A jól működő és szabad média elengedhetetlen része az, hogy az újságírók munkája ne menjen a mentális egészségük rovására. Az újságírás sok szakmához képest bizonytalan és stresszes munka, ráadásul az elmúlt években a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése még azt a kérdést is felvetette, hogy egyáltalán szükség lesz-e a jövőben arra, hogy emberek írják az újságokat. Európa-szerte kérdeztünk újságírókat, és gyűjtöttünk össze statisztikákat arról, mitől tartanak leginkább az újságírásban dolgozók, és mi okozza nekik a legnagyobb stresszt. A bizonytalan munkakörülmények, az alacsony fizetés és a rossz munkahelyi légkör még nagyobb problémát jelent, mint az egyre népszerűbb mesterséges intelligencia. Egyelőre az újságírásban dolgozóknak inkább segítséget jelent az MI eszközök terjedése, és habár vannak aggályaik a jövőre nézve, vannak égetőbb problémáik is.

Hogy áll az újságírók mentális egészsége?

Olaszországban egy 558 újságíró részvételével készült felmérés arra kereste a választ, hogy mik azok a problémák, amik miatt az újságírók stresszelnek és szoronganak akár olyan szinten, ami a munkájuk rovására is mehet. Az eredmények azt sugallják, hogy az olasz újságírók nincsenek túl jó mentális állapotban.

„A legnagyobb hatást gyakorló tényezők elsősorban a munkahelyi instabilitás és bizonytalanság, ezt követi az alacsony fizetés, a folyamatos online jelenlét és elérhetőség szükségessége, valamint a hektikus munkarend. A leggyakoribb problémák között 87% számolt be stresszről, 73% szorongásról, 68% pedig alkalmatlanság érzéséről. Több mint 40% említette a kiégés szindrómát, az indokolatlan dühkitöréseket és az internet-, valamint közösségimédia-függőségét. Minden harmadik válaszadó kifejezetten depresszióról beszélt” – áll a felmérésben. ​A felmérés szerint „az alacsony fizetés az újságírók pszichológiai jólétére legnagyobb hatást gyakorló tényező” Olaszországban. ​

Az ötlet, hogy szisztematikusan vizsgálják az újságírók mentális egészségét, a görög Solomon munkatársaiban fogant meg még a pandémia alatt. Iliana Papangeli, a Solomon újságírója és igazgatója elmondta, hogy a vizsgálat eszköztára

a saját tapasztalatainkból származik az újságírók mentális egészségügyi kihívásaival kapcsolatban.

„A COVID-19 példátlan időszakában fejlesztettük ki, miközben egy független médium működtetésének nyomásával is szembesültünk. Ugyanakkor csapatunknak meg kellett küzdenie főszerkesztőnk megfigyelésével, azzal az érzelmi teherrel, hogy éveken át a migráció és a menekültek frontvonalában dolgoztunk, valamint az állandó küzdelemmel a források biztosításáért – ami gyakran végtelen versenyfutásnak tűnik” – tette hozzá. 

Három évvel a görögországi mentális egészséggel kapcsolatos átfogó jelentésük megjelenése után Papangeli szerint a helyzet az iparágban nem javult. A Solomonnak van az újságírók mentális egészségét védő útmutatása, de ez nem általános gyakorlat Európában, annak ellenére, hogy európai szinten a téma központi jelentőségűvé vált, és konferenciákon, workshopokon is tárgyalják.

A mesterséges intelligencia barát vagy ellenség?

De vajon mit gondolnak az újságírók az mesterséges intelligencia egyre nagyobb térnyeréséről, különösen a sajtó területén? Sokan azt feltételeznék, hogy a mesterséges intelligencia csak tovább növeli az újságírók meglévő aggodalmait: fokozza a munkahelyi bizonytalanságot, és még nagyobb nyomást helyez rájuk a mindennapi munkában. A megkérdezett újságírók tapasztalatai azonban mást mutatnak.

Négy újságírót kérdeztünk meg – hármat Európából (Franciaország, Spanyolország, Csehország), egyet pedig a Fülöp-szigetekről – arról, hogyan viszonyulnak a mesterséges intelligenciához. Az interjúk alapján úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia sok esetben megkönnyíti és hatékonyabbá teszi az újságírói munkát. Ugyanakkor az MI használatához való viszony egyénenként eltérő: van, aki szívesen használja a munkája több területén, más óvatosabb. Az viszont közös bennük, hogy mindannyian fontosnak tartják az AI felelősségteljes, átgondolt alkalmazását, hogy hosszú távon is megmaradjon a hiteles és emberközpontú újságírás.

Valaki szerint olyan, mint egy gyakornok. Más egy fiatalabb kollégához hasonlítja. Egyikük pedig így fogalmazott:

„Egy segítőtárs, aki olyan lehetőségeket ad a kezünkbe, amilyenekkel korábban nem rendelkeztünk, és így sokkal többre vagyunk képesek.”

A mesterséges intelligencia leggyakoribb felhasználási módjai az interjúk alapján az információgyűjtés és -átírás, a hosszú jelentések feldolgozása, valamint az interjúk során fontos részletek azonosítása. Segíthet abban is, hogy a nem anyanyelven írt szövegek gördülékenyebbek legyenek – de „soha nem válthatja ki teljesen az írást, ez etikai kérdés” – magyarázza Caroline Harp.

Harp Franciaországban él, szabadúszóként dolgozik a nemzetközi és brit sajtónak, főként utazásról, kultúráról és fenntarthatóságról ír. Ő, mint a többi válaszadó, határozottan nemet mond a kizárólag MI által írt cikkekre. Ugyanígy gondolkodik Laurens Vreekamp, a Future Journalism Today Academy alapítója, valamint Irene Larraz is, aki a spanyol Newtral médiainnovációs labor munkáját koordinálja, és már egyetemi évei óta használja a mesterséges intelligenciát.

Hosszú ideje használjuk már tényellenőrzésre, először a felismerés automatizálásával kezdtük, most pedig a hírek terjedésének elemzésére is alkalmazzuk

– mondja Larraz. „Kifejlesztettünk egy chatbotot is, amelynek fel lehet tenni kérdéseket: igaz-e valami vagy sem. A jövőben szeretnénk olyan csatornákat is figyelni, mint a Telegram, hogy hatékonyabban szűrjük ki az álhíreket, és megelőző munkát végezhessünk.”

Ronald Rodrigues, aki főként a migránsok jogaiért dolgozik szabadúszóként és a Szabad Európa Rádió multimédiás szerkesztőjeként, azt mondja, számára különösen nagy érték az, hogy a mesterséges intelligencia segítségével gyorsan lehet fordítani helyi és regionális nyelvekről. Ez nemcsak időt takarít meg, hanem lehetőséget is teremt arra, hogy a történetek szélesebb közönséghez jussanak el.

Ha Európán kívülre tekintünk, olyan helyeken, ahol kevesebb lehetőség van a nyelvoktatásra és az újságírói szintű idegennyelv tudás elsajátítására, a mesterséges intelligencia döntő szerepet játszhat abban, hogy a sajtóban megjelenjenek a sokszínű hangok és nézőpontok.

A Fülöp-szigeteken például George Buid, aki minden igyekezete ellenére még nem magabiztos az angol nyelvben, a mesterséges intelligencia segítségével képes megfelelni a szerkesztőségi elvárásoknak és angolul publikálni. Fotóriporterként kezdte, később váltott írásra, és az angoltudás hiánya sokáig akadályozta őt abban, hogy témákról tudósítson.

Régen egy egész hétbe telt megírni egy cikket, pedig a szerkesztőm egy óra alatt várta. Ezt most képes vagyok teljesíteni

– mondja az újságíró.

Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia kényelmet és új lehetőségeket kínál, az újságírók nem ringatják magukat hamis biztonságérzetbe, kritikusak maradnak. Mindannyian más szemszögből világítanak rá a technológia kockázataira és árnyoldalaira.

Caroline Harp például szabadúszóként dolgozik és úgy látja, a mesterséges intelligencia „felerősíti az elszigeteltség érzését”, emellett negatívan hat azokra a szövegírói munkákra is, amelyeket sok újságíró mellékes jövedelemként végez, mivel ezekért gyakran nagyon alacsony fizetés jár.

Ami viszont minden megszólalónál közös, az a szerzői joggal kapcsolatos aggodalom, különösen amiatt, hogy a mesterséges intelligenciát a meglévő tartalmak felhasználásával képezik. Laurens Vreekamp véleménye szerint 

jelenleg ingyen adjuk át az anyagainkat, ezzel pedig azt kockáztatjuk, hogy idővel feleslegessé válunk.

Irene Larraz az álhírek elterjedésének veszélyét emeli ki, míg George Buid és Ronald Rodrigues a „személyes hang” elvesztésétől tartanak. Buid egyfajta „egysíkú narratíváról” beszél, Rodrigues pedig az „emberi nézőpont hiányáról”, rámutatva, hogy az algoritmusok gyakran csak tovább erősítik az előítéleteket és sztereotípiákat.

Rodrigues azt is aggasztónak tartja, hogy a mesterséges intelligencia az arcfelismerés, közösségimédia-elemzés és más online tevékenységek révén gyűjt információt, gyakran átlépve az adatvédelmi szabályozásokat. Mindezek ellenére azonban úgy véli: „egyelőre az újságírás még mindig erősen emberközpontú maradt.”

A mesterséges intelligencia egyszerre hoz fejlődést és kockázatokat az újságírásba. Szerkesztőségeknek, újságíróknak és szakmai szervezeteknek fel kell kötniük a nadrágot, mert egyre jobban látszik, világosabb szabályokra és olyan eszközökre van szükség, amelyek segítenek e technológia tudatos használatában.

Újságíróként el kell kezdenünk saját eszközöket fejleszteni. Nem várhatjuk el másoktól, hogy megcsinálják helyettünk,  főleg, hogy közben a mi adatainkat használják fel, és olyan megoldásokat adnak el, amelyek sokszor nem is azt nyújtják, amire ténylegesen szükségünk van

– mondja Larraz.

A mesterséges intelligencia nem old meg sok problémát, amik az újságírók rossz mentális egészségéhez vezetnek, de legalább nem is tetézi túlzottan az aggodalmaikat. Mesterséges intelligenciával vagy anélkül, az újságírói munka gyakran bizonytalan és alulfizetett, de az új eszközök megjelenése hatékonyabbá és elérhetőbbé teheti az újságírást. Az újságírók jelenleg egészséges kritikával szemlélik az új eszközök megjelenését. Sok minden miatt aggódnak, de az, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkájukat valahol a lista legvégén kap csak helyet.

Ez a cikk a Pulse projekt európai újságírói együttműködés keretein belül készült. Szerzők: Moravecz Kata (EUrologus, Bécs), Francesca Barca (VoxEurop, Franciaország), Marta Abba (szabadúszó, Olaszország)