerleszállást Southampton repülőterén.

Míg Atchinson a gépet próbálta kordában tartani, addig a légiutaskísérők a fedélzeten igyekeztek rögzíteni minden mozdíthatót, és felkészíteni az utasokat a leszállásra. Lancester azonban még ekkor is kilógott az ablakon, és ekkorra már az eszméletét is elvesztette – a több száz kilométer/órás menetszélben elég ritka volt a levegő, és a -17 fokos hőmérséklet sem tett jót neki. Ogden közben kezdett teljesen kimerülni. „Még mindig Timbe kapaszkodtam, de a nyomástól körülbelül 200 kilogrammnak megfelelő súlyt kellett megtartani. Még jó, hogy ennyit gyakoroltam a rögbifogásokat, de a karjaim egyre jobban kihűltek, és úgy éreztem, hogy mindjárt kiszakadnak a helyükről.”

Ekkor sietett a segítségére Simon Rogers utaskísérő, aki beült a harmadik pilótaülésbe, becsatolta magát, átvette Lancester tartását és beakasztotta a pilóta lábát a széktámlába. Mivel a pilótafülkéből azt lehetett látni, hogy a fejét folyamatosan az ablakba veri a menetszél, vérzik az orra és a szeme mindeközben nyitva van, ekkor már többen azt szorgalmazták, engedjék el Lancestert. Nigel Ogden azonban nem egyezett bele ebbe. Mint mondta, nem tudott volna a családja szemébe nézni, ha nem tett volna meg mindent, hogy a gépen belül tartsa a kollégáját, ráadásul a repülőből kiszálló test megrongálhatta volna a szárnyakat vagy a hajtóműveket.

A társak küzdelme közepette Alistair Atchinson sikeresen tette le a gépet a southamptoni reptér leszállópályáján. Csodák csodájára a repülőn tartózkodó 85 ember közül senki nem vesztette életét, még Tim Lancaster sem. A pilóta csupán fagyási sérüléseket, néhány törést és zúzódást szenvedett, és mivel percekig eszméletlen volt, a történtek nagy részére nem is emlékezett. Mikor az őt sokáig hősiesen tartó Ogden a leszállást követően visszatért a pilótafülkébe, Lancaster már magához tért, egy hordágyon feküdt és csak ennyit mondott: „Éhes vagyok”. Ekkor Ogden sírva kifutott és azt kiáltotta a kint várakozóknak:

Életben van!

Egyébként a légiutaskísérő sem úszta meg ép bőrrel a kalandot, a karján kisebb fagyási sérüléseket szenvedett, és kiment a válla.

Évekkel később Tim Lancaster a Mayday című kanadai dokumentumsorozat egyik részében mesélt arról, hogyan élte meg azt a 20 percet, amíg kilógott a szélvédőn. Elmondása szerint tudatában volt, hogy a gépen kívülre került. „Amire a legvilágosabban emlékszem, hogy nem tudtam lélegezni” – mondta. Mivel nem szenvedett komoly sérüléseket, öt hónappal az incidens után már újra repülőt vezetett.

Az egész baleset néhány rossz csavar eredménye volt. Mikor 27 órával az út előtt kicserélték a szélvédőt, a 90 csavarból 84-nek túl kicsi volt az átmérője, a maradék hat pedig túl rövid volt. Ezt azért nem vette észre a szerelő, mert a korábbi csavarok mérete sem volt megfelelő, a szoros időbeosztás közepette pedig nem ellenőrizte a pontos paramétereket, csupán ránézésre ugyanakkora csavarokat választott. Ráadásul a szélvédőt nem belülről rögzítették, hanem kívülről, így sokkal kisebb nyomásnak tudott ellenállni.

Nem ez volt az egyetlen eset, hogy kitört egy utasszállító ablaka, a 2018-as baleset azonban nem végződött ilyen szerencsésen. Akkor a Southwest Airlines New Yorkból Dallasba tartó gépének motorjából leszakadó alkatrész törte be az utastér egyik ablakát, a légnyomáskülönbség pedig félig kiszippantatott egy 43 éves nőt, akit bár hosszú percek küzdelmével vissza tudtak húzni az utastársai, de belehalt a sérüléseibe, miután a gép sikeres kényszerleszállást hajtott végre Philadelphiában.

Nyitóképünk forrása: Youtube / Mayday: Air Disaster