Magyarországon a háziorvosok elöregedése és a betöltetlen praxisok nagy száma komoly problémát jelent. Habár a magyar helyzet egyértelműen égető, Európa sok más országa is hasonló problémákkal küzd.  A háziorvosok hagyományosan az európai egészségügy „első védelmi vonalát” jelentik. Ők vizsgálják meg a betegeket, és szükség esetén szakorvoshoz irányítják őket. Sok európai országban azonban a szakma kettős szorításban van: miközben a lakosság száma növekszik és egyre idősebb, maguk a háziorvosok is öregszenek, és a létszámuk nem tud lépést tartani a növekvő igényekkel.

Általános háziorvoshiány

A problémának számos és összetett oka van és egyre elterjedtebbé válik. „A világ minden táján hiány van háziorvosokból” – magyarázza Tiago Villanueva portugál háziorvos és az Európai Háziorvosok Szövetségének (UEMO) 2023–2026 közötti elnöke. Úgy látja, hogy ez egy egész Európát érintő probléma. 

Nem csupán a fizetésről […] és a munkakörülményekről van szó – érvel, példaként említve Norvégiát és Dániát. Annak ellenére, hogy ezekben az országokban magas az életszínvonal és jók a bérek, mégis küzdenek a háziorvoshiánnyal.

Tiago Villanueva más tényezőket is megemlít, amelyek szerepet játszhatnak ebben. Ilyenek például az általános orvoslás alacsonyabb presztízse a szakorvosi képzésekhez képest (különösen a felsőoktatásban), a munka nehézsége, a hosszú utazási idők, valamint az a tény, hogy a hiány elsősorban szegényebb és kevésbé vonzó régiókat érinti. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023-as jelentése így összegzi a helyzetet: 

Számos országban már most, illetve a jövőben is háziorvoshiány várható, amelyet súlyosbíthat az alapellátásban dolgozó orvosok elöregedése és a nők növekvő száma, mivel a női háziorvosok nagyobb valószínűséggel dolgoznak részmunkaidőben. 

A jelentés továbbá kiemeli „az alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek földrajzi eloszlásának egyenlőtlenségeit, elsősorban a vidéki és városi területek között”.

A cikkhez gyűjtött adatok töredezettek. Minden ország eltérő módon tartja nyilván a háziorvosi munkaerőt, így összehasonlítható adatsor létrehozása bonyolult feladat. Ebben a kutatásban azokra a háziorvosokra összpontosítottunk, akik az adott referenciaévben igazoltan praktizáltak (hacsak másként nem jeleztük).

Egyes országokban nem csak a háziorvosok nyújtanak alapellátást. Ez a helyzet Németországban (ahol belgyógyászok is végezhetnek ilyen munkát) és Görögországban (ahol patológusok is részt vesznek az alapellátásban). Emiatt az általunk készített grafika nem mutatja ezekben az országokban az összes alapellátást nyújtó szakembert. Hacsak másként nem jelezzük, az adatok nem veszik figyelembe azokat a további egészségügyi dolgozókat sem, akik jogosultak ugyanilyen típusú ellátást nyújtani, például orvosi asszisztenseket vagy szakorvosi képzésben részt vevő orvosokat. 

Magyarországon a KSH tartja nyilván a háziorvosok számát, ez 2022-ben 4427, 2023-ban 4305. Tehát a KSH szerint 2022-ben körülbelül 0,46, míg 2023-ban 0,45 háziorvos jutott 1000 magyar lakosra. Az OECD is készít statisztikát az 1000 főre jutó háziorvosok számáról, ezen adatok szerint kicsit jobb a helyzet, és ez az arány az utolsó elérhető évben, 2022-ben 0,69 volt. A különbségek oka az lehet, hogy az európai forrásokhoz hasonlóan minden statisztika kicsit más kritériumokat használ arra, ki számít (praktizáló) háziorvosnak.  

Kettős elöregedés

Az egyik probléma a népesség elöregedéséből fakad. Miközben Európa népessége – amelyet 2024-ben 449,2 millió főre becsülnek – növekszik, a megújulás üteme sokkal lassabb. A fent említett OECD éves jelentés így írja le ezt a helyzetet: 

Az EU-ban a 65 év felettiek aránya 2000-ben még 16% volt, 2023-ra azonban 21%-ra emelkedett, és várhatóan 2050-re majdnem eléri a 30%-ot a hosszabb várható élettartam és az alacsonyabb termékenységi ráta következtében. Ez a demográfiai változás várhatóan jelentős növekedést eredményez majd az egészségügyi és hosszú távú ellátás iránti keresletben.

Az OECD szerint 2023-ban a 65 év felettiek aránya különösen magas volt Olaszországban és Portugáliában. Ez a két ország – Görögországgal, Spanyolországgal és Litvániával együtt – várhatóan 2050-ig jelentős gyorsulást tapasztal majd a népesség elöregedésében.

Az orvosok elöregedése is mindenhol probléma

A népesség elöregedése az orvosokat is érinti, minden szakterületen. Az Egészségügyi pillanatkép: Európa 2024 című jelentés szerint: „A orvosi munkaerő elöregedése egyre nagyobb aggodalomra ad okot sok EU-országban, mivel az orvosok jelentős része közel áll a nyugdíjkorhatárhoz, és nem elhanyagolható számuk már azon is túl van. 2022-ben az EU-országokban dolgozó orvosok több mint egyharmada (35%) 55 év feletti volt, és az EU-tagállamok közel felében ez az arány elérte vagy meghaladta a 40%-ot. A legnagyobb problémával Olaszország és Bulgária néz szembe, ahol az orvosok több mint fele 55 év feletti, és több mint egyötödük már betöltötte a 65. életévét.”

