A WACS (World Association of Chefs Societes), melynek hazánk is tagja, a világ 85 országának ízmestereit tömöríti soraiba. Közülük több százan vesznek részt a kongresszuson és a párhuzamos rendezvényeken. Az 1928-ban létrejött szervezet alapítói francia séfek voltak, ezért 1936-ig Párizs adott otthont az eseménynek. A világháborús időszakban és utána még néhány évig szüneteltette tevékenységét a WACS.

A mostani chilei kongresszus a sorrendben immár a 34-dik. Az ezt megelőzőnek 2008-ban az Egyesült Arab Emírségek, pontosabban Dubai volt a helyszíne. Több európai város is a rangos kulináris esemény házigazdájának mondhatja magát. Köztük Budapest is,amely  1970-ben önállóan, majd 1982-ben Béccsel közösen volt a vendéglátó.

Az idei helyszín kiválasztásánál nyilván az is nagy szerepet játszott, hogy a térség több országának konyhaművészete a nemzetközi érdeklődés előterébe került az utóbbi időben. A santiagói WACS 2010 az elméleti és szakismeretek cseréje mellett, a leghíresebb séfek bemutatóival és ételkóstolókkal várja az érdeklődőket. Ugyanakkor rangos versenyeknek is helyet biztosít, így a Global Chef Challenge 2010-nek és a Junior Chef Challenge 2010-nek. A felnőtt séfek  versenyének elődöntőit tavaly tartották Dublinban, Lisszabonban, Hong Kong-ban, Puerto Luis-ban, Sydneyben, Sao Paulo-ban és Budapesten. A santiagói döntőbe heten jutottak be: Ross Howell (Ausztrália), Juraj Kalna (Egyesült Arab Emírségek), Carlos Goncalves (Portugália), Ronny Kolvik (Norvégia), Wim Clerks (Hollandia), I Wayan Wicaya (Indonézia) és Chris Tompson (Kanada) képviseletében. A szakácsok egy-egy komplett menüjét bírálja el a versenybíróság. A presztízsértékű szakmai elismerés mellett az első helyre legérdemesebb díja 12 ezer euró, a másodiké 7 ezer, míg a harmadiké 3 ezer euró.

A fiatal szakácsoknak nyolc személyre kell komplett ételsort készíteni. Ők nem részesülnek pénzdíjazásban, arany-, ezüst- és bronzérmet, valamint a helyezést tanúsító oklevelet kapnak. Mind a két versenyen nagyon szigorúak a szabályok, s minden előírást előre rögzítenek.

A sokféle kísérő programból kiemelkednek a házigazdák bor- és ételbemutatói. A dél-amerikai ország kiváló vörösborai nálunk sem ismeretlenek. Az ország nemzeti gasztronómiájának alapja az indián konyha. A koloniális időkben ez kombinálódott a hódító spanyolok étkeivel. Később az európai emigránsok, főként az olaszok és németek hatása volt jelentős, de a 20. században meghatározó lett a francia kulinária mestereinek befolyása is . Egy érdekes magyar vonatkozást is megemlíthetünk, mert Chilében sem ismeretlen a magyar konyha gasztroirodalmi lenyomata: Pablo Neruda, a Nobel-díjas chilei költő a guatemalai Nobel-díjas íróval, Miguel Ángel Asturiassal közösen írt egy remekművet, Megkóstoltuk Magyarországot (Comiendo en Hungría) címmel. Az először 1969-ben megjelent, jó humorú, szépirodalmi értékű művet 40 év elteltével tavaly újra kiadták Chilében a Pontificia Universidad Católica de Chile gondozásában. Kár, hogy a magyar nyelvű változat nálunk már antikváriumokban is csak elvétve bukkan fel.