Az elmúlt évek EU-s jogalkotásának egyik talán legnagyobb vívmánya az úgy nevezett digitális piacokról szóló jogszabály  (Digital Markets Act, röviden DMA) volt. A szabályozás célja röviden az volt, hogy a nagy technikai cégek, például a Google vagy a Facebook anyavállalatai ne tudják egyoldalúan korlátozni vagy manipulálni a fogyasztók döntéseit, és ellehetetleníteni a kisebb cégeket a piacon.

A szabályozás sok mindent érint, a felhasználói oldalon például egyszerűbbé teszi az appok törlését, védi a fogyasztók adatkezeléssel kapcsolatos jogait és lehetőséget ad a választásra különböző tartalmak és szolgáltatások között. Tehát az, hogy milyen operációs rendszerünk, közösségi média fiókunk vagy telefonunk van elméletileg nem határozhatja meg, hogy melyik keresőt, szoftvert, játékot, híroldalt vagy webáruházat használhatjuk.

A gyakorlatban azonban attól, hogy hivatalosan van ilyen szabály, a nagy technológiai cégek továbbra is próbálnak előnyt kovácsolni a domináns piaci jelenlétükből. Az Európai Bizottság jelenleg hat big tech céget azonosított, amelyekre vonatkozik a jogszabály, és úgynevezett “kapuőr” cégnek minősülnek:

• Apple
• Alphabet (Google)
• Meta (Facebook)
• Amazon
• Microsoft
• ByteDance (TikTok)

Ami közös ezekben a cégekben az az, hogy domináns szereplők az európai és a világpiacon, és összeköttetést jelentenek a felhasználók, és más szolgáltatók között. Éppen ezért problémát jelent az, hogy ezek a lényegében monopol helyzetben lévő cégek kihasználhatják, hogy nem igazán van alternatívánk, ha nem akarjuk használni a szolgáltatásaikat vagy termékeiket, és rákényszeríthetnek szabályokat és költségeket a felhasználókra és cégekre.

Az Európai Bizottság például jelenleg is vizsgálja a Metát, ami bevezette a fizetés vagy beleegyezés rendszerét a Facebookon. Tehát, egy felhasználó vagy fizet a platformnak, vagy hozzájárul az adatai felhasználásához. Elméletben persze mondhatjuk, hogy akinek ez nem tetszik, az ne használja a Facebookot, de a gyakorlatban ez sokak számára nem lehetséges, mert a teljes szociális kapcsolatrendszerük, vagy akár a cégük vásárlói kötve vannak a Facebookhoz. Szóval a cég lényegében belezsarolhatja a klienseket a neki kedvezőbb feltételek elfogadásába.

Ezen túl mind az Apple, mind a Google app áruházait is vizsgálja a Bizottság, mert egyes vádak szerint kihasználják a saját play áruházaik dominanciáját a saját készülékeiken, és magas költségek megfizetésére kényszerítik az alkalmazások fejlesztőit.

Plusz, azzal, hogy néhány ezek közül a cégek közül egyéb szolgáltatásokat is ajánl, amik direkt versenyben állnak más cégekkel, versenyjogi problémákat is jelent. Margrethe Vestager, a parlament felelős alelnöke ebből a szempontból kiemelte az Alphabetet, ami élen jár az önpreferenciálásban. Az Alphabet, a Google anyavállalata pár éve új piacokra kezdett terjeszkedni, például létrehozták a Google Shopping árösszehasonlító, Google Flights repülőút vagy a Google Hotels szállás összehasonlító és tervező oldalakat, amik versenyeznek más hasonló oldalakkal, amiknek nem az Alphabet a tulaja. Azonban ezeket az oldalakat a felhasználók túlnyomó többsége a Google keresőjén keresztül éri el, így az Alphabetnek érdekében áll, hogy a Google ne a felhasználó keresésének legjobban megfelelő, vagy legkedveltebb oldalt adja ki első találatként, hanem a saját termékét. A kritikusok és az EU szerint pedig a cég vissza is él ezzel a lehetőséggel, és nem szabályszerűen részesíti előnyben a saját oldalait a Google keresési algoritmusában.

Ezt a gyakorlatot több cég is megsínylette, a Parlamentben például Tomáš Braverman szólalt fel, aki a Heureka cseh alapítású árösszehasonlító oldalnál dolgozik. Braverman nemcsak a saját cégét, hanem több tíz másik árösszehasonlítót is képviselt, akik mind állítják, a Google szabálytalan módon promotálja a saját árösszehasonlítóját, a Google Shoppingot, és kiszorítja a többi versenytársat. A Google Shopping megjelenése óta nagyban visszaesett a többi árösszehasonlító piaci részesedése, és több meg is szűnt. Az ágazat érdekképviselete szerint ez nem azért van, mert az Alphabet terméke jobb, hanem mert megszegik a DMA és a versenyjogi szabályokat.