Az elkövetkező tíz évben komoly problémáink lesznek

– aggódik Tiago Villanueva. “Mi történik, ha a tapasztalt generáció nyugdíjba vonul? Vajon az egészségügyi rendszerekbe belépő fiatal orvosok száma elegendő lesz-e a szakma jelentős veszteségének ellensúlyozására?” – teszi hozzá.

Belgiumban 2021-ben 2 545 háziorvos volt 65 év feletti a Szövetségi Közszolgálati Egészségügy adatai szerint, ami a teljes létszám majdnem 20%-át tette ki. Ugyanebben az évben 2 737 háziorvos volt 25 és 34 év között – ami valamivel több mint 21%-ot jelentett. A nyugdíjazások különösen aggasztóak, mivel az új generáció – amely nagyobb hangsúlyt fektet a kiegyensúlyozott életmódra – lehet, hogy nem tudja teljes mértékben pótolni ezt a csökkenést. 

Ma úgy becsüljük, hogy két fiatal orvosra van szükség egy nyugdíjba vonuló pótlásához

– mondja Elodie Brunel, a Société Scientifique de Médecine Générale (SSMG) alelnöke. Egyetlen új orvos nem feltétlenül elegendő egy visszavonuló szakember helyettesítésére.

Az optimális beteg-orvos arány meghatározása nem egyszerű. Ez az érték országonként és helyzettől függően eltérő lehet.

 Úgy becsüljük, hogy 800-900 beteg évente orvosonként az a határ, amely felett már nehéz megfelelő ellátást biztosítani

– mondja Elodie Brunel. Ez azonban nem veszi figyelembe a háziorvosok egyenlőtlen regionális eloszlását – egy olyan problémát, amely egész Európában széles körben elterjedt.

Területi eloszlás

Nem csak Magyarországon nem vonzóak a háziorvosok számára a vidéki praxisok. Franciaországban a déserts médicaux (orvosi sivatagok) kifejezés széles körben elterjedt azokra a területekre (gyakran vidéki régiókra) utalva, ahol az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozott. A Francia Orvosi Kamara által 2022-ben összeállított Orvosi Demográfiai Atlasz így foglalja össze a helyzetet: 

Szám szerint a rendszeresen praktizáló háziorvosok a legsűrűbben lakott megyékben vannak jelen nagyobb számban. Ugyanakkor egyfajta ürességöv rajzolódik ki Franciaország északkeleti részétől délnyugatig, ahol alacsony a rendszeresen praktizáló háziorvosok száma. Ezek a megyék gyakran ritkán lakott területek.

Franciaország központi megyéi folyamatosan veszítenek háziorvosaikból, míg az Atlanti-óceán partvidékén és a tengerentúli területeken inkább növekedés tapasztalható. 2010 óta a 101 franciaországi megyéből 84-ben csökkent a háziorvosok száma – állapítja meg a Francia Orvosi Kamara.

Hol áll Magyarország?

Magyarországon tehát (forrástól és adott évtől függően) 0,45-0,69 háziorvos juthat 1000 lakosra. Ezzel az európai mezőny középső-hátsó felében vagyunk, bár mint említettük, a pontos összehasonlítás nagyon nehéz az eltérő nyilvántartások miatt.

Nincs csodaszer

A fent említett 2023-as WHO-jelentés számos megoldást javasol az orvoshiány kezelésére. Ilyenek például: az általános orvoslás előtérbe helyezése a felsőoktatásban szakmai gyakorlatok vagy képzések révén; a bérek és a munkakörülmények javítása; valamint az egészségügyi ellátás jobb megértése annak érdekében, hogy a válsághelyzetek előrejelezhetők és kezelhetők legyenek.

Nincs egyetlen ‘csodafegyver’, amely vonzóbbá tenné az alapellátást, hanem inkább különböző modellek folyamatos fejlődésére van szükség 

– áll a jelentésben. 

„A helyi kontextus elemzésére alapozva az alapellátási modellek elemeit fejleszteni és/vagy a helyi igényekhez kell igazítani – figyelembe véve az orvostanhallgatók, az alapellátásban dolgozók, a betegek és a társadalom egészének elvárásait.”

A háziorvosok európai szakszervezetének (UEMO) elnöke, Tiago Villanueva óvatos a háziorvosok képzésének ösztönzésével kapcsolatban. „A kormányok gyakran ‘negatív politikákat’ választanak” – mondja aggódva. 

Inkább olyan intézkedésekhez nyúlnak, mint az orvosi egyetemek hallgatói létszámának növelése vagy a háziorvosképzés bővítése. Egyszerűen próbálják növelni a kínálatot. […] Mert ha növeled a kínálatot, akkor ellensúlyozod a keresletet, nem igaz?

Villanueva szerint ezt az irányt „pozitív politikáknak” kellene kísérniük – vagyis olyan intézkedéseknek, amelyek vonzóbbá teszik a szakmát a fiatal háziorvos-jelöltek számára, és hosszú távon biztosítják a munkaerő megtartását. 

Ha nem teszed vonzóbbá a szakmát, akkor akár több orvost is beengedhetsz a rendszerbe, de ők nem háziorvosok lesznek. Más szakterületet választanak, vagy elhagyják az országot.

A cikk az EDJnet Európai Adatújságírói Hálózat együttműködésének keretein belül készült.