Tulajdonképpen bormarketinget (is) kellene ifj. Kamocsay Ákosnak oktatnia: pár nap alatt képes olyan rendezvényt szervezni, amire terepjárókkal és konszolidált családi egyterűekkel egyaránt falkában érkeznek az érdeklődők. A különösebb hirdetési tevékenységet a Maurus pince tulajdonosa és borásza úgy ússza meg, hogy meghívja mintegy 1700 facebook-ismerősét, akik közül több turnusban érkeznek is szép számmal. Mi inkognitóban, konszolidált családnak álcázzuk magunkat, leánygyermekünket becsomagoljuk egy függőágyba, feleségünket elküldjük hintázni, magunk pedig kikémleljük az étel- és italválasztékot.

Tejföllel és sonkával a pörköltig

A Déryné séfje, Ekler Viktor áll a grill mellett, és nemcsak grillkolbászkát, de csirkét (990 forint), sertéskarajt (990 forint), sőt bárányt (1890) is szívesen rádob a sütőre. A hagyományos ízek kedvelőinek néhány órát várni kell a pincepörkölt (990) elkészültére, megjegyezzük, az összes fenti étel körettel, kenyérrel és/vagy grillezett zöldséggel kerül annyiba, amennyibe. A pörkölt megérkezését az etyeki sonkástól beszerzett alapanyagból készített tejfölös-sonkás kenyérrel lehet kibekkelni.

Izsák Norbert

A borok természetesen „hazaiak”, van 2011-es Tramini, Sauvignon Blanc és Királyleányka, amelyek közül mi az utóbbira szavazunk, ámbár mindhárom fajta hozza a móri jellegzetességeket, amikért néhányan kifejezetten lelkesednek, de mi nem tartozunk közéjük. Sokan inkább szódával hígítják a borokat, és jellemzően nem a borsznobok árasztják el a napsütötte teraszt. Asztaltársaságunk ugyan vesz egy karton bort, de nem igazán tudja, mit, és ez nem is igen érdekli őket. A 2008-as ezerjó és szürkebarát már mélyebb örömet ígér, asszonyunk lelkesedik is értük, de a mi szívünk kemény marad, valahogy túl fülledtnek, már-már oxidáltnak érezzük az utóbbi illatát, hiába győzköd a készséges csapos, hogy ezek a nedűk még hírből sem ismerik az oxigént. De nem vitatkozunk, inkább átadjuk magunkat a még kissé csípős, 14 fokos, de napsütéses ünnepi hangulatnak.

A móri pinot a sauvignon?

Nem tudjuk pontosan, mit csináljunk, így eszünk, iszunk, kutyát és gyereket nevelünk, miközben jól látszik, hogy a csapatból sokan ismerik egymást. Vannak, akik éjszakára is maradnak, hogy másnap, félig másnaposan nagyot kiránduljanak a Vértesben, de nekünk családi kötelezettségeink vannak, így nem maradhatunk. Azonban az utolsó pillanatban kiszúrjuk, hogy néhány pohárban vörösbor csillan meg. Utánajárunk, és Kamocsay Ákos készségesen tölt is egy korty Cabernet Sauvignont. És ekkor megáll az idő, úgy érezzük magunkat, mintha a bibliai időkbe, a kánai mennyegzőre meghívott Krisztus tanítványai lennénk, akik a háznéppel együtt csodálkoznak azon, hogy a legjobb bort (ami korábban ugye, víz vala) már az afterpartyn – miután mindenki elázott – szolgálják fel. A hideg sajtolással készült sauvignonhoz hasonlót még sosem ittunk, pontosabban dehogynem, csak éppen pinot noirból, és Burgundiában. Vékony, elegáns és olyan finoman jelenik meg benne a terroir, hogy máris a móri borvidék ezerjótalanításának stratégiai tervét kezdjük fontolgatni.

Mert igaz, ami igaz, ügyes a móri new generation, és le a kalappal miklóscsabi demi mórja és roger mórja meg a Maurus Life is Goood szlogenje előtt, de ha ilyen markáns, egyszersmind finom karakterű móri borok árasztanák el a piacot, mint ez a cabernet, talán még az izgi címkéken és szlogeneken is lehetne spórolni: a bor minden bizonnyal könnyebben adná el magát. Amiről egyébként bárki, meglehetősen gyakran, meggyőződhet: Kamocsay Ákosék a jó idő beköszöntével rendszeresen szerveznek hasonló miniborfesztiválokat.