A hollandiai Horst városkájában 1695-ben kötött házasságot Petrus De Kuyper és Anna Custurst. Az újdonsült férj biztos egzisztenciára alapozta házasságát: gin és sör szállítására alkalmas fahordók, kuipen-ek készítésével foglalkozott, ami jó üzletnek bizonyult. Hogy szerette-e is a belevalókat, azt nem tudjuk, de a fia, Jan vette meg a család első szeszfőzdéjét. Jan de Kuyper 1729-ben költözött Rotterdamban, ahol saját szeszfőzdét üzemeltetett és italokkal kereskedett.

1752-ben vásárolt lepárlót a gin fellegvárának számító Schiedam városában. A Kuyperek holland gin piacon betöltött szerepét Jan fiai, Johannes és Pieter egy rotterdami üzem 1769-es megvásárlásával erősítették tovább. A cég export-orientált vállalat volt már ekkoriban is, az 1800-es évek első felében a londoni Matthew Clark & Sons volt az egyik legfőbb külföldi partnere, mely a a teljes termelés 20-25 százalékát vásárolta fel évente. Ugyancsak nagy mennyiségben szállított a De Kuyper Kanadába is, ahol a holland gin rendkívül népszerű italnak számított. 1900 és 1914 között a cég exportja a duplájára nőtt. Szállítottak gint Nyugat-Afrikába, Nagy Britannia egész területére, Belgiumba, Németországba, sőt még Jávára is. A megnövekedett kereslet miatt a kedvezőbb adottságokkal rendelkező Schiedamba tették át a vállalkozás székhelyét, ahol 1911-ben fejezték be az új üzem építését. A cég a mai napig ebben a városban székel.

Az első világháború Hollandia semlegessége ellenére is komoly visszaesést jelentett a nemzetközi érdekeltségekkel rendelkező családnak, amely az 1920-as évek elején komoly hirdetési kampánnyal és márkaképviselők alkalmazásával próbálta visszaállítani pozícióját a piacon. A cég új irányba is nyitott: likőröket kezdett el gyártani. Az 1930-as évekre már mintegy húsz különböző ízű likőrt készítettek, mint például a Cherry Brandy-t, a Triple Sec-et és a Créme de Menthe-et. A vállalat ezt követően a tengerentúlra is terjeszkedett: először Kanadában, majd az Egyesül Államokban is nyílt De Kuyper szeszfőzde, melyekkel azonban a második világháború alatt nem volt kapcsolata az anyavállalatnak.

A második világháborút követően ismét nőtt az export, és a Cherry Brandy-nek köszönhetően újra meghódította Nagy Britanniát. A cég nemzeti koktélversenyek szervezésével népszerűsítette italait. A növekedés az olajválság 1973-as kitöréséig tartott, ezt követően az egész világon csökkent a szeszitalok iránti kereslet, melyet természetesen a De Kuyper cég – annak ellenére, hogy az amerikai piacon megtartotta a likőrök között korábban megszerzett vezető helyét – is megérzett. Az újabb áttörésre 1984-ig kellett várni. Ekkor dobta piacra a De Kuyper a Peachtree nevezetű barackos likőrjét, melynek hatalmas sikere kapcsán bekerült a világ 15 legnagyobb eladási mutatókkal rendelkező szeszesital vállalata közé. Az ital jelenleg is az egyik legnépszerűbb termékük, mely 2007-ben kapott új csomagolást.

A ma is családi vállalkozásként működő De Kuyper – immáron a tizedik generáció – 1998-ban vált a világ első számú likőrgyártójává, jelenleg is több, mint 100 országba exportálja termékeit, legfontosabb piacai Németország, Nagy Britannia, Japán, Korea, Olaszország, Skandinávia, Oroszország és Ausztrália.