Hasonló panasszal élt Bakari Middleton, aki az Epic Games videójáték-forgalmazót reprezentálta. Ez a cég dobta piacra többek közt 2017-ben a Fortnite nevű, azóta óriási sikert elért játékot, amit mára már 22 millió európai játszik, így az Epic Games egy feltörekvő versenytársa a Google és az Apple app áruházainak. Az Epic Games áruháza sokáig csak PC-n volt elérhető, de a cég szeretne mobil eszközökre is terjeszkedni, mivel Middleton szerint “nagy kereslet van alternatív app áruházakra” mind a felhasználók, mind a cégek részéről. Maga az Epic Games is keveredett már összetűzésbe ezekkel az EU által vizsgált nagyokkal, amikor a Google és Apple áruházai törölték a Fortniteot a kínálatukból, miután a cég úgy döntött nemcsak a Google és Apple saját fizetési szolgáltatásait engedélyezi a játékosoknak, hanem más fizetési módot is. Ez ellenkezett az appáruházak szabályaival, akik így eltávolították az Epic Games játékát. Később, amikor az Epic Games piacra dobta a saját mobil áruházát, ami nem köti a fejlesztőket ilyen feltételekhez, az Apple egy darabig blokkolta, hogy az áruház elérhető legyen iOS készülékeken, de pont az EU és a DMA hatására végül visszakozott.

Az Epic Games képviselője “gyors, igazságos és betartatható” szabályokat szeretne látni, amelyek lehetővé teszik az új piaci szereplők megjelenését azokban a szektorokban ahol a “kapuőr” cégek dominálnak, és lehetővé teszik az innovációt.

Tehát, hogy teljesít eddig az EU? A válasz, vegyesen. Jó hír, hogy az Európai Bizottság jelenleg is vizsgálja az Alphabetet, az Apple-t és a Metát több már említett kérdésben, összesen öt eljárásban. Vestager elmondta

“az a cél, hogy az eljárások 12 hónapon belül lezáruljanak”

Azonban az EU még soha nem bírságolt a DMA keretében, így többen attól tartanak, a nagy technológiai cégek nem veszik kellően komolyan a jogszabály kikötéseit. a másik kérdés, hogy hogyan lehet objektíven bizonyítani a kifogásolható piaci gyakorlatokat például, ha egy “kapuőr cég a szabálytalanul favorizálja a saját termékeit”. Dr. Martin Peitz, a Mannheimi Egyetem kutatója a Parlamentnek elmondta, megbízható adatokra van szükség, amit megfelelő, általában komplikált statisztikai módszerekkel kell elemezni, hogy bizonyítsák az önpreferálást.

Az Amazont például gyakran vádolják igazságtalan előnyszerzéssel, és azzal, hogy az algoritmusa a saját termékeit hozza előre vagy teszi a gyors-vásárlás opcióvá.

“Az, hogy egy Amazon-termék van a lista tetején még nem bizonyítja az önpreferálást”

– magyarázza Peitz. A kutató szerint két oldalról lehet megközelíteni a problémát. Az egyik, hogy egy szakértő magát az oldalt, itt például az Amazon algoritmusát vizsgálja, és ebből próbálja eldönteni, igazságtalan-e. Ez azonban egyre nehezebbé válik, mivel, ha egy oldal például mesterséges intelligenciát kezd használni, szinte lehetetlen úgymond kinyitni a fekete dobozt, és eldönteni, miért csinál adott dolgokat az algoritmus.

Jobb megközelítés a végkimenetel alapú vizsgálódás, ehhez azonban a kutatóknak sok adatra van szüksége a rangsorolt termékekről és a vásárlói preferenciákról, hogy kizárják az Amazon termékei azért kerülnek legelőre mert ezek a legjobbak, vagy ezekre vágynak leginkább a vásárlók. Ez nem egyszerű feladat, és a kutatók jelenleg nem férnek hozzá elég részletes adatokhoz, hacsak nem az adott tech cégnek dolgoznak. Bár a DMA kötelezi a cégeket, hogy átadják ezeket az adatokat a Bizottságnak, ám nincs elég megfelelő kapacitású és felkészültségű szakértőjük az elemzéshez. Szóval kérdéses, mennyire lehet hatékony az európai Bizottság, vagy hogy be tudnak-e vonni megfelelő mennyiségű szakértőt a folyamatba.

Összefoglalva, vannak biztató fejlemények a DMA-val kapcsolatban, és mind a szakértők, mind az EU, mind pedig a kisebb piaci szereplők örülnek a szabályozásnak. Azt azonban még nem tudni, hogy az EU-nak tényleg sikerülhet-e térdre kényszerítenie a nagy tech cégeket, vagy a szabályok csak papíron fognak létezni, de gyakorlatban nem.