2025-öt írunk, amikor az egyik legdivatosabb fitneszcél a napi 10 ezer lépés megtétele. A legtöbb ember, aki belekezd az edzésbe, fogyni szeretne, amihez nyilvánvalóan mozogni kell, égetni a kalóriákat, a tízezres lépésszám pedig úgy hangzik, mint amivel ez elérhető. A tudomány nem feltétlenül ezt támasztja alá, a kutatások szerint a napi 7-8 ezer lépés ideálisabb az egészségünk megőrzése szempontjából, de az emberi agy jobban szereti a szép és kerek számokat. Ha pedig van egy cél, ami arra ösztönzi az embereket, hogy többet mozogjanak, az aligha lehet rossz.

A Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports című folyóiratban 2024-ben megjelent tanulmány szerint azonban nem csak a lépések számát kell figyelembe vennünk, ha minél hatékonyabban szeretnénk lefogyni, hanem csökkentenünk kell a vérnyomásunkat és a vércukorszintünket is. A cikkből kiderül, hogy mind a mozgás mennyisége, mind a minősége (azaz az intenzitása) összefügg a metabolikus szindróma öt tényezőjével, amely drasztikusan megnöveli a szívbetegség, a cukorbetegség és a stroke kialakulásának valószínűségét. A Magyar Hypertonia Társaság a szindróma diagnosztizálására az alábbi kritériumrendszert állapította meg:

• a megnövekedett haskörfogat (amely a férfiaknál meghaladja a 102 centimétert, nőknél pedig a 88 centimétert),
• a magas vér trigliceridszint (több, mint 1,69 mmol/l),
• az alacsony HDL, vagy más néven „jó” koleszterin (férfiak esetében kevesebb, mint 1,04 mmol/l, nőknél pedig kevesebb, mint 1,29 mmol/l),
• a magas vérnyomás (ha a vérnyomásérték nagyobb vagy egyenlő 130/85 Hgmm-rel),
• és a magas vércukorszint (ha a vércukorszint nagyobb vagy egyenlő, mint 6,1 mmol/l vagy a személynél már korábban diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget).

A tanulmány szerint ezen értékeken már úgy is javíthatunk, ha csupán többet mozgunk, de Dr. Elroy Aguiar, a tanulmány vezető szerzője szerint az az igazán hatékony, ha a mennyiség intenzitással párosul.

Magyarra lefordítva ez nagyjából annyit tesz, hogy ha a kitűzött lépésszámot egy kicsivel gyorsabb tempójú gyaloglással egészítjük ki, az pozitív hatással lesz a testünkre.

Egy kis tempós séta is segíthet

Van egy jó hírünk, különösen azok számára, akik most kezdenének bele a testmozgásba: nem kell az izzasztó és nagy intenzitású edzésekbe belevetnie magát, de még csak sprinteket sem kell futnia, elég lehet egy kicsivel tempósabb séta is.

„A tanulmányunk egyik igazán érdekes megállapítása az volt, hogy ha megnézzük az emberek legmagasabb egyperces aktivitását minden nap, az nagyon erős jelzést ad arra vonatkozóan, hogy jelen vannak-e a metabolikus szindróma kockázati tényezői” – mondja a tanulmány vezetője, aki szerint már napi egy percnyi, nagy intenzitású mozgás is használhat.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a lépéseink jelentős részét a megszokott tempóban tesszük meg, majd a nap folyamán valamikor beiktatunk egy rövid időszakot, amikor növeljük a sétatempónkat. Mindez azt jelenti, hogy a percenként megtett lépéseink száma szintén összefüggésbe hozható az egészségi állapotunk javulásával.

Veszélyesebb lehet a zsíros has, mint gondolná

Ha megkérdeznénk az embereket az idei fitneszcéljaikról, vélhetően a „metabolikus szindróma kockázati tényezőinek csökkentése” nem sokszor merülne fel lehetséges válaszként, de ha ezt a kérdést a köznyelvi értelmében nézzük, akkor az edzésünk minőségének javítása és a mennyiségének növelése már sokkal gyakoribb válasz lehet.

Az egyik ilyen kockázati tényező, ami ellen nagyon sokan küzdenek, az a hasi zsírréteg eltüntetése. Nem csak esztétikai szempontból fontos, de „ha a hasi terület körül tárolunk zsírtömeget, az veszélyesebb, mintha az alsó végtagokon tennénk ezt”.

A létfontosságú szervek körüli zsigeri zsír nagy pusztítást végez az ott zajló anyagcsere-folyamatokban. Lényegében azért veszélyes sok hasi zsírt tárolni, mert ez megváltoztatja a létfontosságú szerveink működését

– emeli ki Elroy Aguiar.

Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy helyi zsírégetés nem létezik, nem tudunk csak egy adott helyről zsírt veszíteni, és mivel az emberek, de főleg a férfiak jelentős része hasra hízik először (ez egyedül a genetikánkon múlik, amit nem válogathatunk meg), ezért elképzelhető, hogy onnan lesz a legtöbb munka lepucolni a felesleget. A cél persze ennek ellenére sem elérhetetlen: megfelelő, fehérjében gazdag étrendre és kalóriadeficitre van szükségünk hozzá. Ha kevesebb kalóriát viszünk be, mint amennyit a testünk eléget, akkor fogyni fogunk.

A vérnyomás a metabolikus szindróma egy másik olyan kockázati tényezője, amely csökkenthető a heti fizikai aktivitás mennyiségének és minőségének növelésével. A tanulmány vezetője szerint akár már 15-20 perccel az edzés vagy séta után is vérnyomáscsökkenés tapasztalható. „Már az is elég, ha gyorsabb tempóban sétálsz, mint általában szoktál, és máris csökken a vérnyomásod az edzés utáni 24 órában” – mondja Aguiar.

Szerinte az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenlegi fizikai aktivitásra vonatkozó iránymutatásai szilárd viszonyítási alapot jelentenek. Ezek alapján „minden mozgás számít a jobb egészség érdekében”, ami a felnőttek esetében heti 150 perc mérsékelt intenzitású, 75 perc erőteljes intenzitású mozgást, vagy a kettő kombinációját nevezi meg követendő célként.

A cikk csupán iránymutatás, nem helyettesíti a szakszerű segítséget. Minden ember teste más, így személyenként eltérő lehet, hogy kinek mire van szüksége.