Sokan szeretnek főzni, de kevesen tudnak. Még kevesebben vannak, akik ezt be is látják. Viszont hamar bele tudnak szeretni a celeb szakács szerepébe. Pláne, ha unos-untalan azzal hizlalja toborzott közönségük a májukat, hogy már megint milyen jó ételt kreáltak. Akkor a végén el is hiszik, hogy valóságos fakanálművészek. S persze szerencsére vannak olyanok, akik tényleg értően és szívvel-lélekkel tudnak örömöt okozni a konyhában is. Ők azért jellemzően nem a valóság show-k, kereskedelmi csatornák vacsoracsatáiból és a bulvár világából kerülnek ki.

Bodrogi Gyula színművész kiváló szakács hírében áll. Kis hazánkban sokan vannak, akik ismerik például elhíresült „dupla lecsóját”, ami a mi fantáziánkat is felcsigázta. El is mentünk egy kóstolóra – mily meglepő névválasztás – a Bodrogi Étterembe, amit fiával, Ádámmal közösen nyítottak a napokban Budán. Nincsenek illúzióink, nem vártuk, hogy a nemzet színésze pattanjon ki a konyhából, de a receptjeire kíváncsiak voltunk. A terasz dobogóját még éppen ácsolták, ám a konyha és a pincérek már teljes fegyverzetben fogadtak minket. Az étlap diszkrét választéka megnyugtatóan kevés extrémitással kecsegtet, amelyen helyet kap haltól, vadtól a marhán át a tanyasi csirke is.

A dupla lecsót a világ minden kincséért sem hagynánk ki, de megkóstoljuk a maceszgombócos libalevest és a marhapofalevest is, mint klasszikusokat, melyen jól tesztelhető a konyha. A marhahúslevesbe valószínűleg dupla adag sót tettek, amit hígítani kell egy kevés vízzel, hogy kedvvel kanalazható legyen, ám a libaleves és benne a remegő gombóc épp a megfelelő színű, állagú és ízű.

A második fogásnak érkező dupla lecsónak csak a mennyiségében találunk kifogásolnivalót – ugyanis kevésnek ítéljük –, ám az íze, ahogy vártuk, kiváló. A szarvaspörkölt és a juhtúrós puliszka látványra ötös, a hússal viszont meggyűlik a bajunk. Egyik-másik darab elrághatatlan, ám a tartalmas, ízes pörköltszaftot jóízűen kitunkoljuk.

A desszertek közül a túrógombócot és a csörögét teszteljük. Előbbi nem is gombóc, inkább galuskaféle, de ezt az étlapon is így hirdetik, tehát nem kifogásoljuk. Viszont a citromhéjat és a vaníliát igenis hiányoljuk az egyébként formás és lebegően könnyű termetes galuskákból. A csörögefánk csörög és ropog, mégsem kemény és száraz. Az, ami.

Mindent összevetve kijelenthetjük: örülünk, hogy Bodrogi Gyula ebben az étterem műfajban is kipróbálja magát,bízva fia vendéglátós tapasztalatában is. S igenis örülünk, hogy nem maradt a cipész a kaptafánál. Sejtjük, van még bőven a tarsolyában családi recept, saját konyhai lelemény. Visszatérünk,mert kipróbálnánk még pár ételt, például a Dédi töltött káposztáját, ami állítólag hét féle húsból készül, a csülöktatárt, vagy a harcsakrémlevest tésztabatyuban főtt belsőséggel.