© www.wikimedia.org

Az igazi likőrök nem is annyira „kontyalávalók”, hiszen gyakran nemcsak, hogy az égetett szeszektől megszokott 40 százalékos alkoholtartalmat hozzák, de azt jóval meg is haladják. Ami viszont közös bennük, hogy alapanyagaik között csakis természetes, fűben-fában megtalálható komponensek szerepelnek. Mindezt elsősorban annak is köszönhetjük, hogy a kezdetektől fogva hamar rájöttek az emberek, kórságaik gyógyítására igen sokféle növény, illetve azok egyes alkotóelemeinek alkoholos oldatai igencsak alkalmasak. S hogy ezeket a többségükben nem túl jó ízű, keserű  gyógyszereket könnyebb legyen lenyelni, többféle módszerrel is próbálkoztak. Amint viszont megtalálták a megfelelő „állományjavító” gyümölcsöt vagy édesítőszert, arra is rájöttek, hogy az így készített orvosság fogyasztása már nemcsak betegeknek ajánlható.

Ezek az italok kizárólag természetes, növényi alapanyagok felhasználásával készülnek. Különféle gyógyhatású vegyületeket és ízanyagokat tartalmaznak, melyeket desztillációval vagy más módszerekkel nyernek ki. Az, hogy mennyire lettek keserűek vagy édesek, kizárólag a recept megalkotójának szándékán illetve gyakran a véletlenen is múlott. A felhasználható gyógynövények sokasága mérhetetlen változatosságot nyújtott. Az angelikamagtól a zellergyökérig, az agnosturafa-kéregtől a kolombó-gyökérig közel száz kipróbált gyógy- és fűszernövény változatos felhasználása szavatolja, hogy minden bajra-búra legyen megoldás.

A legnépesebb s legnépszerűbb a gyomorkeserűk családja. Ide tartozik a hazai Unicum, a cseh Becherovka, a német Jägermeister és Underberg, az olasz Fernet Branca, a holland Booenekamp – hogy csak a leghíresebbeket említsük. Fontos tudnivaló, hogy a gyomorkeserűk jellemzően digesztívek: fogyasztásuk elsősorban étkezés után ajánlott. Azaz, nem tévesztendők össze azokkal a bitterekkel – például Campari – melyek ízvilága hasonló ugyan, de  alkoholtartalmuk alacsonyabb, s ennek köszönhetően ideális étvágygerjesztők azaz aperítífek.