Kovászos uborkát mindenki tud csinálni. Ha akar. Ehhez ugyanis nem szükséges séfkurzusra, főzőtanfolyamra járni. Kell viszont egy ötliteres befőttesüveg – mert nem aprózzuk el –, amibe csak bele rakosgatjuk a hozzávalókat, a többit pedig elvégzi a nap és a meleg. Persze az anyatermészet néha megtréfálja az embert, és azt mondja: „Ne gondold, hogy csak úgy kényed-kedved szerint erjesztheted az uborkádat, amikor éppen jólesik!” Ezért ne is csodálkozzunk, ha amint megtöltjük az üveget és kitoljuk a napra, magas égövi ciklonok sötétítik be az eget, a hőmérséklet pedig pár órán belül 10 fokot esik. Az uborkát ilyenkor fedezékbe kell helyezni. A konyhaablakon belül még tartja magát pár napig a meleg, és a bugyborgás is megindul, de a lé persze nem lesz olyan szép fehér-opálos, mint a tejüveg, inkább picit sárgás.

Szépen bealszik majd nekünk, csak később ehetjük a rántott hús mellé, mint amire számítottunk. Az ízén is érezni, hogy hiányzik belőle a napsütés. Nem mintha nem lenne ez is jó, de inkább erővel erjesztett – ami nagyon ismerős lehet, és amiről azt gondolhatjuk, hogy ilyennek is kell lennie. Ugyanis többnyire ilyennel találkozunk az éttermekben. Ha a meteorológiai szakszolgálattal és az égiekkel közösen munkálkodunk, akkor a  példásan érő kovászos uborka 3 nap alatt kész. Harsogva roppan a fogunk alatt, fröccsen a tejsavas lé, és művünk a paprikás krumpli rangját klasszisokkal emeli. A baj csak az, hogy hamar elfogy.

Hozzávalók

Megyeri Zsuzsa

Egy ötliteres befőttesüveg, 3 kg kisméretű kovászolni való uborka, egy jókora csomó száraz kaporszár, egy fej fokhagyma, egy marék koriander, egy marék egész bors 2-3 babérlevél, 2 liter forralt víz, 2 csapott evőkanál só, egy jó vaskos száraz vagy szikkadt kenyérszelet.

Az uborkák végeit vágjuk le, és hosszában hasítsuk be két oldalukon, de vigyázzunk, hogy ne essen szét. Állítsuk őket a befőttes üveg aljára, jó szorosan egymás mellé. A megpucolt, gerezdjeire szedett fokhagymákat szórjuk közé, szorítsunk helyet a kapornak, a koriandernek és a borsnak is. A sort ismételjük meg, majd 2 liter forralt, sós vízzel öntsük nyakon,hogy jól ellepje. A végén tegyük a tetejére a kenyérszeletet – legjobb a sercli – és fedjük le egy csinos kávéscsésze-aljjal. Napos, meleg helyre – ablakba tegyük. Az érett kovászos uborka illatata és színe is árulkodó. Már csak szűrni kell és hűtőbe dugni.

Tipp – avagy a szerkesztő közbeszól:Akkor lesz jó az uborkánk, ha a forralt víz, amivel leöntjük, olyan sós, hogy kifordul a szánkból. Ebből érdemes egy kicsit félre is tenni, mert a napon érés közben könnyen előfordulhat, hogy párolog a vizünk, és már nem lepi el az uborkákat, ilyenkor pótolni kell. Koriander és egész bors helyett köménymaggal is kipróbálhatjuk, és az üveg aljára is ágyazhatunk kevés kaprot s egy kis kenyeret. Vannak, akik a babérlevelet mellőzik, viszont szőlőlevelet – permetmentest – és/vagy csombort is tesznek az üvegbe. A kovászos uborka lehűtött leve igen kellemes hűsítő, de remek nyári levest is lehet belőle csinálni. Ezt majd legközelebb.