A vásáron számos séf, étteremtulajdonos, gasztronómiai szakértő,szakíró is feltűnt. Természetesen, mi sem hagyhattuk ki. Nem is bántuk meg. Többek között nyomába szegődtünk a vadaknak az „erdőtől az asztalig”, és megkóstoltuk a zselici szarvas sonkát. A szilvásváradi füstölt pisztránghoz receptet is kaptunk, miként turbózhatunk fel vele egyszerű tojásrántottát, hogy készül a haltatár. Megtanultuk, hogy a hagyományos hús tartósítás és füstölés titka a több hetes sófürdő és a kőfüstölő, ahogy azt egyebek mellett Tóalmáson csinálják. A tanyasi házi sajtoknak sincs szüksége mesterséges színezékre, ízfokozóra, tartósító szerekre, elég nekik a közönséges konyhasó, oltóenzim, nővényi ízesítő. A mustár legjobb tartósító szere pedig maga a mustármag, benne a székelyek kedvenc fűszere a kömény. A legjobb lekvárok, szörpök a természet patikájából kerülnek ki hozzáadott cukor nélkül, üstben főzve. S jogosultsága van a dunsztos üvegben a sárgabarackon, epren, szilván túl a somnak, homoktövisnek, galagonyának is. Ezentúl pedig csak azért is olyan mézet veszünk, ami ikrásodik, mert az az igazi; és legalább annyira számon tarthatjuk az évjáratait, mint a boroknál, ahogy arról a kőtelekiek, debreceniek, mezőberényiek meséltek.