Az egyik Café Hillel. Magas az ár, de megbízható a minőség

Persze továbbra is tele van az ország –  gyorséttermek helyett –  a pitás standokkal. A minőségük igen széles skálán mozog, s ha nem kívánunk nyaralásunk közepette napokig háborgó gyomrunkkal foglalkozni, akkor csakis a barátok és ismerősök által javallt helyekkel kísérletezzünk. Jeruzsálemben tiszta lelkiismerettel ajánlható a Mahane Jehuda piac Agrippas utca felé eső sarkának árusa. Itt  kicsit mindig hosszabb is a sor, de érdemes várakozni a megbízhatósága miatt. Általában, ha több felafeles kínálja portékáját egymáshoz közel, akkor éhségünket legyőzve mindig a hosszabb sorba álljunk be, nem véletlenül várnak türelmesen a többiek.

De manapság Izraelben inkább már csak a konzervatívok és a turisták esznek felafelt, az egyre gazdagodó nép beszokott a divatos kávébárokba, szendvicsekkel és kapucsínókkal múlatva az időt. A két legnépszerűbb presszólánc az Aroma és a Hillel. Alig egy évtizede még mindkettő aprócska családi vállalkozás volt Jeruzsálem Hillel utcájában, de ma már az egész országot behálózzák. Mindez ékesen bizonyítja, hogy ha egy üzlet megállja a helyét a szegénységéről és hátrányos helyzetéről hírhedt Jeruzsálemben, akkor meg sem áll legalábbis Tel-Avivig, ahol már nagyot kaszál. A kávébár-láncokban egyenkávéfőzőgép főzi az egyenkávét, tízféle változatból lehet választani, s azonos kiváló minőséget kapunk a pénzünkért Izrael-szerte mindenütt. Újabban feljönni látszik a Cafe cafe is két régebbi társa mellé; ha a piros-fekete designra épülő Aroma a tézis, a barna árnyalatait ötvöző Hillel az antitézis, akkor a barnás-pirosas Cafe cafe a mezőny szintézise. Nagyjából azonos megbízható szendvics-, saláta- és süteménykínálat jellemzi őket, viszonylag magas áraiak alapján talán még árkartellt is kötöttek tulajdonosaik.

Az egyenbárosodás riasztó viszonyai közepette üdítő divatot jelentenek a kioszkok. Főként Tel-Aviv – még a Bauhaus idején tervezett – árnyas sétányain élik reneszánszukat a harmincas években felhúzott aprócska betonépítmények, amelyek szerencsére még nem uniformizálódtak. Mindegyik saját szája íze szerint értelmezi a kioszkságot. Van, ahol csak italokat, frissen facsart gyümölcsleveket, koktélokat, söröket árulnak. Van, ahol elindultak az éttermesedés felé, a bárszékek mellé már asztalokkal is terjeszkedni kezdtek és kezdetleges konyhájukról leveseket, sülteket is ajánlanak. Magára valamennyit is adó tel-avivi fiatal napi több órát üldögél a kioszkban, a legnagyobb hőségben is, legalábbis erre utal az állandó, erősen "törzsnek" tűnő közönség. Jeruzsálemben nemcsak az árnyas sétányok hiányoznak, hanem a kioszkok is. Az egyetlen üdítő kivétel a Gáza és Metudella utca sarkán árválkodó Zigmund. A falon Freud képe, de minden manipuláció és csalóka látszat ellenére nem a pszichoanalízis atyjáról nevezték el a helyet, hanem Lengyelországból éppen erre a sarokra elszármazott tulajáról.

 J

A jeruzsálemi Deutsch. Itt beszélnek magyarul

eruzsálemben járva kötelező látványosság a Mea Shearim, az ultraortodox negyed, ahol az illedelmesen hosszú ruhába bújt turistán kívül mindenki kaftánt és pajeszt hord, ha pedig ellenkező nemű, akkor turbánt, parókát és/vagy kendőt. Ne riasszon meg minket a puritán és kifejezetten szegényes utcakép, a Mea Shearim utca 42-ben diszkréten meghúzódik egy kiváló, gazdag közép-európai konyhát fenntartó étterem, a Deutsch. A hely a lehető legkóserebb, tehát ne reméljünk tejfölt a töltött káposztára és túróstáskát az ebéd utánra. S esztétikai élvezetként is legfeljebb a tulaj és számos fiának égővörös hajszínében gyönyörködhetünk. Rajtunk kívül éhes rabbik ülnek illedelmesen a lepukkant vasasztaloknál, viszont bőségesen mérve igazi hazai resztelt májat fogyaszthatunk uborkasalátával, és a kommunikáció sem gond, legalábbis mindenki ért magyarul.

Végezetül a megszokott ízektől bátran elrugaszkodó utazónak tanácsoljuk, hogy forduljon el az Óvárosban a Via Dolorosán a hetedik stációnál jobbra (már ha szabályosan végzi zarándoklatát és a hatodik felől érkezik), s menjen olyan száz métert a bazárban a damaszkuszi kapu felé. Közben ne hökkenjen meg az apró, zegzugos passzázsoktól, biztonságos környéken jár. Balra egyszer csak egy presszófélébe ütközik – meglehetősen gusztustalan zöld és narancssárga neonfényekkel – ahová feltétlenül érdemes betérni egy knáfe erejéig. Bűn lenne kihagyni ezt a rendkívül finom, mézes-juhtúrós keleti csemegét. Elfogyasztása után újabb lendülettel lehet folytatni az utat a Via Dolorosán egészen a Golgotáig, a Szent Sír Székesegyház összes történelmi szegletéig.

Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem