A Katarban hamarosan kezdődő FIFA labdarúgó-világbajnokság a kezdettől nem volt mentes a botrányoktól: a 2018-as és 2022-es események rendezőinek kiválasztása hemzsegett a korrupciós botrányoktól, talán ezért is nyerte a tendereket két, emberi jogilag rendkívül aggályos, ám gazdag állam, Oroszország és Katar.

Katar esetében a nő- és melegjogok problémás helyzete és a már akkor ismert kizsákmányoló munkajogi rendszer mellett egy másik komoly probléma is felmerült: az ország klímája egyszerűen nem megfelelő a rendezéshez. Az eseményt ugyanis általában nyáron tartják, azonban Katarban májustól szeptemberig körülbelül 45 fokos száraz meleg van, amiben nem lehet focizni. Az állam eleinte még elzárkózott a téli rendezés ötletétől és légkondicionálni szerették volna a stadionokat, de végül több érv miatt is a téli vébé ötlete győzött.

A meleg nem csak a játékosoknak probléma, a világbajnokságot előkészítő építkezések dolgozóit is nagyban veszélyeztette a hőség, a hőséggel kapcsolatos problémák voltak a munkások korházba kerülésének vagy halálának leggyakoribb okai. Ez különösen annak fényében probléma, hogy az építkezéseken főleg bevándorló munkások dolgoztak, akiknek a jogaival gyakran visszaéltek, nem kaptak megfelelő fizetést, munkakörülményeket, és többségében kompenzációt sem, amennyiben életüket vesztették a munkahelyükön. Minky Worden, a Human Rights Watch globális programjának igazgatója elmondta, a haláleseteket rendkívül gyakran “természetes eredetűnek” minősítik, így a katari törvények szerint nem kell kompenzációt fizetni a családnak. Worden elmondta egy lány történetét, akinek az édesapja vendégmunkásként dolgozott Katarban és “az építési területen, a munkaruhájában halt meg”, a család mégsem volt jogosult kártérítésre, mivel a férfi szívinfarktusban halt meg, amit természetes halálnak minősítettek.

Hannah Neumann, az arab félszigettel való kapcsolattartásért felelős európai parlamenti delegáció alelnöke szerint

“ha egy ország jelentkezik arra, hogy a nemzetközi figyelem középpontjába kerüljön azzal, hogy egy ilyen jelentős sportesemény megtartására pályázik, akkor a nemzetközi figyelem középpontjába is fog kerülni”

Neumann kiemelte, ilyenkor nemcsak a rendezőországok szépségére és kultúrájára, de hiányosságaira is fény derül, legyen az a karbon-kibocsátás vagy az emberi jogok területén.

Ez a figyelem más szakértők szerint viszont segített abban, hogy Katarban, ha megkésve is, javuljanak a vendégmunkások jogai. Az ország eltörölte a munkahelyváltás tilalmát a vendégmunkások számára, a munkáltatók most már nem vehetik el a munkavállalók okmányait és minimálbért is fizetniük kell. Max Tuñón a Nemzetközi Munkavállalói Szervezet dohai irodájának vezetője szerint a különböző intézkedések 280-360 ezer ember körülményein javítottak, ami nagy eredmény. Hasonló állásponton volt Joel Odigie, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség Afrikáért felelős csoportjának munkatársa, aki szerint “lefelé szivárgó és támogató” reformtárgyalásokra van szükség, ami segíthet a katari és a térség munkajogainak hosszútávú fejlődését.

Ebben Ali Bin Samikh Al Marri, Katar munkaügyi minisztere is egyetértett, aki hangsúlyozta, az ország a térség más államaival ellentétben legalább nyitott a nemzetközi szervezetekkel való együttműködésre. Azonban a miniszter szerint “meg kell változtatni a teljes atmoszférát, környezetet és gondolkodásmódot” Katarban ahhoz, hogy a reformok teljes mértékben célt érjenek. Samikh Al Marri egyébként emberi jogi háttérrel és tapasztalattal rendelkezik, így mondhatjuk, hogy kinevezése a miniszteri pozícióba békejobbnak tekinthető a katari vezetés részéről a nemzetközi közvélemény felé. A miniszter viszont állította “a reformok oka nem a világkupa”, hanem Katar 2030-as fejlesztési terve. Ez, a reformok időzítését elnézve legalábbis kérdéses, de a miniszter szerint az ország vezetése elkötelezett az ügyben. Samikh Al Marri azonban elzárkózott a rasszizmussal kapcsolatos vádaktól a vendégmunkásokkal kapcsolatban, és elítélte a nemzetközi sajtó szerinte “lejárató kampányát” amit Katar ellen folytatnak. Szerinte ugyanis “az ilyen narratíva nem segíti a reformok folytatását”.

Ez enyhe figyelmeztetésnek, ha nem ultimátumnak hangzik a nemzetközi sajtó képviselői felé, akiket a katari állam eddig is gyakran akadályozott a munkában, és akik bizonyára nagy számban lesznek jelen az országban a következő hetekben. A miniszter szintén nem támogatja egy “jóvátételi alap” létrahozását, bár állítja a katari vezetés elkötelezett az elhunyt munkások családjainak kompenzációja iránt.

Szintén probléma, hogy nem született érdemi reakció az LMBTQ-szurkolók biztonságával kapcsolatban a vébé során, pedig erre több felszólaló is kitért. Peter van Dalen európai néppárti képviselő szerint

“a labdarúgó-világbajnokságot soha nem kellett volna Katarban tartani”,

mivel előre láthattuk a tragikus munkajogi helyzet következményeit és az emberi jogi hiányosságokat. Az, hogy a FIFA mégis az ország mellett döntött mindenképpen problémás helyzetről tanúskodik a szövetségen belül. Mindenesetre, most, hogy a vébé előkészítésének vegyes, de alapvetően elkeserítő eredményét már láttuk, a parlament képviselői és a katari vezetés is abban reménykedik, hogy maga az esemény probléma nélkül zajlik majd le.